Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-16 / 37. szám

37. szám. ;

III. évfolyam.

Szatmár, 1900. szeptember 16.

Paraszt mintagazdaságok.

Sok idő kell ahhoz, mig a magyar nép egész rétegébe, az ország minden zege-zu- gába eljuthatnak azon magok, melyeket a kormányzat, most már hál' Istennek maga a társadalom is veteget — a mi gazdasági életünk kopárrá lett talajába.

Mert hiába, a magyar nép legnagyobb része még most sem olvas vagy legalább nem a komolyabb és hasznosabb olvasmányok után áhítozik, hanem afféle agyafúrt főkben termett csiklandós komédiák után kapkod. Ezekből meg bizony nem fog öregbedni a tudása, életrevalósága, hanem csak a szive zavarodik meg.

Hát igy zavarták meg némely vidéken vagy egyes községekben — erre legalább mifelénk a nép eszét, gondolkozását — az úgynevezett paraszt-mintagazdasá- gokkal is.

Azt írták, meg talán mondogatták is, hogy hát az a paraszt-mintagazdaság sem ér egy hajitó-fát sem. Hogy az csak czif- rálkodás, melylyel „vakuj magyart“ játszanak az urak. Meg nem is igazság, hogy csak egynek-kettőnek juttatnak ebből a czifra gazdaságból. Es még egyéb badarságokat is összekelepeltek, mintha bizony szarkatojással élnének azok az ujságlapok.

No lássátok atyámfiai, hát az ilyen balvélekedések is csak úgy cseppenhetnek közétek, hogy nem szereztek biztos ösméretet, körültekintést a dolog mibenlétéről. Nem olvassátok szorgalmasan a ti értetek élő és munkálkodó becsületes újságokat.

Hát azért leszünk mi rajta, hogy miként Isten jó voltából már rég időtől fogva sok mindenre nézve nyújtottunk nektek becsületes felvilágosítást; úgy töviről-hegyire megmagyarázzuk, bébizonyitsuk, hogy ez az intézmény is, már t. i. az úgynevezett parasztmintagazdaságok a ti javatokra, a ti boldogulástok és okulástokra vannak az ország különböző részeiben, megyéiebn szervezve.

Mert lássátok, ma már sokat írunk nektek arról, hogy miképpen kelljen okosan gazdálkodni, az áldott föld zsírját kiaknázni, okos berendezéssel terméseinket fokozni, értékesíteni.

De ugy-e jó magatok mondhatjátok: hiszen persze könnyű ezt úgy a papirosra leírni, kiczirkalmazni, kifundálni, de amúgy valójában vagy mint szokás mondani prak- szisban, gyakorlatban mutassák meg nekünk.

No hát atyámfiai, a paraszt-mintagazda- ságok arra valók, hogy a gazdák ezentúl közvetlenül, a gyakorlatban lássák és tapasztalják a jó gazdálkodás módját, sorát és előnyeit.

Hogy csinálják hát a mintagazdaságot?

Egyes megyékben, községekben kiválasztanak egy értelmes, józan és a gazdálkodásban ügyesebb gazdaembert. Ennek a gazdaembernek legalább nyolcz hold és legfeljebb 30 hold földje van például. Ez a föld el van látva kellő épülettel és jószággal. A földművesek minisztere aztán kiküldi a maga szakemberét, a ki megtanítja a gazdát, hogy — a helyi viszonyok szerint, — mely módon gazdálkodjék, mit vessen, milyen vetőforgót állapítson meg, hogy igazgassa át épületeit, milyen marhaállományt tartson, milyen vetőmagot használjon?

Egyszóval részletesen belevezeti a gazdát a helyes gazdálkodásba; nem csak, de a minisztérium is támogatja a mintagazdaságot, pl. kicseréli a marhaállományt, gazdasági eszközöket, — fákat ad, hogy igy valóban mintagazdaság legyen.

De e gazdaságra ember kell ám! Szorgalmas, kitartó, pontos józan életű ember, a ki követni köteles a tanácsokat, betartani a vetőforgót, javítani a földet és úgy visel-