Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-09 / 36. szám
288 MAGYAR FÖLDMIVELŐ NEVESSÜNK!!! *e ablaka és csak vasrács választja el a folyosótól, melyen az őrök tartózkodnak.. A rokonoknak az első időszakban egy esztendőben egyszer, a második időszakban kétszer szabad meglátogatnak a foglyot. — A burok oszladoznak. A burokról szept. 1. kelettel azt jelentette Roberts angol lord, hogy a burok 1500 angol foglyot szabadon bocsátottak, de a tiszteket Babcrtonba vitték. A foglyok azt beszélik, hogy Krüger, St'eyn, Botha, Schalk-Burger és Mayer Lukács augusztus 29-én vasúton Nelspruitba utaztak. Grobler parancsnok, visszaküldött 34 angol foglyot, akik még hatalmában voltak. A burok, ugvlátszik. szétoszlanak különböző irányban. Azt is írják az újságok, hogy Krüger még mindig a harcz folytatását kívánja, bár a burok közt sokan vannak, kik bizonyos feltételek mellett készek lennének a fegyvert letenni. A búr háború végére közeledik! — A kínai háború. Már már bizonyosabb lesz, hogy Oroszország titokban tárgyalásokat folytatott vagy folytat a béke érdekében Kínával. Ebből a tárgyalásokból Német és Francziaország nagy eredményeket várnak. Anglia azonban valószínűleg éhesen vonul majd viszza a harcztérról. Japán sem érheti el teljesen czélját, mert ha Franczia, Orosz es Németország most is összetart, akor Japán nem csikarhatja ki Kínától, a mit akar. Múltkor jeleztük, hogy Oroszország azt hangsúlyozta, hogy Kína területét épségben kell hagyni. Igen ám” de Kina miből és mivel pótolja akkor a hatalmakat a tenger hadi költségekért .' Kina jövedelme a maga számára is kevés. De hiszen a néhány száz millió hadi sarczot úgy is kivetnek a hatalmak. Ha aztán Kina fizetni nem bir, majd elfoglalnak lassan egy-egy földterületet — és igy észrevétlenül meg is tart ják. Magában Pekingben különben a helyzet változatlan; a szövetséges hadak tábornokai, mivel kormányaiktól eddig még utasításokat nem kaptak, elhatározták, hogy a császári palola szent termeit és szent dolgait nem pusztítják el. A Mária Terézia osztrák-magyar hadihajó jelenti: A császári palotát valamennyi hatalmasság csapatai megszállták, köztük az osztrák-magyar különítménynek egy szakasza is. A palotán kitűzték az osztrák- magyar hadilobogót. 28-án az összes nemzetek csapatai végig mentek a palotán a-z elfoglalás jeléül. — A ravasz kínaiak. Egy európai utazó, aki a legutóbbi zavarok idejében Tiencinben volt, mulatságos példáját tudja elbeszélni a kínaiak ravaszságának. Junuis 27-én egy oroszokból, angolokból és japánokból álló csapat támadást intézett a kínaiaktól megszállott arzenál ellen. Miután az erődöt már hosszabb időn át ostromolták ágyulövésekkel, rohamra került a sor és be is vonultak az arzenálba. Ámde itt nagy meglepetés várt reájuk. A kínaiaknak se hírük, se nyomuk ; egy szálig eltűntek. A sikerült csíny magyarázta az, hogy a kínaiak, mikor látták, hogy nem tarthatják az erődöt, rözsét raktak az ablakokba és meggyujtották azt. A támadó oroszok a tűz pattogását puskaropogásnak vélték és kis időre megálltak az előnyomulásban, amit a kínaiak arra használtak fel, bogy gyorsan és biztosan elvonuljanak. — Hősies asszonyok. Rendkívüli merészségről s vakmerőségről adtak bizonyságot Blagowescsenszk orosz falu asszonyai a napokban. A kínaiak át akartak kelni a falu mellett elhúzódó széles folyón. A folyón csónakok úszkáltak, amelyeket még az oroszok hagytak ott előző napon. Az oroszok őrszemeket állítottak ki, hogy a a kinaikat megakadályozzák abban, hogy az ott felejtett csónakokat összeszedhessék. A kínaiak már már át akartak kelni a túlsó partról, hogy magukkal vigyék a csónakokat, amidőn két asszony Aanastazia India és Jewgenie Natsewa felajánlották szolgálatukat, hogy ők, még mielőtt kínaiak áttérnének, csónakra ültek s visszavontatják a csónakokat. A veszélyes vállalat sikerült is nekik, bár a kínaiak folytonos puskatüzzel akarták elriasztani őket, mégis összeszedték valamennyi csónakot. Az egyik asszonyt két lövés is érte, amelyek azonban nem okoztak súlyosabb sérülést. A visszatért asszonyokat a parton állók lelkesen fogadták. A kínai háború és az orosz parasztok. A tudatlan orosz köznép nagyon furcsa képet alkot magának a kínai eseményekről. Az orosz parasztok úgy mesélik egymásnak, hogy a kínai háború tizenkét évig fog tartani, azután Kínából kiindulva, hatalmas áradat fogja elönteni a bűnös nemzeteket, mindenütt borzasztó pusztításokat okoznak. Az orosz kínai háborúból csak kevés orosz férfi fog megmenekülni, s azokat is elüldözik majd az asszonyok, hogy az erdőkben lesznek kénytelen oltalmat keresni. Az orosz parasztok a kínaiakat csupa 7 láb magas óriásoknak képzelik, a kik nehéz arany gyűrűket hordanak az ujjaikon, mert Kínában annyi az arany mint Oroszországban a kő, és sok hegy aranysziklákból van összerakva. De a hatalmas testi nagyság mellett is gyenge ellenség lenne a kínai az oroszszal szemben és egy orosz katona egyedül legyőzhetne egy egész ezred kínait, ha a bűnös oroszokat nem kellene megbüntetni. A végén azonban mégis az oroszok fognak diadalmaskodni. A két szomszéd. — Komám, azok az átkozott egerek a kamarában mind megeszik a kenyerünket. — Oh. feleié a szomszéd, — könnyű azon segíteni, tegyen nekik egypár font szalonnát oda, fogadom, hogy nem bántják a kenyeret. * A bíró és a falusi ember. A falusi ember üti a helyéből mozdulni nem akaró szamarat, a midőn éppen arra jön a falusi biró, igy szólítja meg: — Ej, kend kegyetlen, miért veri azt a szegény párát oly kegyetlenül ? — Engedjen meg biró uram, nem tudtam, hogy biró uram a szamaramnak oly jó barátja. * A távirat. — Hallja kend, miért vannak a távírdán a porczellgn-födelek ? — Azért, hogy ha esik, a feladott táviratok alája bújhassanak. — Tudom, tudom, — fele! a kérdezett, — azért késnek hát néha oly sokáig. * Takarékosság. — Micsoda? hát maguknál már megint köresz- telő lesz, szomszéd ur ? — Igen szomszéd-asszony, nem is képzeli, hogy mennyire örülök a nyolcza- dik gyereknek. Hiszen valóságos takarékosság ebben a szűk világban; t. i. a legkisebbik fiam ingeit most már megtarthatjuk, lesz a ki elhordja, holott már félni kezdtem, hogy muszáj lesz a ruhácskákat elajándékozni. Egy ütő helyben. Falusi borbély. Bizony, mikor a császár kenyerét ettem, egyszer csak meghal az udvari borbély és jön a befél, hogy szerdán délre mindnyájan, a kik katonáéknál borbély mesterségen lévők vagyunk, raportra jelentkezzünk; meg is jelentünk 104-en és felkomandiroztak bennünket a Burgba egy nagy terembe. Ott álltunk haptákba jó sokáig, egyszer csak belép ő felsége, leül egy székre, hozzák a legfinomabb borotváló készséget és elkezdi a flügel első embere borotválni, majd folytatja a másik és fogyunk, fogyunk egyre, de ő felsége csak rázza a fejét elégedetlenül és jön az újabb meg újabb ember. Még négyen voltak mögöttem, mert éppen századiknak áltam. Fogom a szerszámot, kavajintok vele egyet és huzom végig egy párszor nagy érzéssel, a midőn fölugrik ő felsége és elkiáltja magát: »Halt! ez az igazi! Ezt már szeretem!« És igy lettem katonáskodásom idejére udvari borbély. Hanem ugy-e bátyám, nem is kezeli úgy a kést senki mint én ? — Nem ám, az Isten akárhová tegye! — dörmög a megszóllitott a képét tapogatva. Terményárak e hét folyamán. . 150 kilogramm ára I TFRUÉAV-WMlí B TERMÉNY-NEME 50 kilogramm ára _ . .. . lfcf. | k.j f. !] kJ f; k. | f. ■~ir ~ Árpa 5 80 6 05 Muhar 7 50 7 80 Búza 7 40 7 95 Bah tarka 6 0 20 Rozs || 6 10 6 15 Bab n. fehér 7 30 7 50 Zab jl 5 20 5 70, Borsó • 8 — 10 Tengeri | 5 20 5 35; Lencse min. szer. 13 16 _ Luczerna ni. 35 80 50 Köles 5 — 5 30 Vörös lóhere \ 52 Baltaczim /Í2 50 % 13.4 Köles kása 11 50 11 80 Szatmáron, nvomatott Morvái Jánosnál
