Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-28 / 4. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 29 Jó ezeket igy farsang tájékán öregeknek és fiataloknak egyaránt megszívlelni. Hogy t. i. a boldog házasság nem tánczolásokból, nem a czifra viselkedésekből, nem is ahenyeségből keletkeznek. Kettőn áll ám a vásár. Hallottam én a szülőket panaszkodni a legények ellen. Van is ok reá! Majd adott alkalommal nekiek megyek. De hej! A leányok is bibisek. Nem úgy növekednek, a hogyan kellene, már az való igaz! A valamire való legény aztán figyel ám. Veszi észre, hogy a leányzó kényes, munkátlan, puczos, nem szereti a dolgot, jobbra-balra kacsingat, a városba vágyódik — és igy tovább. Azért bizony nem csudálom, ha a legény olykor-olykor neki búsul és huzatja Szeretőnek, szeretnélek De el venni nem mernélek! Mert csak azt hallom felőled Soha nem lesz jó belőled! Nótárius. MAGYAR GAZDA. Mit tanulnak a gazdasági téli tanfolyamon ? — Itt vagyok újra édes komám uram, hogy tisztes Ígéretéhez képest bőven megösmerhessem, hogy hát voltaképpen mit is lehet tanulni abban a felnőttek eskolájában, melyet gazdasági téli tanfolyamnak neveznek ? — En is szívesen vártam komám uramat. Mert érdemes ám erről beszélni. Ennek előtte ugyanis jómagam sem voltam különbül, mint más, sok felebarátom. Azt hittem, földmivesnek teremtett a jó Isten, hát a mesterségemet édes apámtól örököltem. Ennél tovább nem kell néznem! Pedig héj, nem úgy vagyon ám! Most tudom csak, hogy más hazában a földműves nép már sokkal előbb van ám, mint mi magyarok. Pedig sok helyen nincs is olyan áldott föld, időszak, és más szerencsés körülmények, mint nálunk. És éppen e mián fáradoztak, gyűjtötték a tapasztalatokat, hogy jól megismervén pl. a növények természetét, életét, a földet (talajt), melyben azok a növények élnek, fejlődnek — kitanulják annak a titkát: mely módon lehet helyesen, okosan gazdálkodni. Ugyanazért a tanfolyam tanítója úgy elejénkbe rakta, hogy hát mily fontos a tiszta vető mag, a helyes szántás, vetés, a kaszás, meg más növények megmunkálása, trágyázás, a termények letakoritása, eltartása, értékesítése, a legelő ápolása, hogy komám uram bizony ámulattal hallgatta volna: mennyi oktondiságot követtünk el edáig! Mennyire jó magunk voltunk okai sokszor annak, hogy nem úgy ütött be, mint a hogyan számítottunk. Valósággal Isten csudája, hogy ez az áldott föld annyit is hajtott, a mennyit hajtott! Úgyszólván a kapa nyélnek kellett elsülnie, hogy — mégis legyen fáradságunknak valami látatja! — Enyje komám, hát a mi apáink ilyen sötétségben bandukáltak? — Komám uram, erre is mondok ám kaden- cziát. A mi apáinkat ne bántsák, ők elérték azt a mesgyét a gazdálkodásban, a mit elérni lehetett. De az ember vándor e földön, mindig tovább halad, többet tapasztal. — Hogy értsem én ezt komám uram? — Mindjárt megérti kend. Tudja-e kigyelmed, hogy mily módon kezdették az emberek a földet szántani ? — Bizony erre nem gondoltam. — Hát lássa kend, olyan kampós fa végébe (egyik ág darabhoz) kötöttek keresztbe egy dorongok ennek neki'e állott két ember, ezek mozgatták, hátul egy pedig tartotta. És igy a fa kampós végével fölkarmolászták a földet, aztán vetettek beléje, így magyarázta meg ezt nekünk a tanár ur. — No hiszen ezzel, ugyan nem sokra mentek! — Meghiszem azt! A mi édes hazánk mostani tengernyi földjeit ugyancsak mostohán hagyták volna! De hát a termés? — Bizony, gondolom. — No lássa komám. Ha mostan a mai napig azoknak az őseinknek a gyermekei, unokái, meg déd vagy hányad utódai nem gondolkoznak és minduntalan azt hajtogatják vala, hogy hát a mi apáink is fölkarmolászták a földet, aztán valami fa galylyal leboronálták... hát jó nekünk igy is! Mi lenne a népekből ma ? — Éhen veszlek volna már régen komám Ehen épenség. — No lássa koma! De már a következő nem- : zedékek tovább jutottak. Kitalálták a kampós ekét, aztán a következő generaczio megint ment, haladt egy lépéssel. így jutotunk a vas. imáron — a gőzekekhez is. Hát ugy-e, hogy halad a világon minden ... de minden. Haladnia kell a gazdálkodásnak is. — Úgy van, komám! — Az ám. de mondok egyet komám, kettő lesz belőle. — Figyelek komám! — A komám uram elindult valamely községbe, a hol még soha sem volt. És annak a községnek útját sem tudja. Azt kéi’dezem, mikor éri el azt a községet? Akkor-e ha járatlan ösvényeken összevissza barangol vagy akkor, mikor két-négv napi hasztalanul megtett ut után megfogja a kezét valaki és azt mondja: Hé, atyafi! „Nézd, ez az egyenes ut vezet czélodhoz!“ — Persze, hogy ekkor! — Nos hát, lehetséges, hogy hosszu-hosszu kínos, káros tapogatódzás, csalódások után a földmives nép is eljutna a helyes gazdálkodás útjára. Sokan elvesznének ezen az utón! Azért jőnek hozzánk, a kik a gazdálkodás helyes útját már megjárják, hogy megmutassák nekünk. — Atyafi! Nem jó útra haladsz. így sohasem érsz czélodhoz. Nézd ez az egyenes ut! Ézen indulj és meglásd, hogy boldogulsz. — Enyje koma, ez már érthető beszéd. — Hát a téli gazdasági tanfolyamon való előadáson sem akarnak mást, mint megmutatni a magyar gazdáknak: — Melyik a legbiztosabb ut, a helyes és sikeres gazdálkodásra. — Derék dolog! — Ez egy. Majd következik — a többi! Lótartalékos gazdasági munkások hadgyakorlata. Mint a »Magyar NenzeU értesül a magyar királyi honvédelmi miniszter a közös hadügyminiszterrel egyet értőleg elrendelte, hogy a póttartalékos gazdasági munkások hadgyakorlatai ne az aratás idején, tartassanak ezután, hanem mindig január, február hónapokban. Mi erről már többször irtunk, elmondottuk milyen veszteség a nemzetre nézve éppen a legnagyobb munka idején elvonni a munkás kezeket. Nem mondjuk ugyan, hogy mi vetettük fel ez eszmét, vagy a mi szavunkra hozták ezt az intézkedést, de hát azok között, kik rendelet kiadását kérelmezték, sürgették mi is ott voltunk. Jó mondások. Tavaszszal egy akó eső: egy csepp sár; őszszel egv csepp eső: egy akó sár. (Gazdasági mondás). Tánczos lányból ritkán válik — jó asszony. «Régi közmondás). Távollevőt, holtat nem illik rágalmazni.
