Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-02 / 35. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 277 Ha te. atyámfia, olykor-olykor elmerülsz a csillagos égnek csodálatába, ennekutánna már tudni fogod, hogy messze keringő világok ragyogtatják szemedbe bűbájos fényüket. Tudni fogod, hogy az a nagy Ur, a kinek tekintete előtt és parancsára száguldanak azok a megszámlálhatatlan égő napok és tündöklő világtestek, és a kinek ezek mind tulajdonát képezik: a természet mindenható Ura elég gazdag és bőkezű, hogy gondot viselhessen az ő teremtményeinek végtelen sokaságára; hogy feltarthassa őket itt, a mi kis földi plánétánkon és ott a mérhetetlen távolból leragyogó idegen világokban. És ez a tudat mindig fel fogja emelni a te lelkedet, ha ez talán lesújtanák életednek nagy gondjai, fáradalmai és viszonttagságai. Van egy gondviselő Isten feletted! És ha még jobban meg akarsz győződni, hogy mily gazdag a te Urad Istened, és hogy még menynyi milliárd teremtményének viseli ő gondját; hogy tehát iránta még mily nagy tiszteletet, szere tetet és tetten távolságokból. Minden irány felé csak kezdődő. de sehol nem végződő örökkévaló magasság és mélvség, szélesség és hosszúság terjeszkedik rév nélkül,” part nélkül. — telve a teremtésnek felfoghatatlan csudáival . . . De, atyámfia, repülj immár vissza e földre: Láttad a végtelenséget és ennekutánna inkább fogod sejteni, hogy mi az a nagy világmindenség, a melyről én téged néhány, igen-igen fogyatékos beszéddel megoktatni kívántalak. A szent Biblia is oktat mindnyájunkat nagy bölcsen és kenetesen, midőn háromezer esztendők előtti időkből ekképpen szól hozzánk: »Hivságosak mind az emberek, kikben az Isten tudománya nincsen: és a látható jókból nem ismerhették meg azt, a ki öröktől fogva vagyon, és a munkákra figyel- mezvén, nem ismerték meg, ki az alkotó; hanem vagy a tüzet, vagy a szelet, vagy a gyors levegőt, vagy a csillagkört, vagy az igen nagy vizet, vagy a napot és holdat tartották a földkerekség igazgató Andrá8sy Gyula gr. lovas-szobranak tervezete. az ő gondviselésében mily igaz megnyugvást kell szivedben hordoznod; ha, mondom, te mindenről még jobban meg akarsz győződni: akkor, atyámfia, képzeleted könnyű szárnyain repülj te el innen, erről a kis vak plánétáról, a mi Földünkről messze a csillagvilágok felé. De szállj sebesebben, mint a villámlásnak tűnése; repülj gyorsabban, mint a gondolatnak járása. Szállj te aztán igy csillagról csillagra. Es mikor ezt a Földet és az ő Napját messze-messze elhagytad mögötted; mikor te az egyik évezer után a másikat futottad be : még mindig nem találtad meg a nagy mindenségnek határát. És mikor azt hinnéd, hogy talán már bevégezted utadat: előre tekintvén, más és más egek mélységei nyílnának meg előtted; más és más csillagvilágok hintenék szemedbe sugáraikat a messze végtelenből. És mikor tovább repülvén, ezeket is elérnéd, megint más ismeretlen mélységek előtt állanái, és más tündöklő világoknak megszámlálhatatlan milliárdjai üdvözölnének téged kedves fényükkel az uttalan és határtalan térből, az elképzelheisteneinek. Pedig ha szépségükben gyönyörködvén, isteneknek tartották ezeket, tudhatták volna menynyivel szebb azok Ura; mert a szépség teremtője alkotta mindeneket. Avagy ha azok erejét és munkáit csodálták, megérthették belőlök, hogy, a ki ezeket alkotta, még erősebb. Mert a teremtmények szépségének nagy voltából elég nyilván megismerhető azok teremtője.« (Bölcseség k. 13. r. 1—5.) Atyámfia! Elgondolkozván az ég és föld csodáiról, te ennekutána jobban fogod tudni, hogy ki az a te alkotó Istened és gondviselő menybeli Atyád, a kinek teremtő lehellete alatt megszámlálhatatlan világok forognak, és a kinek bő áldásait vették már elmúlt évezrek és venni fogják jövő évezrek. Jobban fogod tudni, hogy ki az az örökkévaló, csodálatos nagy Isten, a kinek hatalmát, bölcsességét. jóságát, és dicsőségét hirdeti ég és föld. P. L.