Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-28 / 4. szám
28 MAGYAR FÖLDMIYELŐ méltatlanul megbántották, nem avatkozott sem az egyik, sem a másik párt ügyébe. Kitért az emberek elől és csendes magába vonulva — imádkozott! A Galambfalusiakat kíváncsian várták a városban. Mindenki érdeklődött irántuk, mert hiszen híresek voltak arról, hogy e község mindig úgy szavaz, mintha egy ember volna. Most megváltozott a dolog! Ok is szétszakadlak, széthullottak. Igv szokott a magyar, már ez régi betegsége e népnek. A szavazás megkezdődött. Öreg estére vált az idő, mikor az eredményt kihirdették. Biró István kurátor uramék követjelöltje lett a győztes! Vári András pártja hosszú orral távozott. Nem szóltak, nem kiabáltak; de bent szivük fenekén forrott a harag. Szekér szekér után indul Galambfalva felé. A vesztes párt kezdette az indulást. A »Ne busulj« csárdáig ért a menet. — Megálljatok! kiáltottak az első szekeren ülők. Egy pillanat és a »Ne busulj« csárda megtelt Galambfalusiakkal. A korcsmáros elképedt, midőn ezt a népet meglátta. A galambfalusi szekér elhaladt mindig a korcsma előtt a nélkül, hogy valaki betért volna. — Bort ide! — kiáltotta száz torok egyszerre. És folyt a bor. Rövid idő kellett s már ököllel verték a csárda asztalát. Egyszer csak kutyaugatás, csegés-bongás hirdeti, hogy jön a galambfalusiak másik része is. A győztesek. Gyönyörű éj volt. A szendergő természetre fönségesen borult az ég millió és millió csillagjaival. A nagy, ünnepélyes éji csöndben messze hangzott az érkezők örömzaja. A bentlevők felugrottak. Szemeik villogtak, kezeiket a korcsmáros felé emelték, hogy be ne ereszsze a zajongókal. A korcsmáros remegett, mint a nyárfa-levél. A boros üvegek kiestek kezéből, egyik szobából a másikba futott, mintha földrengéstől tartana. — Menjünk be — kiáltott Biró István, kinek szekere e pillanatban ért a csárda elé. — Bort! — kiáltottak mindnyájan. A korcsmáros lassan a szekerek elé som- polygott. — Az Istenre kérem kendteket — sugá halkan, be ne jöjjenek kendtek, mert itt mindjárt istenítélet lesz. — Mi, hogy he ne menjünk ? — ordította a kurátor. Hát Vári András itt az ur? És leugrott a szekérről. Vad haraggal indult az ajtónak, de az be volt zárva. Olaj a tűzre! Egy pillanat s tiz ember ugrik oda. Ki vállá- val, ki öklével, ki lábával megy az ajtónak. Feszíteni kezdették. Az ajtó recsegve zúzódott össze. A jégmadár (Képünkhöz.) Mai képünk bemutatja azt a madarat, melyet közönséges jégmadárnak vagy Márton madarának neveznek. Hazánkban télen kóborol. A vizszine felett gyakran félnaphosszat is nyugodtan üldögél és lesi a vizszinét. A mint egy kis halat vagy bogarat meglát, villámgyorsan rája veti magát. Szép tollazata van és ezért vadászszák. CSALÁDI-KÖR. Az öreg nótárius farsangi levelei. — Megszivlelésül fiataloknak és öregeknek egyaránt — Tisztelt újságíró Uram ecsém! Örülök abbéli tudósításának, hogy jelen Írásomat kész szívvel fogadják és olvassák szerte az országban. De bizony az öröm mellé, odakuporodik abbéli aggodalmam, vájjon nem leszek e továbbra alkalmatlan, mint azon látogatók, kiket szeretnék lerázni a nyakunkról. (Ne tessék félni! szerk.) Látogatóról lévén szó, eszembeszökik itt, hogy az én Náncsim, mikoron az uj tűzhelyre költözködtünk, minduntalan azon esengett, hogy hát ő szeretné »az öregeket« már mint a szüleit meglátogatni. Hát végre engedtem az esengésre, haza eresztettem két egész hétre. Nagy sor ez ecsém uram az háztartásra nézve. De gondoltam ... jó leszen Náncsimra nézve, mert az eltöltött házas élet ideje alatt sok mindent észrevehetett. Hogy llát ebben vagy abban oktatásra volna szüksége, amabban járatlan, tapasztalatlan; majd az öregek rendbe teszik. Micsoda? Az én Náncsim egy hét se telt, vissza érkezett. Majd hogy fává nem lettem. Kérdeztem a lelkemtől — Hát nem fogadtak talán szívesen ? — De hogy nem — válaszolt — hiszen a tenyerükön hordoztak. — Hát akkor mi a csudának siettél. Náncsikám boldogan mosolygott, aztán hamiskásan szólott — Tudod lelkem, mégis csak jobb itthon, mint o 11 h o n. Ez az igaz ecsém uram! Olyannak kell ám lennie az uj tűzhelynek, hogy a menyecske jobban találja magát itthon (az ő tűzhelyén), mint otthon (a szüleinél) Csak az a baj ecsém uram, hogy tapasztalatom szerint mai napság már ez a dolog is nagyot fordult. Az uj menyecskék csak úgy szökdösnek az uj tanyáról — a szülei házhoz. Pityeregve érkeznek haza, mert ők a szülei háznál olyan nagyon boldo- gak voltak. Miért is kellett nékiek béköttetniök a fejüket, mikor az apai tűzhelynél semmi gondjuk bajuk nem volt. Most meg a férj uram válogatós az ételben; napról napra annyi gond, munka szakad a gyenge nő vállaira. Azok a menyecskék, a kik igy beszélnek és ezért szaladgálnak haza, azok nagyon is elárulják, hogy hát nagy hiba vagyon a kréta körül. Az fehércselédek hivatása.hogy férjhez menjenek, tisztes, jólelkü, gondos család anyákká legyenek. Hogy férjüket boldogítva ők maguk is boldogokká legyenek az uj tűzhelyen. A talpra esett asszony nem tart attól, meg nem is ijjed meg. hogy válogatós az ember ételben. Csak az olyanok panaszkodnak, a kik a szülei háznál nem tanulták meg a kenyér sütés, a főzés nagy-nagy mesterségét. Persze ha most aztán kifordul a főztjük a gazda szájából: hát röstelkednek és szaladnak pilyeregve haza. Az olyan menyecske sem fog panaszkodni, hogy sok a gond, munka, a ki otthon leánykorában megszokta a munkát. Sőt kétszeres kedvvel, erővel végzik teendőiket, mert büszkék arra, hogy házuk szénája rendben legyen. Hanem azok, kiknek a szülei háznál az édes szolgált, kikért mindent elvégzett a jó édes. kik henyélve, munkátlanul töltötték idejüket, azok bizony megretirálnak a családi gondok előtt és szaladnak ....... haza . Azoknak jobb otthon, mint i 11 li o n. Amondó vagyok, hogy az ilyen leányzók jobban is tették volna, ha otthon maradnak. Hadd maradtak volna ők virágok, melyek elhervadnak a nélkül, hegy díszük, viráguk lett volna.
