Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-28 / 4. szám

MAGYAR FÖLDMIYELŐ Piruljon ezután az a község, ahol gazda­vagy olvasókör nem lesz! Magára vessen, ha elmarad, ha elsorvad a közönyben, tét- lenségben, a nemtörődömségben. Az ilyen községek megérdemlik — sor­sukat ! Mert mindig azért verte a teremtő a magyart, hogy összetartani nem tudott! No hál itt az alkalom, mikor az olvasó vagy gazdakörök szőni kezdik azokat a kö­telékeket, melyek minket összefűznek, ösz- szetartanak. Mi példával megyünk elől. Bár mely község hozzánk fordul, azon­nal adunk bő útmutatást, hogyan kelljen a gazda vagy olvasókört nvélbe ütni! Hát most rajta! A babona áldozata. Okulására mindazoknak, kik a szerencsétlen italnak rabjai és azoknak is. kik a javas asszonyok­nak, sőt még a czigányasszonyoknakis hisznek: kö­zöljük a következő esetet: Végzetes tévedésnek esett áldozatul Tóbiás Mihály szeghalmi lakos, a kinek az voll a gyengesége, hogy vég­telenül szerette a szeszes italokat. Felesége többször kérte, hogy hagyjon fel az ivással, mert kis vagyonkájukat már majdnem elitta, Tóbiásnak azonban sem a szép szó, sem a könyörgés nem használt, ivott tovább s rendesen berúgva tért haza. E napokban valami czigányasszony vetődött Tóbiásék házához, a ki ajánlkozott, hogy ő tud oly szert csinálni, a mitől a részeges Tóbiás felhagy az ivással. Tó­biásáé örömmel fogadta az ajánlatot s megegyeztek a c4- t gányasszonynyal öt forintban, melynek fele volt fizetendő, a mikor az orvosságot a czigányassony el hozza, a másik fele pedig ha az orvosság hasznosnak bizonyult. Másnap a czigányasszony elvitte Tóbiásnénak az orvosságot s meg­kapta a 2 frt 50 krt. Tóbiásné az orvosságot utasítás sze­rint közé keverte s másnap reggel oda adta a férjének. Tóbiás, a ki már meg volt szokva ahhoz, hogy minden reggel a pálinka várja az ébredését, gyanútlanul hajtotta fel az üveg tartalmát, de úgy tiz óra tájban rosszul lett. A felesége megijedt, mégis elfutott és orvost hozott, a ki midőn megérkezett, már csak a halált konstatálhatta. Az orvos észrevette, hogy Tóbiás mérgezésnek lett áldozata, ennélfogva a hullát beszállittatta a község halottas-kamrá­jába, a hol a bírósági kiküldött jelenlétében felbonczolták és mérgezést állapítottak meg. Az asszony ekkor töredel­mesen elbeszélte a czigányasszonynyal történt megállapo­dásukat és hogy mit adott be férjének. A czigányasszony, a ki neszét vette a dolognak, nyomtalanul eltűnt. Most a csendőrség mindenfelé keresi. Tóbiásnét letartóztatták és átadták a bíróságnak. No lássátok jó asszonyok, igy estek egyik sze­rencsétlenségből a másikba. A még nagyobbá! Nem varázsital, nem kuruzsoló javasasszonyokra, meg csábitó, pénzedre vágyó orvosok reczeptjére van itt, ilyen szerencsétlen emberekkel szemben szükség. Mértékletességi egyletekre van ma már szükségük a községnek, a népnek. Majd megmagyarázzuk nem sokára, mik len­nének ez egyletek és mennyi áldást hozott már is — a népre! Patkány óriás. Egy külföldi újság szerint a minap egy ház lebontá­sánál egy kutyanagyságu patkány ugrott eló a romok közül. A patkány éppen egy csákányt tartó munkás felé szaladt, a kinek sikerült az állatot agyonütnie. A hossza orrától a farka végéig egy métér és kilencz czentimé- ter volt. Hazug képek, veszedelmes újságok. Egyik községből éppen a múltkor kérdezték tőlünk az olvasókörnek tagjai, hogy vájjon azok a borzalmas képek, melyek az olcsó újságok első lap­ján láthatók, hogyan készülnek? Történt ez akkor, midőn az effajta újságok a szatmári testvérgyilkosságot irtózatos fantanziával és borzadalmassággal pingálták le. Persze, ezt a szomorú esetet sem a kép pik­tora, se a bűnösökön kívül nem látta, csak a jó Isten, a kihez a testvér vér igazságért kiáltott. És ime, mégis lepingálták! Miért, hogy a sze­gény földmives embereket az újság megvételére csábítsák. Tehát tiszta üzletből pingálgatnak olyan ostobaságokat, hogy mikor világnak eresztik . . . maguk az újság irók nevetnek azon, hogy ezt . . . a paraszt elhiszi! Hát atvámfiai, ha pénzetekről volna csak szó, akkor is azt tanácsolnék, hogy ne vegyétek az ilyen szagú, izü újságot. De mert nyugalmatok, megelé- gedéstek, családi boldogságtok van kérdésben, óva intünk benneteket, házatok szentélyébe ne vigyétek az ilyen lelketlen, képes újságokat. Mert én jól tudom, hogy te családapa vagy anya kiseprüznéd azt az embert, a ki észrevétlenül a te nyugalmadat, békességedet, boldogságodat te­szi tönkre. No látod, ezek a borzalmas képpel megjelenő újságok ilyen kegyetlen munkát végeznek. Képben mutatnak be gyermekeidnek, serdülő leányodnak, legény-fiadnak oly eseményeket, melyektől te ma­gad is visszaborzatsz és azt mondod: »Gyermekek, ne is nézzétek meg, mert ártatlan lélek, becsületes szív — ilyet nem néz meg. De ez még nem minden! Az egyszerit gondolkozásu embert könnyen megzavarhatja, földönfutóvá teheti az ilyen újság. Én nem szopom ezt az ujjamból atyámfia, megtör­tént esetet Írok le neked ide la, olvasd kérlek . . . Abauj Tornám. Józsefpusztán egy gazda ember a transvaali háború miatt megőrült. Szabók Imre gazdaem­ber különösen érdeklődött a háború esélyei iránt. Mióta kitört a harcz, különösen olcsó képes lapokat jára­tott, a melyek czimlapján a háború véres esetei voltak ré­mes képekben feltüntetve. A különben is igen gyenge ideg­zetű Szabókot a folytonos izgalom még jobban tönkretette s utóbbi időben családja a szerencsétlen emberen az őrült­ség tünteit vette észre. Szabóknak különös rögeszméi tá­madtak s ha hallgatót fogott, órákig képes volt elmagya­rázni neki a háború esélyeit. A szegény burokért folyto­nosan aggódott, a győzelmi hireket kételkedéssel fogadta s rettegve várta az angolok nagy győzelmének hirét. Végre kitört rajta az őrültség. Éjjel családja puskalövésekre ri­adt fel s ekkor látták, hogy Szabók szobájába zárkózva, eltorlaszolta magát és az ablakon át lövöldözött a látha­tatlan ellenségre. Egy embert a golyó meg is sebesitetf. Végre iszonyú orditással kiugrott Szabók az ablakon s nagy küzdelemmel lehetett lefogni a szegény embert, ki­nek sorsa általános részvétet keltett. Igen atyámfia részvétet keltett minden érző emberben, csak ott nem törődnek a szegény em­ber sorsán, hol az ilyen újságokat gyártják, az ilyen képeket pingálják, a szegény emberek keserves fil­léreinek elsangyérozására. Mert a rossz ember is megsajnálja, ha csábí­tásai folytán valaki szerencsétlenségbe jut. Mert a rossz embernek is van szive. De a rossz könyv, a rossz újság, a hazug képek sem tudnak sajnálkozni, mert nincs azoknak szivük. Könyörtelenek azok, mint a magasra dobott kő, mely észrevétlenül üti le az embert. No hát magatokra vessetek ezután, ha ilyen hazug képes újságot házatokba béfogadtok! Van nektek jó becsületes újságotok; hűségében meg­bízhattok !

Next

/
Thumbnails
Contents