Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-28 / 4. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ Piruljon ezután az a község, ahol gazdavagy olvasókör nem lesz! Magára vessen, ha elmarad, ha elsorvad a közönyben, tét- lenségben, a nemtörődömségben. Az ilyen községek megérdemlik — sorsukat ! Mert mindig azért verte a teremtő a magyart, hogy összetartani nem tudott! No hál itt az alkalom, mikor az olvasó vagy gazdakörök szőni kezdik azokat a kötelékeket, melyek minket összefűznek, ösz- szetartanak. Mi példával megyünk elől. Bár mely község hozzánk fordul, azonnal adunk bő útmutatást, hogyan kelljen a gazda vagy olvasókört nvélbe ütni! Hát most rajta! A babona áldozata. Okulására mindazoknak, kik a szerencsétlen italnak rabjai és azoknak is. kik a javas asszonyoknak, sőt még a czigányasszonyoknakis hisznek: közöljük a következő esetet: Végzetes tévedésnek esett áldozatul Tóbiás Mihály szeghalmi lakos, a kinek az voll a gyengesége, hogy végtelenül szerette a szeszes italokat. Felesége többször kérte, hogy hagyjon fel az ivással, mert kis vagyonkájukat már majdnem elitta, Tóbiásnak azonban sem a szép szó, sem a könyörgés nem használt, ivott tovább s rendesen berúgva tért haza. E napokban valami czigányasszony vetődött Tóbiásék házához, a ki ajánlkozott, hogy ő tud oly szert csinálni, a mitől a részeges Tóbiás felhagy az ivással. Tóbiásáé örömmel fogadta az ajánlatot s megegyeztek a c4- t gányasszonynyal öt forintban, melynek fele volt fizetendő, a mikor az orvosságot a czigányassony el hozza, a másik fele pedig ha az orvosság hasznosnak bizonyult. Másnap a czigányasszony elvitte Tóbiásnénak az orvosságot s megkapta a 2 frt 50 krt. Tóbiásné az orvosságot utasítás szerint közé keverte s másnap reggel oda adta a férjének. Tóbiás, a ki már meg volt szokva ahhoz, hogy minden reggel a pálinka várja az ébredését, gyanútlanul hajtotta fel az üveg tartalmát, de úgy tiz óra tájban rosszul lett. A felesége megijedt, mégis elfutott és orvost hozott, a ki midőn megérkezett, már csak a halált konstatálhatta. Az orvos észrevette, hogy Tóbiás mérgezésnek lett áldozata, ennélfogva a hullát beszállittatta a község halottas-kamrájába, a hol a bírósági kiküldött jelenlétében felbonczolták és mérgezést állapítottak meg. Az asszony ekkor töredelmesen elbeszélte a czigányasszonynyal történt megállapodásukat és hogy mit adott be férjének. A czigányasszony, a ki neszét vette a dolognak, nyomtalanul eltűnt. Most a csendőrség mindenfelé keresi. Tóbiásnét letartóztatták és átadták a bíróságnak. No lássátok jó asszonyok, igy estek egyik szerencsétlenségből a másikba. A még nagyobbá! Nem varázsital, nem kuruzsoló javasasszonyokra, meg csábitó, pénzedre vágyó orvosok reczeptjére van itt, ilyen szerencsétlen emberekkel szemben szükség. Mértékletességi egyletekre van ma már szükségük a községnek, a népnek. Majd megmagyarázzuk nem sokára, mik lennének ez egyletek és mennyi áldást hozott már is — a népre! Patkány óriás. Egy külföldi újság szerint a minap egy ház lebontásánál egy kutyanagyságu patkány ugrott eló a romok közül. A patkány éppen egy csákányt tartó munkás felé szaladt, a kinek sikerült az állatot agyonütnie. A hossza orrától a farka végéig egy métér és kilencz czentimé- ter volt. Hazug képek, veszedelmes újságok. Egyik községből éppen a múltkor kérdezték tőlünk az olvasókörnek tagjai, hogy vájjon azok a borzalmas képek, melyek az olcsó újságok első lapján láthatók, hogyan készülnek? Történt ez akkor, midőn az effajta újságok a szatmári testvérgyilkosságot irtózatos fantanziával és borzadalmassággal pingálták le. Persze, ezt a szomorú esetet sem a kép piktora, se a bűnösökön kívül nem látta, csak a jó Isten, a kihez a testvér vér igazságért kiáltott. És ime, mégis lepingálták! Miért, hogy a szegény földmives embereket az újság megvételére csábítsák. Tehát tiszta üzletből pingálgatnak olyan ostobaságokat, hogy mikor világnak eresztik . . . maguk az újság irók nevetnek azon, hogy ezt . . . a paraszt elhiszi! Hát atvámfiai, ha pénzetekről volna csak szó, akkor is azt tanácsolnék, hogy ne vegyétek az ilyen szagú, izü újságot. De mert nyugalmatok, megelé- gedéstek, családi boldogságtok van kérdésben, óva intünk benneteket, házatok szentélyébe ne vigyétek az ilyen lelketlen, képes újságokat. Mert én jól tudom, hogy te családapa vagy anya kiseprüznéd azt az embert, a ki észrevétlenül a te nyugalmadat, békességedet, boldogságodat teszi tönkre. No látod, ezek a borzalmas képpel megjelenő újságok ilyen kegyetlen munkát végeznek. Képben mutatnak be gyermekeidnek, serdülő leányodnak, legény-fiadnak oly eseményeket, melyektől te magad is visszaborzatsz és azt mondod: »Gyermekek, ne is nézzétek meg, mert ártatlan lélek, becsületes szív — ilyet nem néz meg. De ez még nem minden! Az egyszerit gondolkozásu embert könnyen megzavarhatja, földönfutóvá teheti az ilyen újság. Én nem szopom ezt az ujjamból atyámfia, megtörtént esetet Írok le neked ide la, olvasd kérlek . . . Abauj Tornám. Józsefpusztán egy gazda ember a transvaali háború miatt megőrült. Szabók Imre gazdaember különösen érdeklődött a háború esélyei iránt. Mióta kitört a harcz, különösen olcsó képes lapokat járatott, a melyek czimlapján a háború véres esetei voltak rémes képekben feltüntetve. A különben is igen gyenge idegzetű Szabókot a folytonos izgalom még jobban tönkretette s utóbbi időben családja a szerencsétlen emberen az őrültség tünteit vette észre. Szabóknak különös rögeszméi támadtak s ha hallgatót fogott, órákig képes volt elmagyarázni neki a háború esélyeit. A szegény burokért folytonosan aggódott, a győzelmi hireket kételkedéssel fogadta s rettegve várta az angolok nagy győzelmének hirét. Végre kitört rajta az őrültség. Éjjel családja puskalövésekre riadt fel s ekkor látták, hogy Szabók szobájába zárkózva, eltorlaszolta magát és az ablakon át lövöldözött a láthatatlan ellenségre. Egy embert a golyó meg is sebesitetf. Végre iszonyú orditással kiugrott Szabók az ablakon s nagy küzdelemmel lehetett lefogni a szegény embert, kinek sorsa általános részvétet keltett. Igen atyámfia részvétet keltett minden érző emberben, csak ott nem törődnek a szegény ember sorsán, hol az ilyen újságokat gyártják, az ilyen képeket pingálják, a szegény emberek keserves filléreinek elsangyérozására. Mert a rossz ember is megsajnálja, ha csábításai folytán valaki szerencsétlenségbe jut. Mert a rossz embernek is van szive. De a rossz könyv, a rossz újság, a hazug képek sem tudnak sajnálkozni, mert nincs azoknak szivük. Könyörtelenek azok, mint a magasra dobott kő, mely észrevétlenül üti le az embert. No hát magatokra vessetek ezután, ha ilyen hazug képes újságot házatokba béfogadtok! Van nektek jó becsületes újságotok; hűségében megbízhattok !
