Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-05 / 31. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 246 M1GYÄS Q-AZSA. Tapasztalatok az időjárásról. Agusztus. Azt tartják, hogy ha ezen hónapnak a 10 ik napján, t. i. szent Lőrincz és 24-én azaz szent Bartalanapján szép idő van, szép őszt re­mélhetni. — Ha junius és julius hónapokban hideg volt, agusztusban meleg és sok égiháboru lesz. — Ha szent Bertalan napján dér van, meleg őszt várunk és azt tartjuk, hogy a késő vetések job­ban diszlenek a korábbiaknál. Az idei termés. Most már kilehet mondani, hogy beérkezett jelentések szerint az idei termés a tavalyival szem­ben jelentékenyebben kevesebb lesz nemcsak men­nyiségre, hanem minőségre nézve is. A kerti veteménvek, hüvelyesek és káposzta- félék eddig kedvező fejlődésében a meleg időjárás és szárazság következtében visszaesés mutatkozik. A komló jól fejlődött. A köles és tatárka esőt kíván, a kender- és lenvetésekről nagyrészt kedvező jelentések jöttek; a dohány sokat szenved a hő­ségtől, esőre volna szüksége. A szőlők fagy- és jégkártól még megkímélt termését a terjedő peronoszpóra és vidium apasztják. A gyümölcs-termést általában kedvezőtlennek jelzik, csak az erdélyi vármegyékben várnak helyen- kint közepes termést. Liszfharmat ellen biztos és könnyebben elő állítható, e mellett leg­olcsóbb és egyszerű permetezéssel alkalmazható: 1 Litter hamu 2 L. vízzel — 5 deka mosó szap­pan hozzátételével — felforralva, leülepedés után — a hígja letöltve, ezzel a lisztharmatos szőlőt kell a rendes permetező géppel permetezni, 2—3 nap múlva a lisztharmat mintegy fekete korpává válva lehull és minden nyoma eltűnt. Sándor Károly — Haller Ottó vinczellérje — kibróbálta és biztos szer ként ajánlja. (Szatmár.) Hogy a sertések nem gyarapszanak, bár esznek, annak legtöbbször az az oka, hogv bélféreg van bennük. Ilyenkor legtanácsosabb a sertéseknek gyakrabban adni: tököt, ugorkát, savanyu almát, retket! Lótenyésztők figyelmébe. A magyar kir. földmivelésügyi miniszter fel­hívja mindazon tenyésztőket, kiknek birtokában három és félévet betöltött, de a nyolczadik évet meg nem haladt korú ménló van, és azt eladni óhajtják, hogy ebbeli szándékukat hozzá, 1 koronás bélyeggel ellátott beadványban legkésőbb ez évi augusztus hó 10-ig jelentsék be. A beadványban kitüntetendő, hogy a ménló mely vármegyében, mely városban, községben, vagy pusztában áll, továbbá az eladási ár is. 165 czentiméternél alacso­nyabb méneket, tekintettel a méntelepekben már meglevő anyagra, nem vásárolnak, kivéve, ha az egyed kitűnősége a megszerzést kívánatossá teszi. A megvásárolt mének vételárát azon m. kir. adó­hivatalnál fizetik ki, melyet az eladó a vásárlás alkalmával kijelöl. A mákot akkor szedjük ha a szár elszáradt s a mag a toboztól elvált. A nyitott fejű máknál nagyobb elővigyázat szükséges, mint a zárfejünél, miután az előbbi könnyen kihull. A nyitott fejű mák fejeit zsákba rázzuk, az üres növényeket pedig kihuzogatva felállítjuk és még egyszer kirázogatjuk. A zártfejü mákot le lehet vágni vagy kihuzogatni s a fejeket vagy kézzel vágjuk fel vagy a takarmány vágógéppel. A magot vékony rétegekbe öntjük és gyakran forgatjuk. Az aratás ideje alatt nem ritkán igen sok magot kiráznak; továbbá esős időben könnyen ki is csírázik az miért is ne halogassuk a szedést. A libák, kacsák hizlalását lényegesen előmozdíthatjuk azáltal, ha ételük közé naponként többször sárga vagy fehér, apróra vag­dalt répát keverünk és ivóvizükbe egy darab fa­szén nem csak az emésztést gyorsítja, hanem egész­ségben tartja az állatokat, lehetőleg óvja a libát a túltömés ellen. Sőt a hús azáltal fionomabbá, köny- nyebben emészthetővé válik. Az étel közé is lehet szénport keverni. Más baromfiak, sőt nagyobb ál­latok mint pl. a sertés hizlalásánál szintén előnyösen alkalmazható a szén. Az oltó-galyakról. Nem egyszer történik meg az. hogy valamely jelesebb fajú gyümölcsfánkból messzebb vidékre akarunk küldeni s ilyenkor szükséges azt is tudni, hogy mikép csomagaljuk be a galyakat, hogy hasz­navehető állapotban jussanak rendeltetési helyökre. Erre nézve azt tartsuk szem előtt, ha 8—10 napi útra kerülnek a gályák, elegendő, ha csak száraz szalmába lesznek csomagolva, mig hosszobb útnál szintén szalmába csomagoljuk ugyan, csakhogy nedves mohába göngyölgetjük he elébb. Ha oltó- galvra lévén szükségünk s azt tán messzebb vidék­ről kell hozatnunk akárhányszor megtörténik, hogy azok fonnyadt, ránczos állapotban érkeznek meg. Ez azonban legkevésbé se zavarja az illetőt; mert azért nem szükséges azokat eldobni, hanem egysze­rűen nyirkos földbe teszszük lefektetve s egy arasz­nyira befedjük vagy pedig friss vágást adunk neki s használat előtt vízben tartjuk. Lassabban ugyan, de mégis bizonyosan felélednek a fonnyadt gályák akkor is, ha végeikből az elevenig egv darabkát levágunk s igy burgundi répa vagy burgonyába tűzve, száraz szellős helyen tartjuk. Háziasszony. Alma megóvása a zsugorodástól. Almának, körtének télre való eltevésétől leginkább az tartja vissza a gazdasszonyt, hogy összezsugorodik a gyü­mölcs. Ennek pedig könnyű szerrel elejét lehet venni. A zsugorodásra hajlamot mulató almákat hordóba, ládába vagy más tartályba kell csomagolni és közbe száraz homokot hinteni. Az edényt azután száraz, hűvös helyre állítjuk, hol nincs a megfagyás veszélyének kitéve, olt maradhat mindaddig, mig a háztartásban szükség van a gyümölcsre. Karton mosása, a nélkül, hogy színét veszíti. Körülbelül negyedét egy vízzel telt katlannak búza­korpával töltjük meg és ezt öt perczig főzzük. Ha azután a viz kissé meghidegült, szappan és lúg nélkül mossuk meg benne a kartont és végül hideg vízzel kiöblögetjük. A gyufa. Kossuth Lajos régi jegyzetei között találjuk az alábbi kedves és jellemző adomát : A Dunaparton sétáltam — Írja Kossuth — két közönséges falusi ember jött felém egymással, beszélgetve jött a hajótól, mely kikötve állott partunknál: beszélgetésükből csak ily töredéket hallottam : Boldog Isten ! Mit nem gondolnak ki az emberek már, ko­mám uram, olyan taplót is csinálnak, melyhez se kova, se aczél nem kell, csak a körmén huzza meg az ember, lángot vet. Aztán csodálkoznak az emberek, honnan van az a sok tűz '! Hiszen az ilyen taplóval bizony kényére gyújtogathat a rossz ember, hogy a fene ette volna meg az okosságát, nincs a szegény ember miatta bátorságban

Next

/
Thumbnails
Contents