Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-29 / 30. szám
240 % MAGYAR FÖLDMIVELŐ A MAGIT VILÁGBÓL. — Ausztriában a Korber kormány próbálkozik a n3relvrendeletek törvényes rendezésével. Azt azonban, hogy fáradozása sikert fog-e aratni senki sem tudja megmondani. Hiszen a németek is, meg csehek is a makacsság dühében szenvednek. Csak aztán meg ne adják az árát. — iigy amerikai levél. A magyar nép csak nem akar lemondani az amerikai kivándorlásról. Csapatostul veszik a vándorbotot a kezükbe, hogy jobb hazát keressenek. Neki vágnak a nagy bizonytalanságnak, a végtelen szenvedések sorozatának csalfa, hiú reménységért. Talán egy részének jól megy sora, másrésze azonban ott sorvad, epekedik a messze idegenben, dolgozik mint a barom és sóhajtozik; bárcsak mégegyszer tehetné lábát az Isten áldott magyar földre. Ilyen panaszos levélhez jutott Török Gyula bezii jegyző ur szívességből »Dunántúli Hírlap«. A levelet egy kivándorolt fehértói ember Kovács János irta és sok-sok tanulságot vonhatnak le belőle az Amerikába kiván- kozók. Kovács ez év május 1-én vándorolt ki egész családjával. Udinéból (Olaszország) küldözgették neki a csalogató leveleket, melyekben Ígértek 180 hold földet, igavonót, házat, ha kivándorol. A szerencsétlen lépre ment. Az elöljáróság, jegyző ellenezték, s mindent elkövettek, hogy visszatartsák a szerencsétlent. Megtadadták az igazolvány kiadását, ez nem használt. Ment családjával. Rábízta magát, családja sorsát a bizonytalanra. És most küldi a leveleket, melyben leírja csalódásál, szomorú sorsát. Legutóbbi levelét itt közöljük, úgy a mint azt leírta. Egyszerű szavaihoz nem adunk, nem veszünk el belőle semmit. A levél betüről-betüre igy hangzik: Dicsértessék a Jézus Krisztus Mindörökké ámen. Édes Atyám és testvérjeim és húgom és édes falum jó lakói a kit levelem oda haza ér, azt kérem a jó Istenre, hogy utánam senki el ne jójön, inkább oda haza kolduljon. A mit az elöljárója mond azt higyje és engedelmes legyen, mert én is inkább lennék ide haza koldus biró. Az a mit oda haza mondtak az okos emberek csakugyan igaz. A tengeren utaztunk 24 nap és egészségesen oda értünk, de a mint kiléptünk a szárazföldre, azonnal elfogtak bennünket s mint rabokat úgy hajtottak dologra. Sanyarú az élet a fájdalomtól és könyeimtól nem tudom leírni bővebben. Tisztelem és kérem őket lelki Anyámat és édes Atyámat, testvéreimet és jó barátaimat, hogy kérjék a jó Istent és a Boldogságos szűz Máriát, legyen közbejáró szent fiánál, hogy egyszer meglátogathassam a szép hazánkat. Kérem a kedves elöljáróinkat, hogy jelentsék meg a főuraknak, hogy senkit ki ne ereszszenek. Legyenek olyan szívesek, hogy hatalommal vagy pénzzel haza szállítsanak és akkor majd köszönetét mondok a haza földieknek. Legyenek hozzá segedelemmel, hogy mielőbb haza mehessek, mert rabszolga vagyok, az élet veszedelmes. Könyeim csordul ki, ha reá gondolok hazámra, Édes Atyám a mi oda haza maradt takarítsa meg, ha haza érkezhetek legyen valamim. A feleségem Atyját tudósítsák, szomorú sorsomat leirni nem tudom a fájdalomtól. Ezzel eleresztem levelem a szép magyar hazámba, de én itt szenvedek Braziliába. Brazília Szent Pál u. p. Lémé. 1900. év 6 20 Kovács János. — Nagy, pusztító hőség van Párizsban és Londonban egyaránt. Azt Írják az újságok, hogy ötyen év óta nem emlékszenek ilyen hőségre. A párizsi világkiállításon sok ember napszurástól hirtelen összerogyott. Sokan vannak Párizsban, kiknek bizony ebben a hőségben nincs kedvük a kiállítást végig szemlélni. A párizsi kiállítás különben deficzittel fog végződni. — Villámsujtott harmincz gyerek. Norvégia egyik helyiségében történt, hogy a villám egy iskolai tanterembe csapott, ahol harmincz gyermek tartózkodott. Odakint az eső zuhogott, a gyermekek pedig éppen az óra közli szünet alatt csoportba verődve beszélgettek, játszottak a teremben, amikor hirtelen éles csattanás hallatszott. A tanító, aki a kathedrán ült, a füstön át tisztán látta, hogy a gyermekek, mint megdermednek. Azután, mintha egy ütés érte volna valamennyit, a padlóra buktak; egyik részük mintha meghalt volna, többen pedig görcsösen vonaglottak. Magát a tanítót is elkábi tóttá a nagy légnyomás. Azután kissé magához tért, az ajtóba vonszolta magát s segítségért kiáltott. Valamennyi gyermeken nyomot hagyott a villámcsapás. Néhányan nem hallottak, többen közel voltak a megfulladáshoz, mert a villámcsapás^pilla50 kilogramm ára TFRMIAY-YFMF ° TEltlIÉNY-NFJE-50 kilogramm ára II k. f. k. | f. k. | f. k. r. , ! Árpa | 5 70 6I10 Muhar 7 80 8 _ Bú za | 6 85 7 | 85! Bab tarka 4 80 5 50 Bozs 6 50 í 6 j 55[ Bab n. fehér 6 30 6 50 Zab 5 20 5 50 Borsó 9 — 11 — Tengeri 5 50 5 60 Lencse min. szer. 12 — 13 — Luczerna m. 34 20135 \A \ j Köles 5 50 5 60 Vörös lóhere 47,. ^=^4*00//— ' Köles kása 10 75 12 — Baltaczim /VI 20 Ujjrf 30 j Szatmáron, nyomatott Mer'ai Jánosnál natában egy falat volt a torkukban. A czipők és ruhák el voltak szakgatva, a gyermekek karján, lábán s különösen a szájuk körül kék foltok voltak, Jóllehet csak több órai munka után lehetett őket teljes eszméletre hozni, aránylag rövid idő alatt valamennyi meggyógyult s a villámcsapás egyiknél sem idézett elő maradandó bajt. Hány kathoiikusról van szó Khiná- ban? A katholikus vallás Khinában szám szerint következőleg van a jelenlegi borzasztó csapásban érdekelve : 759 eurórópai kath. misszionárius pap és 409 benszülött kath. pap 532.448 kath. keresztényt gondoz lelkileg. A kath. templomok és kápolnák száma 3930, a papnevelő intézeteké 49, az iskoláké 2913. — A kínai vérengzés. Most, mikor e sorokat Írjuk, a legnagyobb bizonytalanságban van a világ affelől, hogy hát voltaképpen mi is történt Kínában? Hetekig rémitgették a legborzasztóbb hírekkel a világot. Hogy hát leöltek minden idegent, minden keresztényt. Látták, a mint a keresztények fejeit a falakon kifüggesztették, egyszóval oly vérlázitó dolgokról vettünk tudomást, mik borzalommal töltötték el az embert. Most aztán egyszerre megnyugtatóbb hírek érkeznek. Hogy hát a pekingi követek élnek, sőt hogy a kínai császár felkérte volna Franczia- országot a közbelépésre. Csakhogy az a bökenő, hogy a Kínaiak hírét nagyon bajos elhinni. Lehet, hogy egyszerű cselfogással van dolgunk; a kínaiak csak azért kürtölik ezt, hogy tévedésbe ejtsék a nagy hatalmakat, kik most már ugvlátszik erősen hozzáláttak a munkához. A csapatok mindig érkeznek Kínába. És ekkor ahhoz értők számítása szerint a következő haderő lesz Kínában : 16.000 német, 12.000 angol 6500 franczia, 50.000 orosz, 21.000 japán, 7000 amerikai és 2000 olasz és osztrák-magyar, összesen 115.000 ember 311 ágyúval. Hogy vájjon ilyen haderővel is fog-e sikerülni megtorolni a kínai hallatlan embermészárlást, azt ma senki sem tudhatja. Hiszen borzasztó nehéz körülményekkel kell ott küzdeniük az európaiaknak : élelmek, élelmiszerek, kegyetlenségek mind-mind szedik, gyilkolják őket. Hát mi részt veszünk-e ezen borzasztó harczban ? Azt olvassuk, hogy Ausztria-Magyarország meg- kettőzteti tengeri csapatját a kínai vizeken, de szárazföldi sereget nem küld. Tehát korai némely újságnak ama hire- lése, hogy már egyes magyar csapatok is készülnek a mozgósításra. NEVESSÜNK!!! Draga mulatság. Táviró tiszt: Minden szóért három krajczárt kell fizetni. Falusi: Nem vagyok bolond, akkor maga meg egy fél óráig elfecsegne velem. * Nem sürgős. Orvos: Legelőbb is megszüntetem a feleségének a rekedtségét . . . Férj (közbevág): Oh orvos ur, azt hiszem az utoljára is maradhat! * A mértékletesség négy oka. «Négy igen fontos okból» — szólt valaki, — hódolok a mértékletességnek: «Fejem tisztán marad, egészségem javul, szivem könnyebbül és tár- czám nem ürül.» * A fösvény vége. Beleesett a fösvény a Dunába. A segítségére siető halász kezét nyújtva igy szól neki: «adja ide a kezét!» «Nem, nem!» — kiált elntasitólag a fösvény, «én nem adok semmit.» És csakugyan inkább a vízbe fűlt. Tcnnényárak c hét folyamán.
