Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-29 / 30. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

239

az ádáz munkája, akkor egyenesen felelőssé teszszük azt az újságot, mely minden képzelhető alkalmat megragad arra, hogy a magyar nép nyugalmát megzavarja. Tudjátok ugyanis atyámfiai a közmondást, hogy sokszor egy bolond követ dob a kútba és száz okos sem képes aztán azt kihalászni.

— Mócsy Antal országgyűlési képviselő, a hitéért és hazájáért derék munkát végzett tanügyi férfiút jul. hó 22-én temették el nagy, országos részvét mellett! Az elhunyt képviselő leikéből szerette a földmives népet és t^zok érdekeiért nem egyszer szállott síkra! Áldásunk lebegjen emlékezetén és az örök világosság fényeskedjék neki!

— Kitüntetett jószágigazgató. A király Dorner Károly uradalmi jószáigazgatónak. a mező- gazdaság terén szerzett érdemei elismeréséül, a Ferencz-József rend lovagkeresztjét adományozta.

— Meghúzták a pozsonyi nagyharangot.

A pozsony; városháza tornyán levő nagyharangot csak a legritkább esetekben, fontos alkalmakkor szokták megkongatni. A múlt héten is meghúzták s az emberek siettek tudakozódni, hogy mi okból szól az »Öreg Örzse.« Hát megtudták a pozsonyiak, hogy akkor volt éppen száz esztendeje annak a lüzkatasztrófának, mely elpusztította Pozsony városát, akkor égett le a komáromi dóm is, a melyben aznap szomorú emlékére misét is mondottak.

— Falb időjóslása. Falb, a hires időjósló tényleg nem tévédéit jóslásában julius hóra nézve. Időjósló könyvecskéjében e hónapra meglehetős állhatatlan idő van” bejegyezve és mint sajnosán tapasztaljuk, Falbnak eddig teljesen igaza is volt. A nagy meleg a hirtelen beállott szoktalan hideggel váltakozott. Falb julius hó utolsó hetére nagy országos esőt helyez kilátásba. Augusztusra nézve sem kecsegtet bennünket jobb idővel. Ez az úgynevezett meleg hónap ezúttal ki fog tűnni különös hideg hőmérsékletével. F’alb jul. 26-ára, aug. 10. és 25-ére kritikus napot jósol. A mit Falb julius első felének barátságtalan időjárásról előzetesen mondott, az tényleg be is következett. Nagyon kellemetlen volna a gazdákra, ha a további jóslásai is találnának; majd meglátjuk, hogy igaza volt-e neki.

— Birtokvásárlás telepítés ez élj áh ól. A

földmivelésügyi minisztérium telepitési czélokból a minap a kisküküllőmegyei Bűn községben 310.000 koronáért birtokot vásárolt. A birtok telepítésre igen alkalmas, mert a nyelvhatáron terül el, közvetlen szomszédja Udvarhelymegye székhely községeinek, gazdasági rend pedig ugyanaz, mint a székelj' községekben. Van ev. ref. egj'háza és iskolája, van elég jó piacza Segesvárban ; az áílamvasut három kilométernyire esik tőle. Szomszédja Fejéregyházának, hol a gróf Haller-birtok szintén eladó és közel van Szederjes községhez, hol egy középbirtok szintén vevőre vár Ilyenformán azon a pár négj'zetmértföldnyi területen jelentékeny telepítésre nyílik alkalom.

— Ruthén munkások Dunántúl. Egán Ede

munkásai, kik a napokban utaztak keresztül a fővároson, már beáltak munkaadóikhoz s mint értesítenek bennünket, úgy a gazdák, mint a munkások kölcsönösen meg vannak elégedve. A munkaadók esetleges panaszaikkal éppúgy, mint a munkások a szolyvai kirendeltséghez fordulnak, mely mindenben intézkedik.

— Tűz. Fényen (Szatmár vm.) e hó 17-én

tűz ütött ki. Nagyobb "szerencsétlenség nem történt, mivel hamar észrevették s a jó vizfecskendókkal csakhamar elfojtották. A nép nagy ijedtséggel futott haza a mezőről s rögtön siettek segédkezet nyújtani. A főérdem főleg az otthon levő papság és tanítóságé kik nagy ügyességgel védekeztek a tűz tovább terjedése ellen addig is, mig a nép hazaérkezett a mezőről.

— Százhetvenöt uzsorás. A zilahi kir. törvényszék vizsgálóbirája csendóri feljelentés alapján nem kevesebb, mint 175 uzsorás ellen indította meg a vizsgálatot. Száz és kétszáz százalék közt váltakozó kölcsönökkel szipolyozták ezek az uzsorások a megszorult lakosságot. Számos oly esetet derítettek ki, a hol 50 forintos kölcsön két-három évi használatáért, miközben a tőkét a kamatokkal már többszörösen kifizették, a szegény emberek házát és földjét árverezték el. A törvényszék valószinüleg még az idén hoz Ítéletet a tömeges uzsoraügyben.

— Tűzvész. Virág István bihari lakos a múltkor feleségével eltávozott otthonról s Izsák Albert 4 éves unokájukat egyedül hagyták otthon. A gyermek a szomszéd gyermekekkel játszott az udvaron, a mikor valahonnan előkeritett gyufát s játék közben felgyújtotta a libaólat, Ettől tüzett fogott a ház teteje is, mely teljesen leégett, majd a szomszéd Papp Józsefné házára csapott át a tűz, mely félig le is égett s csak nagy nehezen tudták lokalizálni.

— A háborús hir őrültje. Gödre községben, a minap az a hir keringett, hogy a Frigyes herczeg nevét viselő pécsi 52. gyalogezredet nemsokára elviszik Khinába, a háborúba. A községben nagj' szomorúságot keltett a hir, mert az ottani legények csaknem mind az 52-ik gyalogezredben szolgálnak. Az öreg Schmausz Péter is az őszszel vált meg a fiától, akinek immár két csillagot varrtak a hajtókájára. Éppen ez az, ami szerfölött megzavarta az öreget, aki tisztára meg van győződve, hogy a sarzsit viszik legelőbb az ütközetbe. S addig-addig töprengett, gondolkozott, mígnem a sötétség ráborult a lelkére. Portáról- portára járt a falujában s mindenkinek a tanácsát kérte, hogy az ő szép, deli legényfiát kimentse a hábox-uságból. Aztán gyalogszerrel, hajadon fővel törtetett be Kaposvárra, ahol a pécsi ezred 1. zászlóalja állomásozik. A kaszárnj'a előtt sorra kérdezte a katonákat:

— Merre van a fiam, káplár Schmausz ?

A bakák gyanútlanul vezették be az öreget az udvarra, hol egy század reggeli gyakorlatát végezte. A boldogtalan ember hirtelen vad orditozással vetette magát a földre:

— Tiszt ur, tisz ur, ne vigye el a fiamat!

Aztán tépte a haját, a mellét meg ököllel ütötte és sirt, jajongott:

— Nem engedem a fiamat. Hagj’ják itt a fiamat! Ne vigyék Amerikába!

A bakák megrendülve nézték a jelenetet, mely a gyakorlatot is félbeszakította. A kaszárnya népe végre is lefogta az öreget, kit a rendőrök a közkórház megfigyelő osztálj'ára vittek. A kocsin — melyen az őrültet vitték — ott ült a délezeg káplár is : Schmausz János. Szerencsétlen apja azonban már nem ismerte meg.

— A napszurás áldozatai. Rendkívüli

hőségnek ismét egész sereg áldozata vöt. Különösen a£ arató munkások között történtek jelentékeny számban megbetegedések és halálozások napszurás következtében. A legnagyobb mértékben Csabán fordultak elő napszurási esetek. Itt ugyanis húsznál több súlyos megbetegedés és tiz halálozás történt a forróság miatt. A meghaltak közül kilenc fiatal leány, egy pedig szintén fiatal asszonj' volt. Az orosházi járásból két, Endrédről pedig négy halálesetet jelentenek. Hasonlóképpen áldozatul esett a napszurásnak Jaddon is égj' tizenkét éves leányka, aki nj'omban meghalt a marokszedés közben. Száznál több ezeken kívül azoknak a száma, akik részint súlyosan megbetegetek.

— Száz éves asszony. Özv. Jelinek Ferenczné égj' századot élt át. 1800-ban született Ilodrusbánj'án, mint jómódú szülők gyermeke s kellemes anyagi viszonyok között töltötte el élete delét. Férje azonban tönkre jutott és meghalt. Az akkor már hajlott korú asszony lassankint mindenét elvesztette s egymásután elhaltak körülötte összes hozzátartozói, jó emberei valamennyien így került özv. Jelenikné a fővárosi Erzsébet-szegényházba, a hol éveken át töltötte idejét. Most megtörte száz esztendőnek a sulj'a. Meghall csöndesen.

— Elhamvadt község. A hunyadmegyei Briznik község három ház kivételével teljesen leégett.” A veszedelem kitörésekor valóságos orkán keletkezeit, amely nagy zúgással hajtotta maga előtt a tüztengert. A szalma- födelü házak és az összegyűjtött gabona pár óra alatt a lángok martaléka lett. A tűzvészről azonnal értesítették a szomszédos községeket és a nehánj' óra járásra eső Dévát innen gróf Bethlen Miklós főispán személyes vezetése mellett sokan siettek az égő falu segedelmére, de a nagy szélben minden mentési kísérlet hiába való volt. A tűz gondatlanságból keletkezett.

— Az elrabolt gyermek. Szabadkáról Írják a »Hazánk« ez. újságnak, ügy történt, hogy ezelőtt tizennyolez esztendővel Hintersehr Márton, bácsalmási földbirtokosnak két éves kis leánya nyomtalanul eltűnt. A szülők mindenfelé kerestették gyermeküket. Mindhiába. Nyoma veszett. A múlt nap aztán a községen egy czigánykaraván vonult keresztül. Ezek közül egy asszonj' két purdéval a karján, elment kéregetni Ilintersehrékhez, Hintersehrné megmagyarázhatatlan ösztön által hajtatva, beszélgetést kezdett a kéregető asszonynyal. S ime, csodák csodája, a beszélgetés folyamán kiderült, hogj' a koldusasszony nem más, mint Hintershrnének 1882-ben elveszett gyermeke. Hogy tévedés nem forog fenn, az az aszonj'nak térde alatt levő szokatlan alakú anyajegj'e bizonyítja. A regényes esetről azonnal értesítették a hatóságot.

— Magyar gyümölcs Gráczban. A gráczi

lapoknak keserűséget okoz az, hogy a magyar gj'ümölcsöt ott annyira megkedvelték. Fogták tehát magukat és mozgalmat 'indítottak, hogy a stájer hazafias közönség ezentúl ne vegj'cn magyar gyümölcsöt, hanem stájerországit. Igaz ugyan, — úgymond — hogy emez drágább, de legalább nem eszünk mágyárisch gj'ümölcsöt. Nem tudjuk, mit szólnának a stájer parasztok, ha a magyar közönség ezentúl — nem tódulna ezrével ki nyaralóhelj'eilcre ? És egj'általán, mit szólanának az osztrák sógorok, ha magyar ember osztrák portékáért soha egy fagarast se vesztegetne. Dehát a magyar embernek a saját érdeke mindig — a legutolsó!