Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-29 / 30. szám
MAGYAR FÖLDMIVtíLO 235 A fekete éjszaka ezalatt ráborult a nagyvilágra. A jóságos álom lezárta Jóskának, meg szüleinek is szemeit. De Jóska álmodhatott valamit. Álmában is egyre kérdezgette: — Hol az őrangyal? — Mikor jösz már őrangyalkám? — Oh jöjj el már édes őrangyalkám. Alig virradt fel. Jóska már ismét ott játszott a pályán. Kezében volt a veres zászló, a sip és adta — a vasutasdit. Amikor aztán meglátta a távolból rohanó gőzöst, öröme határtalan volt. Elfelejtette az őrangyalt, majd előre szaladt, majd fütyölt, a hogyan csak birt... ... Egyszer csak szomorú hir érkezett a vasúti őrházba. A nagytata hirtelen beteg lett. Jóska szülei nagyon megrémültek és elhatározták, hogy a közeli faluba mennek a beteg látogatására. Gondolták, hogy vonat érkezésig bízvást megtehetik ezt az utat. Aztán haza sietnek, hogy az apa ott legyen a maga helyén. Hiszen Jóska már okos fiú. nem lesz semmi baja, szé pen eljátszadozik. A mint gondolták, úgy is tettek. Megcsókolták Jóskát és elmentek. Jóska játszani kezdett ... De már az alkony is következett. A nap megvetette piros ágyát a felhőkben, le is feküdt, sötétedni kezdett, de Jóska szülei még mindig nem jöttek. A vonat érkezésének ideje sem volt már messze. A kis fiú szinte örült ennek a dolognak. No most már nem csak játszani fogja vasutasdit, de valójában ő fogadja azt a haragos masinát. Vette hát zászlóját és oda állott apjalhelyére. Próbálgatta, hogy és mikép kelljen jó helyt állani. De nem bírta már bevárni. Türelmetlenül ment tehát elébe a gőzösnek. Jó utat tett már meg, mikor leült a vassinrejpihenni. Az egész napi szaladgálás, a türelmetlen várakozás kifárasztá... ... Ültében elaludt — lefordult a két fagerenda közé a sínen belülre. Alszol kedves kis fiam? Álmodban nem látod e már őrangyalodat? Nem látod ugye a távolból közelgő két nagy tüzes szemet... melv félelmetes gyorsasággal siet feléd! Nem hallod ugye a rettenetes zakatolást, mely- lyel az a haragos vasszörny feléd rohan! Bizony a kis Jóska nem hall, nem lát semmit sem! Egy perez... és a rohanó gőzös, mint valami eszeveszett állati rohan gyönge teste felett. Az apa már ott ál kifáradtan a maga hivatalos helyén. Éppen e perezben érkezett meg. Az anya kezét tördelve szaladgál, fut ide-oda Gróf Lónyay Elemér és zokogva .Jiiáltja — Jóska, Jóska fiam, hol vagy? Majd megáll, mintha szavát várná — lesné, aztán megint csak, folytatja. — Szerelmes kis fiam, hova lettél ? A gőzös szédítő sebességgel rohant el az őrház előtt; nem sejtette senkisem, hogy egy alvó gyermek felett is elrohant. A kétségbeesett szülők nyomban a Jóska keresésére indultak. Lámpással kezükben mentek a sínek mellett, bus sejtelmével a sötét veszedelemnek. Jó utal tettek meg már, mikor Jóskának alakját pillantották meg. Jóska ott ült a töltésen. Az anya sikoltott, apja oda rohant gyermekéhez, karjaira vette és remegve vizsgálgatta. A gyermek arcza és képe véres volt... de egyéb baja nem történt... Az ő őrangyala oda- huzta a kis fiút... oda a két gerenda közé, úgy feküdt ott ama rettenetes perczben, hogy csakis egy lelógó vasrúd karczol- hatta meg kissé arczát és kezét. Könyező örömmel vitték aztán a gyermeket haza. Édes anyja sírva borult reá, de a kis fiú arczán látható öröm derengett. a — Mamuka ne sírj '— mondá kedvesen, már láttam az őrangyalt, már tudom, hol van az őrangyal. — Hol van édes fiam, hol van? — Most is itt van mellettem, hidd el ma- mukám, itt van, mindig itt van. Jóska minden biztatás nélkül térdelt fel ágyában és oly igazán, oly szépen rebegték kis ajakai: Oh én édes őrangyalkám, Szépen kérlek vigyázz reám, Légy vezérem, hogy mig élek, Mindég jó és jámbor legyek. Bodnár Gáspár. Az idő pénz. A nagy sikert aratott emberek éles érzékük volt az idő becse iránt. Nelson minden sikerét annak köszönheti, hogy az időt mindig megelőzte egy negyedórával. * Napoleon szintén nagy súlyt fektetett a pontosságra. írják, hogy oly szorosan tanulmányozd óráját, mint a csatasik térképeit. Beszélik, hogy egy alkalommal hadvezérei, kiket ebédre hivott tiz perczet késtek. A császár pontos időben asztalhoz ült s mikorára vendégei megérkeztek, már meg is ebédelt. — Urak az ebédnek vége lévén, dolgunk után látunk! — mondá erélyés hangon, mire a vezérek kénytelenek voltak a délutánt egy czata tervezésével éhesen eltölteni. Washington oly pontos volt, hogy midón titkára Hámilson, késedelmezést az óra késésével mentegétte, igy szólt: — Akkor uram, vagy Önnek kell más óra után látnia, vagy nekem más titkár után.
