Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-29 / 30. szám
.234 MAGYAR FÖLDMIVELŐ SZÖVETKEZZÜNK ? Hogy gabonánkat jobban értékesíthessük, annyi termést a néptől. Igenis, ezért haragszik % nemes kamara. Hogy aztán féktelen haragjában még önkívületi állapotba jut és bolondokat is beszél, azt már igazán tiszta szivünkből sajnáljuk. gabonaértékesitő szövetkezetekre van szükségünk, mert csak így jutunk abba a helyzetbe, hogy a gazda, főként pedig a kisgazda nem lesz kénytelen gabonáját már aratás előtt eladni, vagy aratás után rögtön piaczra dobni, miután előleget kaphat a szövetkezeti magtárban elhelyezett terményeire s ezzel törlesztheti takarékpénztári, adó s más egyéb sürgős tartozásait, melyek miatt kénytelen volt gabonájának eladásával sietni. Nagy előnye a gabonaértékesitő szövetkezetnek az is, hogy nagyobb mennyiségű gabonát bocsáthat áruba s igy közvetlenül érintkezésbe léphet malmokkal és nagykereskedőkkel, tehát kikerülheti a közvetítőket s jobb árakat érhet el. A kis mennyiségben, közvetítők utján eladott gabona alacsonyabb áron kel el, mint az uradalmak által nagy mennyiségben eladott gabona. A gabonaértékesitő szövetkezetek a legkitűnőbb tisztitó eszközökkel vannak fölszerelve, tehát piaczképes gabonát hozhatnak forgalomba, holott eddig a kisgazdánál jelentékeny levonásokat tett a közvetítő amiatt, hogy gabonája idegen magvakat tartalmaz. De hát a kisgazda egyedül nem képes olyan tisztitó eszközöket beszerezni, melyekkel a gabonájában levő összes idegen magvakat eltávolíthatja. — A gabonaértékesitő szövetkezetek szervezését, mint a kisgazdák jövedelme emelésének egyik legbiztosabb eszközét,a Magyar Gazda- szövetség vetekezébe. a mely község gazdái tehát gabonaértékesitő szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a gazdaszövetségnek ez ügybeni megbízottjához Meskó Pálhoz a Nyitramegyei Központi Hitelszövetkezet igazgatójához Nyitrára. A hol a ga- bonaér-íékesitő szövetkezet most megalakult, ott a szükséges magtár is nyomban felépül s már az idei termények is jobb árakon lesznek értékesíthetők. A gazdaszövetség megbízottja minden megkeresésre rögtön válaszol. TÁRGZA. Hol az őrangyal? — A jó gyermekek számára. — Jóskának szülei, távol a várostól — vasúti őrházban laktak. Apja vasúti őr volt, kinek az a kötelessége, hogy mikor a gőzös az őrházhoz közeledik, veres zászlóval kezében adja tudtul: — Jöhet a gőzös, nincs semmi baj! Jóska végtelenül szerette, hogy az ő apjának mulatságos hivatala van. Fel is tette magában, hogy ha fel nő, világért sem lesz más, mint vasúti őr. És hogy ezt nemcsak olyan tréfa számba vette, napról-napra megmutatta. Ott állott minden vonat érkezéskor apja mellett: addig nem hagyott nyugtot édes anyjának, mig neki apjáéhoz hasonló sipkát és veres zászlót nem készítettek. Sípja is volt, fütyölni is tudott... aztán mikor jó kedvében volt, tisztelgett a rohanó gőzösnek, mint a katonák szoktak a generálisnak. Az utasok már jól ismerték a kis bakteri. Mikor őrházukhoz közeledett a gőzös, mindig kinéztek, hogy láthassák azt a fürge gyereket, a kinél szenvedélyesebb vasúti bakter nincsen a világon. Késő este volt már sokszor, de Jóska még mindig vasutasdit játszott..(. Nem csuda, ha aztán elfáradt. Szeme pilláit olykor már alig bírta felemelni, de azért imádság nélkül soha le nem feküdt. Oly kedves volt ez a gyermek, mikor imádkozott. Kezeit szépen összetette, oda borult a falon függő feszülethez és olyan lélekből mondotta. Oh én édes órangyalkám, Szépen kérlek vigyázz reám! Hogy a szövetkezetek eltalálták a maguk helyes útját, legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy éppen ott támadnak ellenségei, a hol kezdetben csak mosolyogták a szövetkezeti mozgalmakat. Most már szörnyen haragszanak ezekre az ártatlan szövetkezetekre. így legutóbb a kassai kereskedelmi és iparkamara tette ezt az őszinte vallomást, hogy a fogyasztási szövetkezetek óriási versenyt mutatnak fel, mi miatt a gyarmatáru kereskedők sokat szenvedtek ; vagyis beszéljünk magyarul. Ezek a kereskedők — tisztelet a kevés kivételnek — nem árulgathatnak annyi hamisított portékát, nem hitelezhetnek óriási kamatok mellett a szegény föld- mivés népnek, nem foglalhatlak el annyi ősi telket, földet, házat, nem kaparinthatlak könnyű szerrel Imádságának végeztével letette fejecskéjét, behunyta kis szemecskéjét. De mikor nem tudott aludni, akkor rendesen megkérdezte mamájától: — Édes jó mamám, hol van az őrangyalka? Az égben ? Édes jó mamája meg csak biztatgatta: — Az égben lakik, de most itt van melletted. — Nem látom én mamácskám. Pedig úgy szeretném egyszer meglátni. — Szeretnéd ? — Szeretném. — Nohát csak aludjál szépen, akkor talán meglátod. ’-3 |2f A kis Jóska erőszakkal hunyta be szemeit, mert minden áron látni akarta az őrangyalkát. Stefánia, ar. Lónyay Elemórnó
