Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-22 / 29. szám

230 MAGYAR FÖLDMIVELŐ MAGIT AR GAZDA. A szőlők állása. A szőlők a fagykárt annyiban kiheverték, hogy szép hajtást mutatnak, de mindenütt jóval kevesebb termést Ígérnek; a hol a fagy kevesebb kárt okozott, vagy egyáltalában nem is okozott, ott a termés- kilátások többnyire közepesek és jók. A fürtök szép nagyok. Zöldojtás, permetezés és szőlőkapálás országszerte folyamatban van, jó eredménynyel. A vetések állása Amerikában. Washingtonból jeleintik. A földmivelésügyi minisztérium junius havi jelentése szerint csaknem mindenütt rendkívül felburjánzik a gyom. A gyomot- termő államokban munkáshiány van. A vetések átlagos állása a következő: őszi búza 808, tavaszi búza 55 2, őszi és tavaszi búza együtt 698, zab 85 5, tengeri 895, százalék. A múlt évi búzatermésnek körülbelül 9 3 százaléka még a farmerek kezében van. A viharágyuk és a nép. A következő és érdekes dolgokat Írja a Bor­ászati Lapok Moórról; A viharágyuk Moórott már el vannak helyezve, sőt már két ízben, mint jelez­tük, el is űzték a veszedelmes felhőket a láthatár­ról. A babonás köznép, mint sok helyen, eleinte ott is az Isten lövöldözését látta a dologban s az Isten haragjától tartott. Ma már azonban meg­barátkozván e kérdéssel, kellő méltánylásban részesíti a viharágyukat, Ezen örvendetes változás Wittinger Piusz ottani szent Ferec-rendü zárdafőnök ugyanis az Urnapi körmenet után a viharágyukat beszentelte és lendületes, érvekben gazdag beszédet intézett a jelenvolt népsokasághoz, melynek végezté­vel Isten áldását kérte ezen újabb törekvésükre. (Erről mi is fogunk beszélgetni legközelebb.) (Szerk.) Ruthén munkások az Alföldön és a Dunántúl Az Ung-, Bereg-, Ugocsa-, Mármaros-vidéki ruthén nép helyzetének javításán fáradozó Egán Ede kormánybiztos eszméje, hogy az alföldi mun­káshiányon a ruthén munkások leszállításával segít s igy egyszerre két czélt ér el — teljesen bevált. Az alföldi ruthén munkásokkal a birtokosok igen meg vannak elégedve, szintúgy a munkások is hely­zetükkel. Egán Ede most a Dunántúlra is indit nagyobbszabásu ruthén munkást. Az ivás a munkánál. Sok földmives és gazda elnyomja a szomjúsá­got a munkánál, hogy az izzadást mérsékelje. Ez nem czélszerü s néha rossz, sőt épen veszélyes következményei is lehetnek. A szomjúság intés gya­nánt tekintendő, hogy az izzadás vagy más utón eltávozott vízmennyiség a testben pótoltassák, mely ha elmulasztatik, vérmegsürüsödést, a szövetek ki­száradását s végre nap-szurást okozhat. Nem taná­csos tehát a szomjúságot teljesen elnyomni, hanem kell inni s pedig lassan és mértékletesen. Legjobb a vízbe egy kevés czitromsavat vagy eczetet tenni, miáltal a gyomorsavnak a viz által való túlságos felhígítása is ellensúlyozva lesz. A napraforgó magja mint tyukeleség. Az angol tvuktenyésztők azt állítják, hogy a napraforgó magja a legjobb tyuktakarmány, a mely nemcsak a tojóképességet mozdija rendkívül elő, hanem a napraforgó magjával etetett tyúkoknak szép, fényes tollúk is van. a mire különösen azok a tenyésztők fektetnek nagy súlyt, a kik kiállítási czé- lokra tenyésztik tyúkjaikat. A napraforgót különben nemcsak a tyuktenyésztőknek, hanem a méhészek­nek is lehet figyelműkbe ajánlani, mert egész nyá­ron át késő őszig kitűnő méhlegelőül szolgál. Füstölt húst nyáron melegben a romlástól megóvni legjobban lehet, ha a húst. szitált hamuba tesszük. Hogy a hús tiszta marad­jon, lehet azt papirosba burkolni, s aztán hamuba rakni, csakhogy a hús ilyenkor még egészséges legyen. Más különben nem megy a dolog! — Hál bátyám csak gyümölcscsel, meg száraz kenyérrel tömi tele a gyomrát, mikor egész nap dolgozik, hogy majd bele hal. így szólott a mester uram Józsihoz, az aratóhoz.-- Tetszik látni, mester uram. Mert hát a sze­gény ember igv takarékoskodik, hogy az a kis nap­száma, részaratása megmaradjon. — Az ám Józsi bá’ de úgy tudom, hogy Józsi bá’ csak az ételben takarékoskodik. Az itallal már nem úgy teszen. ... Hát hiszen mester uram, az italt iszom én nyakra-főre, mert máskülönben nem megy a dolog. — Balga gondolkozás Józsi bá’! Először lássa az ital elviszi nemcsak keresetét, de ennivalóját is. Másodra pedig tudja meg Józsi bá’, hogy csak úgy mondják azt, meg csak úgy látszik az, hogy a pá­linka erősít. Nem erősít az, de öl. Csak ép abban a pillanatban érzi az ember, hogy talán nagyobb ereje van a munkára. De később meggyengiti az idegeket, elbágyaszt és remegésbe ejt. Hát egyék csak bátyja inkább jó, tápláló eledeleket, mint igyék olyan sok pálinkát. Akkor nagyobb lesz ám munka ereje és kedve is. * * * — Jóságos Istenem, nézze már koma, hogy meg van rakva ez a fa gyümölcscsel'? — Hát bizony ez egy kicsit bő áldás is. Kisebb ma­rad ám a gyümölcs, mert hát a fa nem tudja ám a gyü­mölcsöt ilyenkor jól táplálni, az az nedvvel ellátni. — Ugyan mit kellene csinálnunk'? — Az uraság kertésze úgy teszen, hogy mikor a gyü­mölcs rendes nagyságának egy harmadát eléri, megritkítja, vagyis egy részét leszedi. — Nem kár ez *? — De nem ám, mert annak a kevesebbnek, a mit a ritkitás után a fán hagy nagyobb lesz az értéke, becsesebb mintha úgy hagynák. Különösen fiatal fánál meg éppen nem szabad a nagyon bőtermést meghagyni. KÖZÖS BESZÉLGETÉSEK. Olvasókör. (1137. előf.) Igaz ugyan, hogy Ausztria-Magyarország legkevésbbé van érdekelve Kinában. És kereskedelmünk sem olyan nagy vele. De azért jól mondotta társa, hogy bizony a nagy kavarodás minket sem kiméi meg, ha egyszer csakugyan nagy világháború leszen. Nem kiméi meg t. i. azon értelemben, melyszerint a vitatkozás folyik. Például, ha sok vas fog kelleni vala­mely hatalomnak, a vas ára nálunk is emelkedőben lesz. Egy kinai világháború — anyi bizonyos — meg fogná ingatni az államnak finánczait. A tejet megalvástól megóvjuk, ha a tejbe egy kis szelet tormát teszünk; ha a tejet használni akar­juk, a tormát kivetjük és felforraljuk, nem lesz semmi torma ize. R. S. B.-Homok Olvassa el csak kigyelmed e mostani lap »A nagy világból« czimü rovatból a »Magyar mezőgazdasági munkások Németországban« ez. hírünket. Akkor aztán még jobban meg lesz győződve, hogy milyen helyén való dolgot irtunk mi a minapában öregbétüs czik- künkben! A lóosztályozás. A köztenyésztésre nem al­kalmas méneket igen a lóosztályozással kapcsolatosan ki­szólnák selejtezni. Ez a selejtezés már némely helyen, mint Debreczen, Szatmár, Túrja, Remete, Eperjesen stb. megtörtént. E hó 20-án lesz Székesfehérváron, julius 22. Bábolnán, jul. 26. Nyitrán, Palinban, jul. 29. Nagy Aládon, jul. 30. Nagykőrösön, augusztus 3. Dorozsna, aug. 4. Békés­csabán aug. 6; Baján aug. 9; Verseczen aug. 10: Deésen aug. 11-én. A gazdákat és tenyésztőket szívesen látják a ménesparancsnokságok. Cz. la. Szomotor. Agráriusnak azok neveztet­nek, kik czélul tűzték ki, hogy a mezőgazdaság bajait or­vosolni fogják. Ilyenek ma már hála Istennek sokan van­nak, (de még sem elegen azérl) e hazában.

Next

/
Thumbnails
Contents