Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-22 / 29. szám
MAGYAR FÖLÖM ÍVELŐ 231 MI ÚJSÁG? — Király ő felsége a tótfalusi tüzkárosul- taknak négyezer koronát adományozott magán pénztárából. — Gróf — főszolgabíró. Ismerünk grófot, aki községi biró volt, hogy a magyar közigazgatást alapjától kezdve megismerhesse. Nem elszegényedett grófról van szó, akinek talán kenyérkeresete lett volna a falusi bíráskodás, hanem gazdag földesur- ról, aki falusi bíróvá lett, mert a saját tapasztalatából akarta megtudni, miképpen lehetne segíteni az agyonközigazgatott népet. Ebbéli tapasztalatait most érvényesíti. — Úgy értesülünk, bogy dr. Csekonics Gyula grófot Torontói vármegye főispánja kinevezte tiszteletbeli főszolgabírónak és szolgálattételre a zsombolyai főszolgabirósághoz osztotta be. Egy fiatalember, aki nem kényszerűségből lép a közigazgatás szolgálatába — ah, mennyi tapasztalatot szerezhet, mennyi jót tehet a szegény sanyargatott néppel! így ir egyik fővárosi lapunk. Tudtunkkal Szatmár vármegyében csak pár évvel ezelőtt a népszerű báró Wécse}r József Miklós fia, tényleges szol- gabiró volt. — A mezőgazdasági kiállítás Budapesten A földmivelésügyi miniszter Párisban személyesen is meggyőződvén a magyar mezőgazdasági, erdészeti és vadászati Csoport-kiállítás általánosan elismert sikeréről, azon őzéiből, hogy azok is megtekinthessék és tanulmányozhassák a csoport-kiállításokat, a kik nem utazhatnak Parisba, intézkedett, hogy a párisi kiállítás berekesztése után a magyar mezőgazdasági, erdészeti és vadászati csoport-kiállítás tárgyai itt Budapesten együttesen kiállíttassanak. — Kitüntetett cselédek. A földmivelésügyi miniszter Volenter Pál és Lőrincz János kisoroszi munkásoknak, kik 10 éve dolgoznak Csekonics Endre gróf uradalmában, a szolgálati emlékkeresztet adományozta és megküldte számukra a diszok- mányt is. — Váltókká változott megrendelési ivek. Pfeiffer Zsigmond budapesti gépraktáros ügynökével, Grosz Józseffel, továbbá egy Schweitzer Mór nevezetű ügynökkel egyetemben a csalásnak nem egészen uj, de vakmerő módszerével tízezrekre menő összegek erejéig károsították meg Heves vármegye négy falujának lakosságát. Megrendelési ivek helyett a tudatlan parasztokkal váltót Írattak alá s igy Becs, Palád, -Balta és Sírok községekben egész sereg ember siratja most, hogy a három »fővárosi úrral« ismeretségbe j ütött, mert a váltók értékét azoknak uj tulajdonosai könyörtelenül behajtóiták. Ebben az ügyben Köti Dezső hevesi szolgabiró, akinél tömegesen tették panaszt, megkezdte az előnyomozást és Pfeiffert meg Schweitzert előállította. Grósz Józsefet azonban nem lehetett kihallgatni, mert hasonló manipulácziók miatt időközbon a sátoraljaújhelyi királyi ügyészség lelte rá a kezét. Pfeiffer és Schwetzer Grósz távollétében mindent Grószra iparkodtak fogni, hogy maguk a bajból meneküljenek, a kihallgatott tanuk azonban terhökre vallottak. A nyomozást négy községben folytatják. (Hányszor figyelmeztettük mi olvasóinkat, hogy az ilyen »fővárosi ismeretségek »-tói óvakodjanak ! Szerk.) — Tótfalu pusztulása. A pestmegyei Tótfalu község csaknem egészen leégett. Négyszáznyolczvan ház közül kélszázötven leégett. A tűz oly gyorsan terjedt, hogy pár nap alatt egész utczasorok borultak lángba. Duna-Bogdány, Szent-Endre, Vácz és Pomáz tűzoltósága hamarosan a "veszedelem helyén termett s egyesült erővel támadta meg a tüzet. ut óra hosszat küzdöttek a féktelen elemmel. Elszomorító pusztítást okozott a tűz. Teljesen elhamvadt kétszázötven ház és valamennyinek a mellék- épülete minden bennlevő eleséggel és jószággal. I eégett a katholikus és református templom, a két parókhia és két iskola. A romokban négy gyermek összeégett holttestére akadtak. A kár több kétszázezer forintnál. — Veszett macska vérengzése. Lúgoson a múltkor egy veszett macska megrohanta Pier Mátyás kőmi- ves 12 évos" Vilma nevű leányát s bal felsó karját teljesen összemarszangolta. Mire segély érkezett, a gyermek ájul- tan feküdt egy vértócsa közepén, a dühöngő macska pedig nem akarta elereszteni, úgy, hogy harapófogókkal és késekkel kellett elválasztani. A"macska hulláját felbonczolták s a veszettség kétségtelen nyomait konstatálták rajta, a gyermeket pedig rögtön Budapestre szállították a Pasteur- intézetbe. — Burok Szent-István szobránál. A búr küldöttség, amely eredménytelenül járta sorra az ó- és újvilág hatalmasságait, Párisban időzik ez idő szerint, rendre látogatta a nagy kiállítás nevezetességeit s megfordult a kiállítás magyar osztályán is. Mikor azután a burok kivonultak osztályukból, egy rózsát találtak av őrök Szent-Istvánnak aranyból vart szobra előtt, amelyet Császka érsek készíttetett a kalocsai székesegyház számára. A rózsa szárán papírlap volt áttüzve s arra a következő szavak voltak irva: »St. Etienne, roi hongrois guerrier, priez chez Dieu pour les ßoirs« (Szent-István, magyarok vitéz királya, könyörögj a burokért Istenhez.) — Viharágyuk Horvátországban. Stenjevac és Vrabce horváth községekben a viharágyukkal kísérleteztek a napokban. A két község 12 viharágyut szerzett be, még pedig oly módon, hogy a paraszt birtokosok 3 koronával, a többi birtokosok pedig 6 koronával járultak sző- lőholdankint a költségekhez. Az ágyukat 1--1 kilométer távolságra állították föl egymástól. A horvát gazdák bizony eleinte csekély figyelemmel és bizodalommal várták a viharágyukkal való kísérleteket. Az eredmény azonban felülmúlta a várakozást. Julius 7-én, 8-án és 9-én működtek először a viharágyuk. Ezeken a napokon vésztjósló felhők tornyosultak Stenjevac és Vrabce községek fölött, de a viharágyuk mindannyiszor elhárították a fenyegető csapást. A siker még a parasztgazdákat is annyira meggyőzte, hogy most már készségesen ajánlják föl szolgálataikat a vihar- ágyú felállítása körül fölmerülő teendőknél. A két község szőlőjét tavaly a jég teljesen tönkretette. — Magyar mezőgazdasági munkások Németországban. A berlini Vorwärts írja: Föld- birtokosaink olcsóbb munkaerő végett Magyarországhoz is fordultak. A velünk csereviszonyban levő budapesti lap már ez év elején is irta, hogy bács- kában ügynökök járnak, akik az ottani mezőgazdasági munkásokat Kurhessen és Németország egyéb vidékein aratási munkára fényes Ígéretekkel szerződtetik. Úgy látszik azonban, hogy a magvar mezőgazdasági munkások magasabb müveltségüek, mint amilyenekhez a német földbirtokosok szoktak. Bácskából a következő levelet bocsájtották rendelkezésünkre, melyet egy Hessenbe jött magyar szülőföldjére, a hozzátartozóihoz irt: Weitzenhausen, 1900. ápril 8 Kedves Péter öcsém! Bár otthon maradtam volna. Az itteni állapotok nem olyan szépek, mint amilyennek hittük. Tudod, hogy otthon engem jó munkásnak tartottak, de itt nem lehet kibírni. Nálunk Magyarországon a bérlők és alkalmazottjaik valóságos angyalok az itteni lelkiismeretlen munkaadókhoz képest; rosszabb bánásmódban részesítenek bennünket, mint otthon a csendőrök a csavargókat. Hát még az élelmezés ! Kedves Péter öcsém! Néha otthon sem volt mit ennünk, de itt még nagyobb szükségben vagyunk. Mi munkások itt krumplinál egyebet nem kapunk"enni, az sem látott soha zsírt. Ilyen munkát, ilyen élelmezéssel nehéz kibírni. Igazán, csak most tudjuk, hogy Magyarországon még jó sorsunk volt. Feleségem mindig sirdogál, sopánkodik, hogy miért is jöttünk ide. Szerető bátyád János. — Leleplezett kivándorlási ügynökség A belügyminisztériumba feljelentés érkezett egy osztrák kivándorlási ügynökség ellen, mely az országban szerte- széjjel utazó vigéczeivel a szegény parasztokat csábitó ajánlatokkal lépre csalja, azután — ha holmijokat eladva a jegyet megváltották, a határon túl rutul becsapja. Ilyen az »F. Missler’s, Auswanderungs-Bureau in Bremen,« mely tulajdonképpen Bécsben létezik és a mely az utóbbi időben leginkább Sopron vidékén grasszált erős mértékben. Hogy a nagy csoportokban utazó magyar kivándorlókat a hatóságok meg ne akadályozzák, a furfangos vigéczek az utasokat Budapest kikerülésével oly irányban szállította, hogy egyenesen Bécsbe érjenek. A belügyminisztériumban különben az ország hatóságaihoz szigorú rendeletet fognak kibocsájtani, mely a titkos kirándulási ügynökök ellen erélyes rendszabályokat fog tartalmazni.
