Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-22 / 29. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 229 Indulás. Délután 4 órakor indultunk az állomásra, hová úgy a polgármester, az igazgató, és tanári kar elkísért. — 4 sürgönyt menesztettünk a Darányi föld- mivelésügyi miniszter, Emó'dv József és Markovics János gazdasági egyesület elnökeinek és Markóth Gyula a vármegye alispánjának; itt még egyszer megköszöntük, hogy velünk a két nap foglalkoztak és hogy fogatjait 3—3-at a város mint az iskola szives volt rendelkezésünkre bocsájtani. Dörgő éljenzés között indult el az állomásról a vonat — és vitte a vidám éneket a szellő: »Mégis hires város az alföldön Kecskemét« — Fest felé. Megérkezés Pestre. Régi vágyuk volt kisgazdáinknak Budapest fő- és székváros nevezetességeit megtekinteni. Julius 4-én végre a már előre megállapított programra szerint megtörtént a főváros megtekintése, és pedig (i órakor reggel a lánczhid megtekintése, 7 órakor sz. mise hallgatása a Mátyás templomban, 8 órakor Budán reggelizés, 9 órakor a királyi palota, — 10 órakor az uj parlament kupola csarnoka megtekintése és a gazdasági muzeum megnézése; 12 órakor ebéd. — Délután 2 órakor a földalatti villamoson indulás a városliget felé, 3 órakor az állatkert s egyéb látványosságok mulattatták őket; 5 órakor uzsonna, melyet a 3 plébános és a pogrányi jegyző rendezett a nép számára. 8 órakor indulás az állomás felé. Megelégedetten és boldogan indult haza az annyira ünnepelt kiránduló csoport. Még egyszer hálás köszönet a szives fogadtatásért. Éljenek a vendégszerető kecskemétiek ! Éljen Maskó Fái titkár úr, ki elkísért bennünket Kecskemétre. Egy szívvel egy lélekkel kiáltjuk: Kecskemétiek viszontlátásra Pogrányba! Egy résztvevő. JtStüEKEfEE TÁRA. A délibáb. Kérdezek egyet-mást ! A derék munkás nép megtartotta szavát. Még egyszer annyian jöttek össze, hogy hallhassák a jó tanító ur előadását a délibábról. Józsi meg éppen ott foglalt helyet a tanító ur meleg közelében, mert tudta, hogy a tanító ur folytonosan kérdezget, a mikor oktat. Es richtig ug}^ is történt. Mikor a tanító ur megkezdette előadását em'igyen szólott: — Mielőtt a délibábnak miben való létét megmagyaráznám kigyelmeteknek, hát kérdezek még egyet-mást! Józsinak forogtak a szemei, a füle hegye megmelegedett, mert tudta, hogy a kérdések czentruma ő leszen. — Mondja csak Józsi — kérdezte csakugyan a tanító ur, látott e már pálczát rézsutosan állani a vízben ? Vagy legalább a szódavizes üvegcsövet, mikor az egész meg vandülve ? Milyennek látja ilyenkor a pálczátvagy a szódavizes üveg belső csövét? — Láttam bizony én akár hányszor, mikor a szőlők aljában förödni akartunk, osztég bottal mire- gettük, milyen mé’ a viz. De meg szódavizes üveget itt is láthatunk ....... — Hoztam én, ehol van egy, lepte meg a tanító ur hallgatóit. Hát biz ez a csü — nézte és beszélte Józsi — ha rézsutusan áll a vízre, úgy látszik, minha a viz színénél el vóna törve, Pedig, fogadni mernék, hogy az nincs eltörve, hanem csak úgy látszik, mintha el volna törve. De hát én bizony azt nem értem, hogy miért van. — Jól van jól, mindjárt megértik, mert ismerik a példabeszédet, hogy lassan megyünk messzire. Ezt a szép játékot, hogy t. i. úgy látszik, mintha az a csü a vizszinénél el volna törve, a napsugár csinálja; rögvest megmondom hogyan, csak jól figyeljenek ám reám ! A napsugár útja. — A napsugár — lássák kigyelmetek — kényelmes ugyan, de csak addig mig teheti. Mindig egyenesen halad, ámde ő is olyan, mint az ember. Nem teheti mindig azt, a mit akar; ő is megtörik sokszor, mint az ember. Igv példánl, ha a napsugár a levegőből a vízbe vagy vízből a levegőbe megy, a határon mindig eltér az egyenes útról és ekkor úgy látszik, mintha megtört volna! — De hát mi ennek az oka? — Az barátaim, hogy különböző sűrűsége van a levegőnek és viznek. Tehát, mikor egyikből a másikba megy, ott egyet botlik és úgy megy aztán tovább, de ez a botlás megtöri az útját. Ugyanez történik akkor is, ha a sugár hidegebb levegőből melegebbe vagy melegebb levegőből hidegebbe jut. Mert a hideg és meleg levegő sem egyforma sürü. A meleg levegő mindig ritkább, mint a hideg levegő. Érti ezt József? — Igenis értem, csak azt nem tudom mi jön ki belőle? — Jól van József, a többi az én gondom. Csak még következő kérdéseimre feleljen meg. — Kész örömmel, tanító uram! — Mondja csak Józsi nézett e valaha kigyel- med tükörbe? Látta-e azt, hogy a képe olyan messze látszik a tükör háta megett, mint a milyen távolságban áll a tükör előtt ? — Hogyne néztem vóna! Hiszen a szegény ember is csak fésülködik, meg beretválkozik is ugv ünnepre, ehhez bizony tükör kell. Láttam biz azt én is, hogy mikor az ember a kézivel közeledik a tükörhöz, hát akkor legközelebb látja a tükörben az ujja hegyét, a kéznek többi része, mind messzebb látszik a tükör mögött. Hanem most már csakugyan meginstálom a tanító urat, hogy hát én is kérdezhessek egyet, ha meg nem sérteném merészségemmel a tanító urat. — Nagyon örülök József, csak kérdezzen rendre, ki vele a mi a hegyiben van. Ni csak, ezt magam is kitalálhattam volna ! — Mint tetszik tudni — teszi fel József félénken a kérdést, van itt a mi határunkban egy tó. Annak a tónak partján van egy magas nyárfa. Hej, sokszor néztem-néztem én ezt a tót, meg a fát — és akárhányszor néztem, úgy láttam, hogy annak a fának a képe mindig úgy csüngve látszott a vízben, mintha a tetejével lefelé mártották vóna a vízbe. Ugyan instállom alássan, hát ennek mi lehet az oka? — Úgy látom József, hogy kigyelmed jól pedzi a dolgot. Azért látszik a fa csüngni a vízben, mert a sima viz is tükör, tehát a fa képéből is az a rész közelebb fog látszani a viz tükrében, a mi közelebb áll a vizhez; s az távolabb fog látszani, a mi távolabb áll a víztől. Ennélfogva a fa tetejének legtávolabb kell lenni a tó tükrében; és úgy az egésznek csüngő képét fogják látni. — Persze, hogy úgy van — kiáltott fel József — hiszen ezt magam is kitalálhattam volna, ha az eszemet egy kicsit jobban felsrófolom.... — Csakhogy sokáig kell ám az embernek az eszét srófolgatni, mig önmagától rájön valamire. Azért van szüksége az embernek a tanulásra. Azért kellett nekem is ezt a kacskaringós utakat bebarangolni, hogy végre elérhessük az ut czélját, megismerhessük a délibáb valódi mivoltját, mibenlétét. — Belátjuk mi ezt tanító ur, hogy miért kellett ezeket a kacskaringós utakat megtenni. — No de a jövő vasárnap aztán már nem teketóriázunk ám sokáig, hanem kirukkolok vele velős- röviden, hogy mi is hát az a délibáb voltaképpen ?
