Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-22 / 29. szám

228

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

MUNKÁS-ÜGY.

Pográny vidéki

Kisgazdák tanulmányútja Kecskeméten.

Julius elsején indult a 42 tagból álló kisgazdák csoportja, köztük 40-en államköltségen. Fülöpp László koloni plébános és Petrikovics Mihály pog- rányi kovács saját költségükön fél kedvezményes jegygyei — Karsay Imre pogrányi plébános és Biliary Gyula közjegyző vezetése alatt a kecskeméti földmives iskolát megtekinteni, kik között láttuk Kardos Károly gerencséri plébánost, Hanug Antal pogrányi, Ilvay Nándor bodoki és Kunz Károly csi- tári tanítókat és Pográny, Bodok, Gesztbe, Gerencsér és Csitár községek küldötteit.

Indulás.

A gyülekezés vasárnap este a nyitrai sörcsarnokban történt, hol általános figyelem tárgya volt a nemzeti kokárdás és feketébe öltözött szép magyar csoport. —. Leszámítva a tótmegyeri 3 órai várakozást vígan indultunk Kecskemétre, hova 2-án hétfőn délben érkeztünk meg — az állomáson a földmives iskola egyik tanára várakozott 3 kocsival, melyen az egyik rész foglalt helyet, inig a másik rész' gyalog tette meg a 4 kilométernyi utat a földmives iskolába.

Megérkezés.

A földmives iskola udvarán Graselli Miklós fogadott a tanárok élén, ki miután üdvözölte az érkezetteket, a szabadban terített vendégasztalához hívta meg a fáradt csoportot, a jól készített étel és italoktól csakhamar fölfrissültek, midőn legnagyobb meglepetésünkre Kecskemét város polgármestere Kada Elek és a levéltárnok érkezett meg üdvözölni a nyitravidéki kisgazdákat. — Ebéd közben Meskó Pál titkár emelte poharát a földmivesügyi miniszter Darányi Ignácz ő nagyméltóságára, kinek a kisgazdák iránt való gondoskodása tette lehetővé e tanulmányi kirándulást, majd a polgármester és az igazgatót köszöntötte fel — a tanár urakra pedig Maga János csitári t. biró mondott szép magyaros köszöntőt.

Az ebéd után következett az intézet tüzetes megtekintése, oktatás, magyarázások, felvilágitások és gyakorlati útmutatások mellett tapasztalhattuk, hogy itt az ifjak, kik valóban gyakorlati alapon lesznek az élet számára nevelve, fő gond van fordítva az állattenyésztés, a tejkezelés, a különféle gazdasági gépek mikénti kezelésére, a szőlő és konyhakertészetre, a gyümölcs termelésre melyből százakat vesznek be, miután egy fajú gyümölcsöt nagyban termesztik, láttuk a szép tehenészetet, a tejkezelést, valamint a g3rors tej lefaragását illetőleg a centrifugális gépen a tej sűrű elválasztását a tejtőt s rögtöni vaj kezelést, a mi igen érdekelte gazdáinkat ; igen szép a sertés és a baromfi tenyésztés, melyből nagy jövedelmet vesznek be. — Ezek után kisétáltunk a határba a szántóföldek megtekintésére, hol a sok esőzés miatt sokat szenvedett a határ, valamint a fagy sok kárt tett a jövedelmet képező baraczk termésben, melyből csak gyenge termésük lesz. — mennyivel boldogabbak voltak a mi gazdáink. hogy ott nálunk szebb a határ, dusabb kalászit a föld, azonban, mig a gabona silányabb, de annál dusabb termést igér a tengeri, a répa, dinnye és ugorka, különösen a szőlő bő termést kínál, — végül figyelmünk fel lett hiva egy munkásra, ki méltó arra, hogy nevét megemlítsük, ki felébe bir az iskolától 1 k. hold területet, melyet saját kezével dolgoz le eg}' öl éves Sziládi János nevezetű egyén, ki konyhakertészetből, különösen dinnye és ugorka termésből 1600—1800 koronát vesz be, büszkén mutogatta dinnyéit — de dolgozik is szorgalmasan — lámpás mellett késő éjszakáig s mind ő mondá,

még enni sem ér reá, keblébe teszi kenyerét és csak a taliga tologatása mellett lakik jól, — elmondta népünknek, hogy pálinkát solf sem iszik, csak néha havonként egy kis bort; bucsuzásul örömmel szorítottunk kezet, ki példányképe az igazi szorgalomnak — mire erősen meg lett általunk éljenezve és jutalmazva. Be lettek mutatva a viharágyuk, melyek előttünk eddig teljesen ismeretlenek voltak.

Vacsora után a mindenre kiterjedő figyelmes igazgató befogatott és kikocsikáztunk Kecskemétre, hol első sorban a plébánián tiszteletünk téve, megnéztük a polgármester által 3 év alatt létesitett szép parkot, mely a vasúttól terjedni fog egész a földmives iskoláig; meggvujttatla az összes villamos lámpákat, melyek fényénél bejártuk a néptől hullámzó sétányt.

Julius 3-án búcsút véve a földmives iskolától, kora reggel indultunk Kecskemétre, hogy szemtanúi legyünk a 4—8-ig tartó vásárnak, a mikor az oda való gazda mindent elad, a mi fölöslege van, tud az mindent értékesíteni. — A város, mely évenkint csak culturális czélra 240,000 koronát áldoz, kegyura a templomnak, most remekül festi a templomot, a piaristák templomában hallgattunk szt. misét, melyet a pogrányi plébános mutatott be a Mindenhatónak, — ezután a gazdakörben reggeliztek, a midőn minden egyes gazda kecskeméti lev.-lapokat küldött haza, melyen értesítette az otthon levőket, hogylétéről, a mi azután a községben roppant örömet szerzett.

Végre Kada Elek polgármester hívott meg a városháza megtekintésére, mely a városnak 1,240.000 koronájába került.

A fénjr, gazdagság, az eleganczia, az ízlés egymással versenyeznek, — itt tűnik fel a magyar styl, mely teljes díszében itt remekelt először, a budapesti vígszínház mintájára épült pompás színháza, modern iskolái egy-egy gyöngye s büszkesége a kecskeméti polgároknak; hogy mily nagy becsben tartják a város régiségeit bizonyítja a szép muzeum, az érdekes levéltár, a város jótevőit lefesteti és helyet ád nekik a tanács teremben, mely fokozza azután az áldozatkészséget.

Karsay Imre plébános azon indítványt, illetőleg kérelmet terjeszti a polgármester elé, tisztelné meg a nyitramegyeieket és engedné meg, hogy vele együtt fényképezhessék le magukat, mely kérelemnek úgy a polgármester, mint az igazgató szívesen tettek eleget.

Az ebéd a gazdakörben vígan folyt le, hol elbeszélték élményeiket, mint vitték magukkal a kecskeméti polgárok, hogy őket megvendégeljék; ha boltba mentek vásárolni, el nem bocsájtották, hogy valami emléket ne, adtak volna; az ebédnél hol az egyik polgár rendelt 40 ember számára bort, hol a másik fekete kávét; a lelkesedés közepeit — hozzájok megy a polgármester az egyszerű polgárokhoz és gyönyörű toasztot mond, felemlíti a remek beszédben, hogy a tatár töröktől mennyit szenvedett a kecskeméti nép, még most is látni a régi pusztulás helyeit, a felperzselt falvak romjait, innen van, hogy egy-egy község csak 3—4 óránként látható; de még sem tudta kiölni belőlük a hazafiasságot, a földhöz való ragaszkodást, örömmel tapasztalta, hogy mi testvérei vagyunk, rájött a szólásmódról, a legegyszerűbb kifejezéseink közösségéről; lelkűkre kötöm — úgy mond — szeressék egymást mint a kecskeméti polgárok ragaszkodjanak elveikhez, segítsék egymást, hassa át önöket a kereskedői szellem, mert csak igy fognak az élet nehéz küzdelmeiben boldogulhatni. — Dörgő éljen fejezte be a polgérmester beszédét, melyet Karsay Imre köszönt meg, éltette Kecskemét város közönségét s örömének adott kifejezést: „hogy akkor jöhettünk midőn a város élén a népszerű Kada Elek polgár- mester áll és meghívta, hogy látogassák meg most a kecskemétiek a pogrányiakat, a mit a polgármester részben meg is Ígért. — Viszontlátásra tehát!