Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-22 / 29. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 227 TÁECZA. A képviselő beszámolója. Már háromszor választotta meg a jó tót nép nagyságos Batizfalvy uramat képviselőül. Nem is háborgatta ezt a kerületet senki emberfia, mert jól tudták, hogy ott bizony hiába való minden kísérlet. Az a nép szereti képviselőjét, hallani sem akar másról. A legutóbbi választáskor azonban mégis akadt olyan bátor ember, a ki vállalkozott arra, hogy csa- lékot dob Batizfalvy uram választói közé. Amúgy titokban el is ment a nép közé és amúgy igazán mondogatta, — A ti képviselőtök mit tett értetek ? — Semmit! ígért fűt fát. Tett egy nagy semmit! A nép hallgotott és — gondolkozott. — Lássátok, nem ilyen ember kell ide! Igen Olyan, a ki előtt még a miniszter is kalapot emel. A ki nem csak tehet, de tesz is értetek. — Úgy van — szólott egy felbérelt választó — Meglátjátok — folytatta — hogy ha M...-et megválasztjátok, olyan boldogok lesztek, hogy na. — Igaz, éljen Batizfalvy! — Aztán a mi legfőbb, nem vagyunk-e mindnyájan egészségesek? — Úgy van! Úgy van! — Hál mit akartok egyebet a jó Istentől, meg én tőlem; mondjátok meg!? — Semmit, semmit — kiálták egy szívvel és egy lélekkel — Éljen Batizfalvy! * * * A tót nép elégedetten oszlott szét és egyhangúlag ismét mcgválasztá követjének — Batizfalvyt! Mester. Kínai műveltség. A kath. Hitterjesztés Lapjainak egy 1892. számából olvassuk: Az udvariasság, hízelgés és meghunyászkodás hihetetlenül nagy a kínai társalgásban. Ha a kínai öregebb férfiúval társalog, beszéd közben önmagát igv említi: ostoba öcséd; mikor ifjabbal beszél, önmagát ily nevekkel illet: ostoba öreg. vén rothadás. A művelt kínai, ha házát említi, mindig ezt mondja: rongyos viskóm; feleségének A báránykák legelnek ... — Éljen, szólott most már kettő — három is. Idő múlt és csakugyan elterjedt a nép közt az a hiedelem, hogy elég volt már Batizfalvynak a követségből, most már következzék más. Batizfalvy értesült a történtekről. — Ne féljetek — szólott mosolyogva. — Jó, jó mondották, de hogy baj van, az bizonyos. Megérkezett Batizfalvy ur is választói közé — a beszámolóra. Nagy hidegségre talált. A nép morgott, fejét csóválta és hallgatott. Batizfalvy nem ijedt meg. Szólani kezdett népéhez — Azt mondják nektek igy beszélt a képviselő, — hogy én nem tettem semmit ? — Nem, kiáltott torka szakadtából egyik választója. — No hát, a ki azt mondja, az sok mindent elfelejtett. Akarjátok, hogy tovább szóljak? — Akarjuk, zúgott a nép, — Hát mondjátok meg. hogy mióta képviselőtök vagyok, nem volt-e jó termésetek? — Igaz kiáltottak vissza többen. — Lássátok, az idén is milyen szépen betakarítottátok a termést csűrötökbe. Még tűz sem volt! a czime: oktalan tövis. Mielőtt véleményét bármiről nyilvánítaná, mindig előre bocsátja: bárgyú gondolatom, vagy merész állításom. A fia: fűben mászkáló bogár. Rangban levő előtt úgy beszél a kínai, hogy ő a nagyembernek lábai előtt fekszik, a nagy-ember pedig kocsiban ül. — A császár: miriád esztendőknek a Felsége. A kivel beszél, annak az atyját mindig igy említi: lisztes ősz szakái vagy tisztes szigorúság B kivel társalog, annak anyja: jóságos szelídség, vagy a hosszú élet csarnoka, leánya pedig : tízezer arany. A kínai műveltség követeli, hogy a legmagasabb czimekkel elhalmozott férfiú önmagáról ócsárló kifejezésekben beszéljen. Izlelőül egy példa: A. Hogyan érzi magát az én hírneves, dicsőséges barátom és földim? B. Rongyos'irhám nincs alegroszabb állapotban. A. Hol áll fényes palotája? B. Hitvány kutya-ólam Shanghaiban van épen a gőzhajó kikötője előtt. A. Nemes családja számos tagból áll? B. Csak öt hitvány korcsszülöttem van. A. Hogyan érzi magát szeretetreméltó ifjú neje ? B. A vén csoroszlya majd megpukkad az egészségtől.
