Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-22 / 29. szám
III. évfolyam. A párizsi pohárköszöntő. Darányi Ignácz. a mi népszerű földmi- velésiigyi miniszterünk nem csak itthon ember ám a gáton, de amúgy igazán megállotta helyét^ francziák földjén, Párizsban is. Múlt számunkban említettük atyámfia, hogy a párizsi világkiállítás alkalmából nemzetközi agrar kongresszus tartatott; az az olyan nagy gyűlés, melyre minden nemzet küld képviselőt, hogy a földmives-ügyeket egye: temlegesen megbeszélhessék. No hát, ezen a kongresszuson a mi Darányinkat megválasztották diszelnöknek, oda ültették a volt Iranczia miniszterelnöknek jobbjára és felköszöntötték, mint Magyarországnak, Európa egyik legnagyob b földmi velő államának miniszterét. Erre Darányi mondott egy olyan pohárköszöntőt, dikcziót, hogy a jelenlevő összes kongresszusi tagok tapsokban törtek ki... Vájjon mi csattanóst mondhatott, hogy ilyen nagy tetszést aratott ? Hát atyámíiai, a mi miniszterünk „az agrárius eszmék diadaláért“ ürítette poharát, vagyis, a mi eszünk járása szerint a miniszter azt kívánta, hogy a földmives-ügy virágozzék minden földmives államban, hogy tartsanak össze ezen czél elérésére a föld- mivelő államok. A magyar miniszter eme kívánságát nem csak természetesnek tartották a művelt népek küldöttei, de a derék magyar földművelésügyi minisztert meg is tapsolták... Ez történt a francziák földjén Párizsban, de másképpen ütött ki a dolog a magyarok földjén: már t. illik itthon, minálunk. Mint a vérszomjazó tigris, mely régen várja, lesi prédáját, hogy azt torkon ragadhassa: úgy ugrott a mi miniszterünknek, a tevékeny, munkásságban áldásos Darányinak, hogy nyomban megfojthassa és nyakát kitekerhesse. Kicsoda ? Egy magyar pénzen hizlalt német újság, az úgynevezett „Pester Elvd,“ mely újság fő szószólója a merkatill, kereskedő, börze tábornak! Hogy hát, hogy mert egy magyar miniszter, egy oly országnak minisztere, mely ország a földből él, táplálkozik, poharat emelni a földművelési ügyek diadaláért, felvirágzásáért! ? Hogy hát miért nem emelte poharát a földművelésügyi miniszter ur a bankok diadaláért, melyek kiszipolyozták ennek a szegény népnek utolsó csepp vérét is. Vagy a börze felvirágzásáért, mely lenyomja a föld- mivelő termésének értékét, vagy a pálinkás boltok szaporodásáért, mely néptelenekké tette falvainkat, koldusokká lakóinkat... Igen, ha ezekért ürítette volna Darányi a poharát, akkor ez az ugató hang elmaradt volna, sőt még farkcsóválva a kezét is megnyalták volna a miniszternek. De igy, a hogyan Darányi tesz és beszél, igv — meg kell őt ugatni, torkon kell ragadni, megbuktatni és a többi! Jó Darányi Ignácz miniszterünk, ugyan miért is érdemelted ezt meg? Talán máskép cselekszel, beszélsz mint a főminisztered akarja! Hazudnak, a kik ezt mondják... Hiszen a főminiszter, mikor a kormány élére állott ország-világ előtt mondotta, hogy — Hazánk első sorban földmivelő ország! — Hogy első sorban meg akarja védeni ház á n k föld m ívelő népének é r- d e k é t. Jó Darányink hozzá is fogott ehhez a védő munkához. Ezért haragudnak a földmivelés- ügyi miniszterre; és mert munkás törvényt alkotott, mert pártolja a szövetkezeteket, mert a börzét megadóztatta, mert közbe lépett, hogy ezt a magyar földmives népet mo
