Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-08 / 27. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 213 MAGYAR GAZDA. A főzelékfélék aszalásáról. A főzelékféléket is épp úgy mint a fa gyümölcsét meg lehet aszalni. Czélszerü ezt megismerni, mivel igy könnyebben eltarthatok, mint nyersen, és épp úgy élvezhetők, mintha nyersek volnának. Az aszalás napon vagy kemenczében történhetik, csakhogy gyorsan történjék az. a) A bab zöld állapotban, szálkájától megtisztítva rézsutosan, hosszúkásra lesz vágva és verőfényes napon gyorsan lesz megszáritva; minél gyorsabban szárad meg, annál jobban megtartja színét. így zacskóba rakva télire eltehető, b) A tök zöld állapotban, mint főzéshez szokás, meg lesz tisztogatva és gyalulva, és napos helyen megszáritva. c) Czu korborsó magja mikor teljesen kifejlődött, de még meg nem érett, kikobozva lesz megszáritva és zacskókba rakva száraz helyen tartjuk az elhasználásig. d) A paszulv, spárga, sárgarépa, petre- zselem, saláta kel, káposzta és pasztinák is megaszalható, csakhogy előbb meg kell párolni. A párolás úgy történik, hogy a felszeletelt zöldségféléket egy rostába teszszük és öt perczig forró vízben tartjuk és csak ezután teszszük ki gyors megszáritásnak. Az igy meg aszalt zöltségféléket száraz szellős helyen kell tartani, mert a nedves helyen megpenészednek. A cseresznye aszalásról. — Ugyan édes sógorasszony, hát hogy hagyhatja már ezt a cseresznyét a fán. En bizony leszedtem az aszalásra korán, még tán nem is érett meg egészen. — Hát bizony rosszul tette. Az öreg atyustól hallottam mindig hogy minél jobban megérik a cseresznye, meg a megy a fáján, annál pompásabb aszalvánvt ad. Az öreg atyuska meghagyta a fán egészen addig, mig úgyszólván a nap heve meg nem aszalta. Mert azt tartotta, hogy tepedten berakva az aszalóba, kevésbé ereszt levet, húsosabb marad. — Hát aztán hogy aszalja meg sógor asszony ? — Bizony én itt is az öreg atyásom szokását követem: A nagy. húsos szemeket nádszálra felfűzöm és úgy aszalom. Igaz, hogy nagy fáradsággal jár, de ily füzérekben télen éppen olyan árt kapok érte, mini tavaszkor, mikor szemenként árulják. — No majd én is megkísérlem. A viharágyuk. Baranyamegyében a viharágyukkal kísérletet teltek s a kísérlet fényesen bevált. Makár és Daindoli községek szőlősgazdái ugyanis a fenyegető felhők ellen viharágyukkal körülbelül 50 lövést intéztek aránylag rövid idő alatt s a felhők mihamarább szerte oszlottak. Lövésről-lövésre szemmel láthatólag feltűnt, mily pusztítást visz véghez a viharágy lövegé a felhők köztt. Szemtanuk előadása szerint — állítólag — mialatt Pécsett a városban zuhogott a nyári zápor, a szőlőhegyekben alig esett néhány csep eső. A három jóbarát. Egyről-másról. — No de hallott már ilyen csudát ispán ur. — A kertembe a répára ugyan csak jó a föld, ősszel esett trágyát hordattam rá — és még sem gyarapodik. A határomon meg olyan szép, hogy na. — Van az asszonyom udvarán rucza, az ólban meg tehén . . . — No hát már csak van bizony, hiszen gazdálkodásból élünk vagy mi ? — Hát úgy e bár azoknak a ruczáknak, meg teheneknek le is tördeltük ám'a répa leveleit. — Jól vagyon mondva! — Hát ez a hiba! Azért terem a kertben silányabb répa, mert leszedegetjük a levelét. A mi az emberre nézve tüdő, meg a gyomor, az a növényre nézve a levél: Csak azt a táplálékot tudja felhasználni, a mit a levelek átdolgoznak. Hát bizony kevés levél kevés táplálékot dolgoz fel, kevés tápláléktól meg hogy nőjjön fel — a répa ?.iKr Húzódásuk e a gyümölcsfákat? — A szomszédom szokása, hogy igy mikor a gyümölcs már fejlődésben van, gyakrabban meg- rázogatja a fát. Azt mondja azért teszi, hogv a férges gyümölcs időben, addig hulljék le, mig a féreg benne van. — Helyesen cselekszik a szomszéd ur. Az úgynevezett eszelősnek számát, melyek a gyümölcsöt lenya- kasztják, csakis ugv lehet apasztani, ha a fákat hajnalban megrázzuk, hogy a meg.de r m c 11 eszelények a fa alá kiterített ponyvára lepotyogjanak. A férges lehullott gyümölcsöt egy napig sem szabad a fa alatt megtűrni. Műinél gyakrabban fel kell szedni, mert a férgek a lehullott gyümölcsből elmenekülnek vissza a fa kérgébe. Házi-asszony. A gyümölcs szedéséről. A gyümölcsöt rendesen akkor tépik, mikor idő jut reá, vagy az ember épen enni kivan. Ez az eljárás nem helyes. Bármily fajú gyümölcsöt a kora reggeli órákban kellene leszedni, mert ekkor legüdébb, legizletesebb. E tulajdonok a nap folytában csökkennek; sőt még este sincsenek meg oly mértékben, mint kora reggel. Libák, kacsák hizlalása lényegesen előmozdítható. ha ételük közé naponta többször sárga vagy feliér, apróra vagdalt répát keverünk és ha ivóvizükbe egy darab faszént dobunk. A faszén nem csak az emésztést gyorsítja, hanem egészségben tartja az állatokat, lehetőleg óvja a libát a túltömés ellen. Sőt a hús az álatal finomabbá, könynyebben emészthetővé válik. Az étel közé is lehet szénport keverni. Más baromfiak, sőt nagyobb állatok mint pl. a disznó hizlalásánál szintén előnyösen alkalmazható a szén. A lámpából megszenesedését könnyen megakadályozhatjuk oly módon, hogy használat előtt eczet- ben áztatjuk és aztán megszáritjuk. Az ilyen bél az égés élkalmával nem szenesedeik meg, mi természetesen rendkívül előnyös.
