Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-01 / 26. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 203 Földmives leányok. Megígértük, hogy egyet-mást elmondunk a földmives nép leányainak okos neveléséről... Hát adott szavunknak embere akarunk maradni. Mit is mondottunk a minapában? Azt, hogy hiába tanítjuk meg a földmiveseket a gazdálkodás minden csinjára-binjára, ha nem lesz mellette okos, munkás feleség — a ki munkájában segítő társa legyen — a földmives osztály boldogulni nem fog. íme, ebből tehát világos leszen a következő: miként mai napság arra törekszenek, hogy a föld míves ember fiát jó gazdává, számitó. takarékos polgárrá képezzék: ugv kell a földmives-nép leányait is jó háziasszonyokká, okos, számitó gazdasz- szonyokká nevelni, tanítani. süsse a régi, hires magyar gazdasszonyok dagadó kenyerét, hogy Ízletes ebéddel várja a munkában elfáradt urát. Hogy büszke legyen majorságára — és ne czifrálkodására, mivel ma telesdes-tele vannak a falusi leányok... Tehát mindezeket az első iskoláhan, mint mondottuk a szülői-házban kell megtanulni a leánygyermeknek. Ámde, miután most már csakugyan más időket élünk; több kereseti forrásunknak kell lenni; több felé kell vetni az egyszerű falusi leánynak is gondját-figyelmét. azért nagyon okosan sürgetik sokan, hogy állítani kell a leányok számára is földmives iskolát. Itt ebben az iskolában kiegészítenék a földmives leányok azt, a mit a szülő-háznál tanultak, ös- mertek. Ugyan mit tanulnának itt a falusi leányok, fogjátok kérdezni. Hát én szívesen felelek nektek. Tanulhatnának például kendermunkát, szövést-fonást, tejkezeElcsent koncz. Ez pedig szerintünk két iskolában volna elérhető. Az egyik iskola otthon van, a szülőházban. Ennek az iskolának a tanítónője, de egv- szersmint lelke: az édes anya. Igen, tőietek függ első sorban anyák, hogy leányaitok okos, munkás feleséggé válljanak egykoron. Mert a földmives-leánv legszebb hivatása tudjátok e miben van? Hogy boldoggá tegyen egy földmives embert és általa ő maga is boldog legyen. Boldoggá meg — lássák be már ezt az anyák — nem tehetik a munkás földmivest sem czifraság- gal, sem tétlenséggel, sem tunyasággal, hanem ren- dithetlen hittel, hűséggel, okossággal, munkássággal, háziassággal, egyszerű, keresetlen életmóddal. Tőletek függ anyák, hogy a leány majdan hitvány bolti rongyokra ne vigye a férje-ura keresetét. Hanem — miként nagyanyáink idejében — az asszony keze, szőjje-fonja, varrja. Tőletek függ, hogy az a leendő asszony olyan legyen, a ki meglést, baromfitenyésztést, némi házi ipart... Mert nagy dolog volna az, ha például csak anyira vinnék is, hogy szőve, fonva, szabva, varrva maguk tudnák ellátnia falusi asszonyok családjuk ruházatát. Akkor aztán büszkén elmondhatnák a férjem-uramék No az én tűzhelyemre, nem csak én keresem a kenyeret, ruhát. Az anyjuk is tud dolgozni, keresni, igy csak megélünk szép lassacskán... A két iskola igy, összhangzóan, egymást kiegészítve nevelhetne a haza számára oly" földmives leányokat, kik csakugyan boldogítanák a földmives embert és e szép hivatásuk teljesítése önmagukat is boldoggá tehetnék. Szeressétek szüléiteket ! Diagorász két fia az olimpiai versenyen győzelmet aratván, a nyert olajágat édesapjuk őszbeborult fejére tevék és vállaikra emelték őt, mert jól tudták, hogy a gyermek mindent szüleinek köszönhet. Az agg Diágorász látván fiainak iránta való példás szereidét és háláját, — örömében menten meghalt. ÖSAiLÁBI-KÖR.
