Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-01 / 26. szám
204 MAGYAK FÖLDMIYELŐ tArcza. Az Isten. Irta: Marosán János. A múlt napokban beállít hozzám községünk egyik derék, szorgalmas és istenfélő legénye, kit én fenntebbi jó és dicséretreméltó tulajdonságainál fogva mindig felette tudtam és tudok tisztelni és becsülni. — Jónapot kívánok tanító ur! — szólt Pali illedelmesen köszönve. — Isten hozott Pali, — viszonzám, — ülj le nálunk és pihenj ! Amint Pali leült azonnal észrevettem, hogy a fiú arcza egészen megváltozott volt. Pali sokszor ellátogat hozzám és beszülgettünk egyről-másról, nem egyszer jó olvasni valókat is adok neki. De ily izgatottnak, szinte betegesnek, még soha sem láttam. Olyon volt mint egy bűnös, ki vétkezett és fél, hogy már bűnét mindenki tudja, feszengett, nyugtalankodott ülőszékén. Észrevettem a fiú szokatlan viselkedését és kezdtem faggatni. — Te Pali. veled történt ma valami; vagy valami csínyt tettél, vagy beteg vagy, mert tegnap nem igy néztél ki V — Nem tanító ur. Nincs nekem semmi bajom hál’ Istennek, meg asztán nem is tettem semmit se. — No mégis van, lenni kell fiú valami a dologban, hiába beszélsz nekém. én már jól ismerlek Pali, téged valami bánt. — Hát már látom, hogy a tanító ur előtt semmit sem lehet nekem titkolni, hát bevallom, hogy bizony bánt engem valami. — No lásd Pali fiú, szeretem benned az őszinteséged, ezért becsüllek is. Rajta fiam hadd látom mi a baj, ha tehetem, segítek a dolgon. — Szinte restelem tanító ur elmondani is, hogy mi is történt velem. — Légy csak bizalommal; tudod te, hogy én neked mindig csak a javadat akartam. — Tetszik tudni tanító ur ma vásár van Nagyvölgyön. Édes apám és édes anyám elmentek a vásárra, elhajtottak valami tinókat. Én egyedül maradtam otthon, ugv d. e. 9—10 óra tájban beállít a szobába két czigány asszony és kinálgat valami fakanalakat meg — ha jól emlékszem ,— talán valami tekenőket is. Én nem akartam megvenni, mert férfi létemre nem igen értek az effélékhez. Látva az egyik czigánvasszony, hogy egyedül vagyok, azt mondta, hogy vetessek vele kártyát, mert ő a környéken a legjobb kártyavető-asszonv. Soha életemben nem hittem az ilyen lehetetlen dolgokban, hazugságokban és nem is fogok hinni mig élek. Ilyen formán hát nem is akartam vettetni kártyát. De 9 czigányasszony nem hagyott békét, csak nyaggatott, csak beszélgetett, mig utoljára már csak, hogy lerázzam a nyakamról, meg hogy nevessek egy kicsit a hazugságain, hát megengedtem, hogy vessen egyszer a kártyájával. Persze beszélt ott nekem össze-vissza tücsköt-bogarat, mindenféle hazugságot. Vége lett a kártyavetésnek, adtam neki egy pár krajezárt és megmondtam neki, hogy most már el is mehet. De az asszony nem akart elmenni, hanem azt mondta, hogy ő jól tudja, hogy szeretek egy leányt és én azt nagyon szeretném feleségül, de azt nem kapom meg csak akkor, ha abból az orvosságból, meg nem tudom én miféléből, a mit ő tud csak csinálni, fogok használni. Ha fogok abból használni, menten az enyém a kit szeretek. Erre először én egy jót nevettem, de a czigány asszony újra elkezdette az ő arczátlankodását. Beszélt, beszélt, de folytonosan ámitgatott, a másik meg eskii- dözött égre-földre, hogy mind igaz a mit a társa mond. Tudja tanító ur utoljára is én is ember vagyok, fiatal és tapasztalatlan. Eszembe jutott tetszik tudni Kincses Róza és az ördög már-már legyőzött, már-már hittem, hogy hátha végre valahára megkapom Róza kez.ét és szédülve a sok beszédtől, a sok ámítástól, hazugságtól, kezdettem bele-egyezni a czigány-asszony ámításaiba. De epilanatban egész testemet egy különös láz lepé meg és a midőn már-már a hazug kuruzsolás áldozata lettem, eszembe jutott az — Isten, ki egy pillanat alatt tönkre tehet, ki előtt nincs titok és elrejtett bűn. Nagy lázba estem, fogtam valami jó suhogót és a czigányasszonyok, mint ha a föld nyelte volna el őket, elpárologtak és én szerencsésen megmenekültem. Istennek legyen hála. — Derék fiú vagy Pali. Az Isten, ki nem engedte meg, hogy a csaló czigányasszonyok becsapjanak, az az Isten megsegít hogy megkapod Rózád kezét kuruzsolás nélkül is, csak légy szorgalmas és erkölcsös mint addig. Riz atvámfiai ez igy volt és talán megsúghatom, hogy e furcsa történetke meg is történt. KÖZÖS BESZÉLGETÉSEK. Hogyan kell a halat pár napig frissen eltartani. Erre nézve egyik gazdasági lapnak a következőket írják: A halat lehintjük durván összetört faszénnel, azután csalán közé tesszük, úgy, hogy a csalán mindenütt érintse a halat s az egészet körülkötjük kendővel. Ekkor hűvös helyen felakasztjuk; ily módon 2—3 napig egészen frissen maradnak. K. H. B. Körtés. A gyümülcscsel megrakott vékonyabb ágakat kösse a vastagabbhoz De hogy a kötés vagy támaszték a héjat le ne horzsolja, tegyen alája vastag posztórongyot vagy talán kiszuperált kalapdarabot. Kis gazda. Próbálja meg a másik módot, h°gy gyümölcs-fáit a hangyától megóvja. A fákat a törzs körül hintve be hamuval. Másik kérdés : Arra vizet ihat kelmed. Ne indítsa meg az eljárást, mert a költségek biztosan a nyakába szakadnak. Olvasóköritag. Yörösmarthy a «Szózat költő«-je született 1800 decz. 1. Tehát 100 esztendeje leszen 1900. decz. 1-én. A költőkirály életéből érdekes részleteket közölünk már legközelebb és lehetőleg majd arczképét is hozzuk. Különben már a M. F. I. évfolyamában is volt a nagv- költóről szó. Szövetkezet. K. L. Önöknek igen megfelelő lesz, ha a «Szövetkezés« eme sorait közöljük: «A fogyasztási adókkal némi tekintetben összefügg« az »italmérési adó.« Ezt az állam az italmérés után elért jövedelem arányában veti ki. Véleményünk szerint a szövetkezetek az italmérésnél sem törekednek a busás haszonra, azért a pénzügyigazgatóságok ezt nem is fogják a szövetkezetekre kivetni. Ha mégis megtennék, meg kell azt fellebbezniük— éppen az említett indokok alapján. Elengedését, főleg ha a szövetkezetek könyvvezetése eléggé dokumentálja a haszonnélküliséget bizonyosra vehetik. Z. S. Darócz. Adó-fogyasztási adó, illetékügyben benyújtott fellebbezések bélyegmentesek, kivévén a közigazgatási bírósághoz intézeteket, melyekre 30 filléres bélyeg ragasztandó. Csanálos. Rizonyosan tudni és érteni fogják ott azok a «volt» olvasóink, kik elfogadták a lapot — de még ma sem tartják illendőnek ez irányban ügyüket rendezni. Azért külön intézkedésre nincs szükség. Hű előfizető. Azt írja, hogy eljegyzése hírét beküldötte a «N-p» nak. De nem tetszett az én örömömnek kifejezését közölni! Hát most ide küldi hozzánk, mert itt reméli, csak megértik, mi az mikor már az eljegyzés megtörtént! No édes jó jegyes, hogy a «N—p» nem közölte sem az ön és egyáltalán semmi néven nevezendő eljegvjzési hirt, azt nem csak helyeseljük, de — értjük is. Igazán sokat lehetne erről Írni. De csak röviden. Hallgason meg. Ugyan gondolja meg ! mi lenne, ha az országban történt minden eljegyzést közölnénk. Mit olvasnának az előfizetők. És másodszor, a komolyabb rész: Sok leánynak jövőjét, boldogságát éppen az tette tönkre, hogy a hirtelen, futólagos érintkezések alapján keletkezett «eljegyzés»-eket a lapok világgá kürtölték. Mert hát hiába, úgy vagyon a leány sorsa, hogyha már egyszer tudva van róla, hogy «el vala jegyezve másnak» — akkoron, az eljegyzés felbontása után ő már olyannak tűnik fel, ki szivének első szép fellángolását eltékozolta. Hát jobb ha az eljegyzést _ — ország világ nem tudja, mert bizony az eljegyzések — mint a tapasztalat mutatja — sokszor — felbomlanak. No megnyugszik most már!
