Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-17 / 24. szám
III. évfolyam. Szatmár, 1900. junius 17* WMkxM 24- szám. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztősig és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS IIADOTl'LUDOXOS: BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) nők intézkednek, hogy a magyar kisgazda boldogulhasson. Most olvasok ismét egy szép esetet. Röviden elmondom. Csongrádvárme- gyében közelebb egy műut épitéséhoz lógnak 74.337 korona költséggel. Ezt az ut épitését már talán meg is kezdik, mire e sorokat olvassátok. Az aratáskor pedig befejezik. Szép keresthez jút tehát az aratásig is sok munkás. De ez ut építésénél egy igen szép, ^dicséretes dolog történt. Száz m unkásért ugyanis egy úri ember tette le a szükséges kaueziót, biztosítékot! Ez úri ember becsületes neve Újhelyi Nándor, mivoltára nézve pedig királyi tanácsos. No hát azt hiszszük e nemes cselekedet nincs és nem is marad egymagába n. Lassan, csendesen megindul az egész országban a testvéri szeretet nagyszerű munkája, mely a mi édes véreinket, a magyar népet csakugyan talpra állítja. Csendesen, mondjuk, mert az áldásnak csakugyan a csendesség a természete. Atyámfiái, midőn ezeket a dolgokat igy rendre ^előadom, sietek megragadni az alkalmat, hogy újra és újra eszetekbe hozzam a magyar ember, a magyar né)) egy régi és derék virtusát, erényét... Tudjátok-e, hogy a régi magyar ember, mikor azt mondotta: „Parolát rá!“ mikor tudniillik kezet adott valamire, az szent volt előtte! Nincs a mai időnek az a váltója vagy kontraktusa, melylyel a magyar embert GRÓF CSÁKY KÁROLY, az uj váczi püspök. Parolát rá! Mikor e sorokat Írom, csöndes cseppek- ben hull az áldott eső. A föld kiszáradt kérgén alig látszik eleinte lassú permetezése, de szakadatlanul, egyfolytában töri a rögöt. Gazdálkodó ember jól tudja, hogy ha nyomban nem is tűnik fel a csöndes esőnek áldása, de a kevés többször ismételve sokat tesz. Az eső cseppek^ láthatatlan módon húzódnak a növények, fák gyökerére s a gyökértől egyszerre üdülnek fel és ter- mékenyednek a vetések. Így gondolkozom én most atyámfiai, mikor jól eső örömmel látom, olvasom, hogy a földmives, gazdálkodó emberek érdekében itt is, amott is csöndesen, de folyton növekvő körben — talán első pillanatra kicsinynek tetsző — dolgok történnek. De itt is úgy vagyon, mint a nagy természetben. T. i. a kevés többször ismételve sokat tesz. Feltöri azt a kemény,' rögös utat, melyen a gazdálkodó nép eddig haladt vagy jobban mondva maradt. A jótétemények, a gondoskodások, az igazit testvéries cselekedetek lassan lábra állítják a földmives népet. És erre vagyon nagy szükségünk, megszívlelvén a bölcsnek mondását: Jobb egy pór, ki lábain, mint egy nemes, ki térdein áll. Főurak, nemes lelkű magyar nők vetekedve sietnek a nép érdekében hozandó munkára és áldozatokra. Püspökök, káptala-
