Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-03 / 22. szám
172 MAGYAR FÖLDMIVELŐ — Nem akarom, kiálték. — Bolond gyermek — suttogott. Dudásné a mindenható. Nézd, itt van ez a kis üveg. Ha Kardos ebből iszik, nem fog tudni élni nélküled. — Takarodjék innen — kiáltottam a vén boszorkányra és mikor nem mozdult, seprüt ragadtam és elkergettem. Akkor visszakiáltott.., — Megbosszullak. Megkeserülöd.. Megmutatom. Következő vasárnap Kardos Péter leendő felesége, a jo Mariska meglátogatott bennünket... Nagyon szomorú volt. A kertben félre hivott egy fa alá és mikor ott a zöld pázsitra leültünk igy szólott: — Erzsók. hallottad-e, hogy Kardos Péternek adtam kezemet. — Hallottam édesem, és olyan boldog vagyok, hogy a kik szeretik egymást, azok a sírig egymásé lehetnek. — A leány nagyon szemembe nézett.- Azután bosszú — hosszú hallgatás után igy szólott: — Te boldog vagy Erzsók, hogy Kardos Péteré leszel? — Boldog, nagyon boldog. — De hiszen te szereted Pétert! — Becsülöm, mint derék embert. De hogy szerethetném én őt, a kiről biztosan tudom, hogy kívüled senkit sem szeretett. — Te ezt biztosan tudod? — A mint hogy a jó Isten most hallja a mi beszédünket Mari, oly igaz, hogy ő téged végtelenül szeret. Mikor e szavakat kimondottuk, összeölelkeztünk, egymás keblére borultunk és örömünkben majd sirtunk és nevettünk... Kardos Péter lakadalma meg volt. Ok igen boldogan és megelégetten éltek, azt láttuk, tudtuk midnyájan. Hogy ilyen borzasztó hir kerekedett, annak oka semmi, csak az, hogy Dudásné beakarta váltani Ígéretét, megboszulni engem. A mi némiképpen sikerült is, mert im a becsületes ember és a becsüldtes család jó hírnevét egyszerre bepisz- kolta. Isten látja a lelkemet, hogy ártatlanul hur- czoltattunk ide ... A szolgabiró arcza kividult e beszéd után. () előtte tisztán állott most már az egész ügy. Dudásné fekete lelke kavarta fel Harangfaiva békességét. — Tekintetes szolgabiró ur, szólott most Kardos Péter — bevallom, hogy a mit most Gábor Erzsók mondott, arról mit sem tudtam. Boldogult feleségem sokszor mondotta, hogy ennek a Dudás- nénak fekete még a lelke is. ügy látszik izgatta a megboldogultat. De nekem egyetlen szót sem szólott. A gyanakodásnak, vagy féltékenységnek még árnyéka se lebegett közöttünk. Azt vettem észre, hogy az Erzsókot kiválóan szereti és ennek és csakis ennek tulajdonítottam, hogy halálos perczei- ban azt óhnjtóttá, hogy kis árvájának Erzsók legyen az édes mostohája. — Dudásné. hallja mindezeket, kérdi a szolgabiró? — Hallom. — Hát legyen lelke és vallja meg az igazat... lássa, ártatlanul szenvedőkről van itt szó. Dudásné hallgatagon ereszté le fejét. — Dudásné! Csak kérdéseimre feleljen hát. Mondja meg, volt-e kendnek oka arra, hogy kételkedjék Kardos Péter becsületes családi életében? — Nem volt. — Látta maga, hogy Kardos Péter valamikor ütötte a feleségét? — Bizony, sohasem láttam. — Hát miért harangozta tele a falut. Lássa milyen országos botrányt csinált ebből? — Instállom alássan... a rossz szellem... az a rossz szellem. — Miféle rossz szellem! — Vannak lények, a kik csak azért születtek, hogy bajt csináljanak. Ilyen vagyok én is. Járók- kelek az emberek közt, mint a kóborló szellem. ... Én magam se tudom miért ? — No hát Dudásné, majd a törvény gondoskodik arról, hogy egy időre ne kóborolhasson. Itt marad köztünk egy időre, aztán majd meggyógyítjuk beteg lelkét... — Éljen!! — Az Isten áldja meg a szolgabiró urat — hangzott a harangfalusiak ajakairól. Gábor biró uram most kivágta mellét, odalépett Dudásnéhoz és igy szólott... — Te vén ördög. Már ideje, hogy kelep- czébe kerültél! Te voltál a község átka... A harangfalusiak pedig örömmel mentek haza és elmondogatták, milyen sok bajt, mennyi keserűséget okoz az a nyugtalan kis husdarab, melyet nyelvnek neveznek az emberek. ÜGYES-BAJOS DOLGOK. A fegyveradóra vonatkozó bejelentések tárgyában a pénzügyigaz- gatóság hirdetményt tett közzé melyből közöljük a következő pontokat: Fegyveradót fizet mindenki a birtokában levő, vadászatra használható lőfegyverek után, úgyszintén azon fegverek után, melyek családtagjai vadászcselédjei, a vadak gondozása és erdőterületek őrzésére alkalmazott cselédjei, valamint mező-, szöllő- vág}- erdő-gazdaságban alkalmazott csőszök, pásztorok és erdőkerülők birtokában vagy használatában vannak. — Az, a ki csak fegyveradót fizet, köteles a birtokában levő s vadászatra használható fegyvereket szám szerint s annak megjelölése mellett: vájjon egy vagy két csövüek-e, bejelenteni, a bejelentést lakásának pontos megjelölése mellett sajátkezüleg aláirni és az 1900. évi junius hóban ama községi elöljáróságnál vagy városi adóhivatalnál benyújtani, a hol az adóköteles állandó Iákását tartja. — A ki évközben lép adóköteles fegyver birtokába, tartozik ezt a fegyverét a birtokba vételtől számított nyolcz nap alatt bejelenteni. — Az aki adóköteles fegyverét az adó alól elvonja, eltitkolja, vagy az adóköteles lőfegyvereket — a törvényben meghatározott eseteket kivéve — vadászatra használja, az eltitkolt vagy adó alól elvont minden darab fegyver után tiz forinttól húsz forintig terjedhető bírságot tartozik fizetni. A befizetett birságnak egy harmada a feljelentőt illeti. Jó mondások. Isten a szegényekről is gondoskodik, számukra másoknak könyörületes szivet ad. — Szeresd a szegényeket!4—Mit a szegénynek nyújtasz, magadnak adod. — Szegénynek gyorsan adj! — Szegény embernek kevés a barátja. — A szegénység annál terhesebb minél többen viselik. — Szegénység még nem szerencsétlenség. — A szegénység kincs, melytől senki meg nem foszthat. — Szegényt a nyomor üldözi. — Szegény a koldus, ha Király is a neve. — Szegény nem fél a tolvajtól. Kibújik a szeg a zsákból. — Móricz, játszol-e velünk tüzoltósdit? — Igen, én veszem át a tűz elleni biztosítást
