Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-21 / 3. szám
18 MAGYAR FÖLDMIYELŐ míves legyen büszke e névre! Maradjon hivatásában. Maradjon ó és maradjon családja is abban a körben, hova Isten helyezé. Akkor hosszu-hosszu időre boldog magyar föld- mives családot alapit, melyre ennek a hazának oly nagy szüksége van. Azért tisztelet adassék a magyar föld- raives népnek! Ismét uj rendelkezés! — A gazdasági munkaközvetítés. — Az orvos sem tudja egyszerre meggyógyítani a betegséget. Lassan megy az; újabb és újabb orvosságot kell rendelnie, bogy talpra állíthassa betegét. így van ez a társadalmi betegségekkel is. A hány baj, annyi intézkedés, orvosság, segítség. Nagy baja volt ám a falusi munkás embernek, hogy mikor falujában nem tudott munkát kapni, fühöz-fához kellett kapkodnia, hogy valahogyan keresethez juthasson. A szegény ember ott maradt tétlenül vagy sok helyen olyan munkaközvetítőhöz fordult, a ki szomorú helyzetét kizsákmányolta; szerzett munkát, de nem volt benne köszönet. A munkabérnek felét, negyedét kellett a munkaközvetítőnek oda adni! Az is megtörtént, hogy egy-egy vidéken nem volt munka, a másikra meg keresve-keresték a munkabíró karokat. De mert nem volt mód a közvetítésre egyik helyen is, a másikon is csak kár esett. No hát mostan már ezen a bajon is segítve leszen atyámfiai! A földmivelési miniszter ur áldásos rendelkezést tett, adott ki nem rég. Munka-közvetitő intézményt szervezett! Minden faluban megbizatik az elöljáróság egyik tagja a munkaközvetítéssel. Hogy kelljen ezt értelmezni? A falubeli munkások, ha helyben nem kaphatnak munkát — hivatalos időben — minden nap megkérdezhetik a munkaközvetítőt, hogy hol ka p- liató a járásban vagy a megyében munka? A munkaközvetítő ingyen tartozik felvilágosítást adni. A munkások csapata, csoportja 20 fillért csak akkor fizet, ha vidékre többen akarnak munkába állani és az elöljárónak ez ügyben levelet kell váltania! Ez a 20 fillér a levél irásdija! A munkás közvetítők érintkezésben lesznek egymással folytonosan. Jelentik egymásnak, hol vannak munkát kereső emberek? Mi napszámot kívánnak? Mik a feltételek, hol van munka és a többi. Minden megyében lesz egy megyei munkaközvetítő, a ki az egész megyére nézve ad aztán a munkásoknak útbaigazítást. Útbaigazító szóért a megyei munkásközvetitő sem vesz dijat. Ha a munkás ember a megyei közvetítőtől nagyon messze lakik, úgy a maga í'alujabéli mun- kásközvetitőt lehet lesz felkérni, hogy érdekében tegyen kérdést. De nem csak a megyére nézve, hanem a föld- mivelésügyi minisztériumban az egész országra nézve figyelnek arra, hogy hol van a munkás hiány, hova lehet elszerződtetni a munka nélkül maradt munkásokat. Atyámfiai, láthatjátok tehát, hogy ez a rendelkezés is a ti javatokat, boldogulástokat fogja előmozdítani. De van egy tanácsunk. Ne hagyjátok el egy pár garas többletért az otthoni biztos munkát! Többször kifejtettük mi már nektek, hogy milyen útra tér sokszor a munkás, a ki ismeretlen vidékekre megy, otthon hagyván családját, gyermekeit. Törekedjetek arra, hogy lehetőleg otthon, vagy legalább megyétekben kaphassatok munkát. Mert hej, mindenütt jó mondja a példa szó, de mégis csak legjobb — oithon! CSALÁDIKOR. Az öreg nótárius farsangi levelei. — Megszivlelesül fiataloknak és öregeknek egyaránt — Tisztelteit Újságíró Ecsém uram! Azt mondják, bogy a kiállítások újabb divatu mikéntségek, Dehogy azok, dehogy azok. Régebben is voltak ám kiállítások! Csakhogyan ott a leányokat állították ki. Ma is szokásban vannak e nemüséges kiállítások. Mán t. i. a háló k. Mert uramfiai, neme azért viszik az anyák felczi- ezomázva, felakgatva a leányaikat a bálokba, hogy ott, mint a kerti virágok útfélre álljanak, hogy az arramenőktől meglátassanak és megkedveltessenek? Hát amondó vagyok ecsém uram, hogy bizony régebben is, meg mostanság is voltak és vannak anyák, leányzók, akik az ilyen kiállításoktól várják — a szerencsét. Azért járják osztég a bolondját, azért raknak magukra egy-egy czifra-ruba, pántlika, fodor és kázmér raktárt. Azt hiszik botorul, hogy a virágot, melyet Isten keze tett oly széppé, bájossá még jobban diszesiteni, eziezomázni kelljen. Régen is akadtak ilyen balgák, mai napság meg valóságos háborúság dúl egy-egy falusi vagy városi bál előtt a czifrálkodásra vonatkozólag. Hej, pedig, miként a virág nem az útfélre, nem is a piaczra való, úgy a leányzók sem az olyan báli kiállításokon tündökölnek ám való igazában. Ott szép, ott bájos, ott értékes, ott igaz a leány a szülei ház tűzhelyén. A hol körülveszik őt az édes anya karjai, az apa gondja, a házi munka elfoglaltsága. Ha ide el nem jő az az ismeretlen valaki, a kit a jó Isten a leányzónak rendelt, ha itt nem akarja igazán megismerni, a ki őt boldoggá teszi: akkor a báli kiállításokon sohasem fogja megismerhetni igazában. A báli felhevülések, ismerkedések, igérkezé- sek különben legtöbbnyire mulók, hamisak. Az én Náncsim egyetlen egyszer volt bálban, nem is ment többé. Mégis tiz kérője volt. Persze én is köztük voltam, a ki a bálban sose tánczoltam. De ismertem egy leányzót, a ki meghal vala, ha egy bálból elmaradt volna. Háti kosár számra rakta magára a puczczot, nem volt legény, a kivel ne tánczolt volna. Hetvenen ígértek neki a báli kiállításon házasságot, a jó ég tudja, hányán hazudták, hogy szeretik. És mi történt? Negyven éves hajadonná fejlődött. De még ilyenkor is járta a báli kiállításokat. Persze most már aztán ott ült éjfélutánig a suton, a petre- zselyemes kosár mellett. Mikkoron aztán ugv egy- egy legény megsajnálta és tánezra kommendérozta, hát nagy kényességgel triumffal állott fel, panaszkodván, hogy hát már mindig csak engem, mindig csak engem .... No hát ebből láthatják az anyák, meg a leányzók is, hogy a boldog tűzhelyek fundamentumai nem a bálokban és hiábavaló czifrálkodásokban vágynak letéve. De nem ám! A világon nincs szebb ékessége a leányzónak, mint az egyszerűség, sz er é n y s ég, az otthonnak igazán való szeretete. Világért sem mondom én azonközben, hogy hát a leányzók sohase menjenek bálba. Menjenek, csak vigyázzanak, hogy a gyakori bálozások ama fönséges erények viruíását meg ne akadályozzák. És ne gondolják, hogy a báli kiállítás az, a hol az ő jövő szerencséjük szaladgál, lappang. Mostanság csak annyit akartam mondani, tisztölt újságíró ecsém uram, kinek sok-sok előfizetőt kíván az öreg. Nótárius.
