Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-27 / 21. szám
Megjelenik minden vasárnap. SzerkesztBség és kiadóhivatal: SZATMÁR. Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS klAIIO ITLUOOVÖS : iioiiiWR lasi'tR. Előfizetési Egész évre ... 4 Fél évre .... 2 Negyed évre . . 1 árak: korona (2 frt) » (1 » ) » (50 kr) Megszivlelésiil. A mi újságunk politikával nem foglalkozik. Vannak úgyis túlbőven újságok, melyek a csömörlésig traktálják a magyar népet a politikai küzdelmek szegről-végre való leírásával. A mi politikánk a munka, népünknek a boldogulhatás útjára való vezetése, felvilágosítása, hogy végre ő maga lássa be: nem csak rajta kívül, de önmaga erejében, okosságában, élelmességében kell keresnie jobb jövendőjét. De azért meg nem állhatjuk, hogy megszivlelésül kifejezést ne adjunk mély fájdalmunknak, sőt megdöbbenésünknek azon ádáz küzdelmek felett mik egy idő óta úgy az szág közvéleményét, mint a törvényhozó honatyákat úgyszólván lázban tartják... A szegény emberek szükséggel, a rossz gazdasági viszonyokkal, a reájuk zúdult elemi csapásokkal küzdenek. A mi honatyáink meg ez alatt egymással marakodnak. Nem pártokról beszélünk mi. Nem azt firtatjuk, hogy melyik párt vezet az üdvösség útjára: de igenis azt kívánjuk hazaim es nepuim érdekében, hogy minden párt lelkiismeretesen használja fel és komoly munkára azt az időt, melyet az adózó polgárság drágán űzet meg. Holmi személyes ügyek, érdekek, hiúságok ne foglalják el a törvényhozók munkaidejét, ne bénítsák meg munkakedvét, ne szorítsák le a tevékenység szép mezejéről. Csak a minap mondotta az ország színe előtt a földmivelésügyi miniszter ur, hogy most már „békés időket élünk, hogy ÜL az ideje, hogy ezen időket felhasznál j u k, hogy a m i t őr v o s o 1 n i kell, az orvosolva legyen, a min segíteni kell azon segítsünk!“ Nagyon szép, nagyon igaz, mondás! Am, de akkor eme békés1 idők felhasználását ne zavarják meg első sorban a honatyák, hanem tevékenységüket fordítsák a munkái ra, h o g y a nép felem el kedjé k. m e g n y u g o d j é k annak láttára és hasonló munkásságra, ö s s z e t a r- t á s r a együtt m ű k ö d é s r e b u z d u 1 j o n. A népnek nem oly honatyára, képviselőre vagyon szüksége, a ki vitézül tudja forgatni a fényes kardot, hogy a politikai tusákban féljenek tőle, nem olyanra, a ki minden személyes bonyodalmakban a hősi szerepet viszi! A né]i az olyan honatyától várja az áldásos működést, a ki tanul, a ki leszál népe közé es tapasztalatokat gyűjt, hogy azokat felhasználhassa ott, hol orvosolni vág}’ segíteni k e 11. A ki népével érez, örül és sir. Ne higyjétek ti honatyák, hogy a nép nem figyel benneteket! Ne higy- jétek egy perezre sem, hogy a ti legélesebb bírálok máshol van, mint a népben! Mi magunk figyelmeztetjük a! népet, hogy majd annak idejében, mikor a képviselőjelölt urak körül járják az országot, kérjék számon — Mit tettél a nép érdekében ? Dolgoztál, fáradtál-e, hogy a körületted élő nép, a kis emberek védelemben részesüljenek? Mit tettél a községi élet emelésére? Segitetted-e, a III. évfolyam. Szatmár, 1900. május 27. Gr. Apponyi Albert