Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-27 / 21. szám
162 MAGYAR FÖLDMIVELŐ szövetkezeti ügyeket ? Az áldásos eszméket felkaroltad-e ? Utána néztél-e, hogy mivel táplálkozik a nép szelleme? Mert nekünk többé nem mézes ajak, nem politikai hős, nem is olyan honatya kell, a ki a mi szavazatunkat létrának tekintse az ő emelkedésére. N e k ü n k hit li ű, m u n k á s, g o n d o s, a nép érdekeiért élni és halni tudó emberre van szükségünk! Igen atvámfiai, mi nekünk ezentúl igy kell gondolkoznunk, igy kell tennünk! Akkor nyugodtak lehetünk, hogy az ország házába nem a pénz, nem a dicsvágy, nem az önérdek gyűjti majd össze a honatyákat, hanem a nép legszentebb ügye. Ez az ügy pedig már nagyon rászorul az önzetlen, komoly és igazság utján járó férfiakra. Vigyázzanak tehát a honatyák jól; mert mi figyeljük ám ádáz harczaitokat és kiszemeljük, kik élnek az ország, a nép, a közjó szent ügyének, és kik a maguk érdekeinek. Ezeket mondjuk atvámfiai nektek, meg másoknak is — m e g s z i v 1 e 1 é s ü l. Miiyen volt a május 1866... esztendőben? Most, hogy a május hónap olyan szeszélyes, sőt kegyetlenül hideg volt. hogy leperzselte a gazdák szép reménységét... persze az emberek visszaszálla- nak emlékezetükben, hogy hát mikor volt ehhez hasonló, kegyetlen május? így. a többi közt olvassuk, hogy az 1866-ik esztendőben a május még kegyetlenebb vala. A május eleje szép volt. mint egy kedves, bájos leány, a kinek pillantása mindenfelé reménységet igér. Hatodikára beborult, de olyan hűvös lett, hogy egyes növényzetnek már vége lett. A fagyos szentekre aztán olyan hó esett, hogy akár hógolyókat lehetett csinálni gyermek háborúsdijára. Vége volt a gyümölcsnek, szőlőnek. Aztán következett a húszadika és Orbán. Fűteni kellett, akár Vízkeresztkor. Jégcsapok csüggtek az ereszről, a falusi asszöyok azt beszélgették, hogy vége a világnak, mert nem lesz — aratás. De más csapás is sújtotta a nemzetet ez év május havában. A hideg időjárásban a gyermekek közt beütött valami ragályos betegség. Kis sirhalmak domborultak a temetőkben és kis keresztek jelezték, hogy az élet legszebb, fejlődő bimbóit... a gyermekeket kaszálgatja, töri lefelé a halál... A Gondviselés megengedte, hogy ezt az évet is kiheverje a magyar nép! Hát most se essünk kétségbe ! Gyermekvédelem Angliában. Az angol gyermekvédő társaság fennállásának tizenkettedik évébe lépett. Az első évben 737 olyan esetet vizsgáltak meg, a melyben a szülők a gyermekekkel kegyetlenül bántak, a legutolsó évben 28.1(55-öt. A társulat felügyelőinek száma tízről százötvenre emelkedett. A társulat eredetileg 25 központtal alakult meg, most a központok száma 750, a társulat jövedelme pedig 3000 font sterlingről 50.000 fontra emelkedett. Ezek a számok eléggé mutatják, hogy milyen nagy szükség van erre a társulatra, mely fennállása" óta sok százezer gyermeket mentett meg az elüzllésttől és pusztulástól. A munka megosztása. Nem egyszer hallottam már derék magyar földmivesek szájából: — Nem jól jár a világ sorjai Nincs igazság. Nekünk földmiveseknek esőben, hidegben fáradnunk kell, verejtéket hullatva turjuk a föld kemény rögeit, az urak meg vígan élik világukat, játszva élnek. Első szempillantásra talán okadatoltnak. jogosnak látszik e panasz, de ha jobban fontolóra vesz- szük, hamarosan meggyőződünk az ellenkezőjéről. Egy valóban megtörtént eset leírásával kezdem meg okoskodásomat, mert hát szó, a mi szó igy könnyebben megértesz szives olvasó. Mikor egy kis szabad időm van legnagyobb passióm régi, elavult, megbámult könyvekben böngészni. A múlt hetekben is egv régi újság került a kezembe, melyben a következő hirdetést olvastam »Schwartcz János borbély, parókacsináló, iskolamester, doktor és kovácsmester borotvál és hajat nyír két pengő-karajezárért, ha kell he is po- mádézza és puderozza a hajat, lábbeliket foltoz és pompás rámás csizmákat készit, eret vág és fogat húz olcsón és gyorsan bármikor, tanít Írni, olvasni, számolni és tánczolni. olcsón kapható nála mindenféle illatszer, papiros, hering, subiksz, mézes kalács, kefe, liszt és gyomorerősitő italok « Aligha nem hangos hahotára fakadsz szives olvasó, de bizony ilyen csoda bogarak is voltak ezelőtt csak 70 - 80 évvel is. Vájjon, hogy értett ez az említett mesterségekhez? Konyitott talán mindegyikhez, de kontár volt mindenben. Ezen a bajon segít a munka okos megosztása, hogy t. i. minden ember valamely magának való munkát tanul meg s ezt folytatja az életben. Az egyik a földet miveli, a másik valami hasznos mesterséget folytat, a harmadik meg eszével és ennek révén pennájával keresi a mindennapi kenyeret. Ha a földműves embernek, magának kellene készíteni, a szűrhöz való posztót, . saját magának kellene a rámás csizmát elkészíteni s a hozzá való bőrt kicserzeni, ha magának kellene ekét, boronát, kaszát készíteni, ugyan mikor jutna ideje a földet művelni? De vájjon el tudná e úgy végezni ezeket akkép, mint a hogy a beletanult mesteremberek teszik. Aligha! En nem hiszem. Hátha minden ember külön határozná meg az adóporcziót, vájjon mennyi adó gyűlne he a kincstárba? Aligha nem csődbe jutna az állam! No látod szives olvasó valamint egy rókáról csak egy bőrt lehet lenyúzni, ugv egy embertől sem lehet józan észszel azt kívánni, hogy minden szükséges munkát maga végezzen; azaz. hogy ne legyenek különböző pályán az emberek. Az életnek sok és nehéz terhe van. Az emberek is mind különböznek egymástól a testi és lelki tehetségre nézve. Kiki más munkára való, kinek, kinek más terhet kell vállaira venni. Ha az ember egy munkát gyakorol folytonosan, beleszokik, ügyesebben és gyorsabban tudja végezni. Már ez is eléggé indokolja a munka megosztásának szükséges voltát. A mi meg azt illeti, hogy az urak játszva élnek, hát arra is azt kell mondanom, hogy nem ugv van ám ! Bizony az úri házakban is állandó lakos a gond! Igaz, hogjT az úri emberek nem kezeikkel dolgoznak, hanem az eszükkel, de bizony ez még sokszor fáradságosabb, mint a kézimunka. Talán neked atyámfia nem nagyobb fáradságodba kerül-e egy, két, három oldalas írást megszerkeszteni, mint nehány barázdát felszántani. Azt nem is említem, hogy mennyit kell az uraknak tanulni, mig eszük után megélhetnek. Az tehát nem baj, hogy különböző pályán vannak az emberek, csak az a fő, hogy hivatásukat mindnyájan jól töltsék he! §§^>------
