Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-06 / 18. szám
140 MAGYAR FÖLDMIVELŐ ISMERETEK TÁRA. Könyves András bácsi oktatása, Kering a Hold is. Olvastuk atyámfiai, hogyan akarták a régiek a malomkövet megsétáltatni a homokszem körül? Azt hitték, még az ő tudósaik is, hogy a Nap tánczolja körül ezt a mi Földünket minden 24 órában. Ti, atyámfiai, már ismeritek e részben a két világtest állását. Tudjátok, hogy a mi Földünk fordul az ó' sarkain és kering a Nap körül. De elnézi az egyszerű ember azt a szende fényű Holdat, amint nagy lassan tovább s tovább úszkál a kékségnek tengerében. És gondolkozván, kérdezi úgy magában: vájjon mi lehet az oka annak, hogy a Holdnak fénye egyszer csak egy ösz- tövér esik; majd olyan, mint egy félezipó; aztán szép kerek csorbában a képe; végtére pedig megint lesoványkodik és eltűnik az égről ? Azt is látjuk, bogy a Hold kél, emelkedik, alább száll és lenyugszik. Az a kérdés tehát, vájjon megint miféle forgás, vagy keringés van itt jelen? Vájjon a Hold járja körül minden 24 órában a mi Földünket, mint azt régebben a Napról és a többi csillagokról hitték, — vagy hát hogy és miképen áll a dolog ? . . . Ezekre a kérdésekre akarok én megfelelni alábbi oktatásomban. A Hold nyugatról keletre jár. No már megint mi a csoda ez? — Hiszen ott kél és ott nyugszik le a Hold is, ahol a Nap! Flát akkor hogyan járhat nyugatról keletre ? . . . Atyámfiai, az ismét csak látszat, hogy a Hold kél és lenyugszik. A miképen már tudjuk, a Föld forog önmaga körül jobbról hal felé és azért tűnik fel úgy, mintha a Hold meg a Nap sétálna az égen. balról jobb felé, vagyis keletről nyugatnak. De a Hold nem vesztegel egy helyben, hanem a világtérben kering a mi Földünk körül és pedig visszafelé megyen nyugatról keletnek. Erről nagyon könnyen meg lehet győződni, ha a Hold csillagos éjszakán fent jár. Nézd meg jól, atyámfia, valamelyik este, teszem fel, 8, vagy 9 órakor, hogy a Hold melyik ismeretes csillag mellett, vagy melyik csillagképben áll ? Másnap ugyanabban az időben azt fogod látni, hogy a Hold már nincs azon a helyen, hanem ettől balra egy más csillaghoz, vagy csillagcsoporthoz közelebb. És igy jár ő. mindig balra tartva, körös-körül az égen 28—29 nap alatt, miközben a 12 égijegynél külön-külön 2—3 napi látogatást teszen. Ahogy ezt a csillagvizsgálók már esztendővel előre is kiszámítják és a kalendáriumban minden naphoz odaírják. A ki nem hiszi, nézzen utána. Még azt is megtanulhatja belőle, hogy merre felé is van hát az égen az a 12 csillagzat: a Kos, Bika, meg a Kettős, meg a Rák és a többi? Kúppal és éjszaka a Holdban. A régiek ezeknek sem tudták a magyarázatják — Hát te atyámfia, tudod-e, hogy mi fogyasztja el a Holdnak fényes karikáját, és hogyan telik meg az ismét oly szép kerekre? Talán még egy kis babonás hiedelem is él benned a holdtöltéről, meg a holdfogytáról! Hagyd, derüljön ki hát itt is a való igazság! A Hold, mint már tudjuk, egy gömbölyű égitest, a mely réges-régen kihűlt, valamikor ismeretlen időknek előtte. Hideg, szilárd, sötét test a Hold is, mint ez a Föld és a plánéták. Ne feledjük atyámfiai azt sem, hogy a mi Földünk meg ennek a Holdja és a plánéták mind a Naptól kapják világosságukat. A melyik oldala ezeknek a gömbölyű égitesteknek a Nap felé van fordulva, az mindig világos; — és ez a kölcsönzött fényesség az ő nappaluk. A másik, a Naptól elfordult oldaluk azoknak a kihűlt égitesteknek mindig árnyékban van; — és ez a homály az ő éjszaká- jok. Nappal és éjszaka rajtuk is azért váltakozik, mert ők is forognak önmaguk körül. Ha már most a holdra tekintünk, mindig látjuk, hogy rajta melyik oldalon és meddig terjed a nappal, valamint, hogy melyik oldalon van és hol kezdődik az éjszaka? A miképpen annak az említett dinnyének fele a gyertyafénytől, úgy van megvilágítva a Hold golyójának is a felerésze a Naptól. Ha azt látjuk, hogy a Hold, teszem fel, jobbról fényes, akkor bizonyos, hogy a Hold a Naptól balra áll és hogy Holdnak jobbfele van a Naphoz fordulva. Igen szépen lehet látni telő Holdnál azt is, hogy a plánétákon miképen szorítja odább a világosság a sötétséget egyfelől ? — és fogyó Holdnál hogyan kergeti a sötétség a világosságot másfelől? Ujhold és elsönegyed. A miképen előbb mondottam, valósággal látni lehet, hogy a Hold, az égen tovább és tovább mozdul, vagyis kering a Föld körül; mert hozzávetőleg egy hónap múlva megint visszakerül ahhoz a csillagcsoporthoz, a melynél egy hónappal azelőtt volt. Eme körüljárása közben persze a Hold, mondjuk, havonkint egyszer okvetetlenül a Nap és Föld közé kerül a világtérben, — de legtöbbnyire a Napnál kissé feljebb, vagy lejebb áll, úgy hogy ezt el nem takarhatja szemünk elől. Ilyenkor a Holdnak megvilágított oldala a Naphoz, — sötét fele hozzánk, a Földhöz van fordulva. A Holdnak tányérjából tehát ilyenkor semmit sem láthatunk, mert az egészen sötét. Atyámfiai, ekkor van ujhold. És a kalendáriumcsinálók esztendőre kiszámítják és pontosan feljegyzik a napot, az órát, még a perczet is. amikor az a holdmegujulás a természet rendje szerint bekövetkezik. A Hold azonban tovább mozdul, és pedig a Nappal együttállásából kilépvén, balfelé halad. A Hold jobbszélén oldalvást a Nap felől először egy szép vékony fénycsik kezd látszani, a mely aztán napról napra növekszik. Majd később ugv áll a Hold, hogy jobbfelől megvilágított félgömbjének éppen a felét, tehát innen a Földről a Holdnak negyedrészét fényesnek látjuk, mig a Naptól elfordult bal résznek felét árnyékban. Szabályos, jó formájú a kép. A Hold tányérjának éppen a fele fényes; az ő nappalának és éjszakájának határa szép egyenes vonalban látszik. Atyámfiai, a kalendárium szerint a Hold most hét napos, és első negyedében van. Holdtölte és utolsó negyed. De a hold mindinkább távozik a Nap közeléből, mig végtére az ő körfutásában a Földnek háta megé kerül. Ekkor esik a Hold legtávolabbra a Naptól. Ilyenkor a Föld lebeg a Hold és a Nap között. Azonban legtöbbnyire úgy áll mégis a Föld kissé feljebb, vagy lejebb közöttük, hogy árnyéka nem eshetik a Holdra. Ilyen helyzetében a Holdnak teljes felét látjuk megvilágítva az átellenben lévő Naptól, és mink a Földnek éjszakájából szemléljük a Holdnak teljes nappalát. A két hetes Hold megfutotta kőrútjának felét és a kép ekkor szép kerek, fényes fehér, mint egy ezüst tányér. A kalendárium szerint most Holdtölte van. Tovább haladván a Hold földkörüli pályáján, hét nap múlva ismét oly helyzetbe jut, hogy megvilágított félgömbjének megint csak felét, vagyis a Holdnak negyedrészét láthatjuk fényben. De a megvilágított rész most balfelől látszik, mert a Hold a Naptól jobbra áll az égen; jobbfele a Holdnak sötét, mert ez az oldal a Naptól el van fordulva. A Hold tányérjának tehát megint éppen a fele fényes, — csakhogy most balról. Atyámfiai, a kalendárium szerint ilyenkor utolsó negyedében van a Hold.
