Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-06 / 18. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 139 TÁRGZA. A gazdagok és szegények fájdalma. — Adja Isten egészségére kelmédnek — igy szólott az öreg tanító ur Barát Ádám becsületes földmivelőnek, ki egy terebélyes fa alatt — jól be- végzett innkája után falatozott. — Köszönöm, szívesen — szólott Ádám tisztesség- tudóan. — Megpihenek jó magam is egy kevéssé, mondotta az öreg tanító — sokat jártam gyenge lábaimmal. És a mint mondotta, hasonlóképpen cselekedett. — Hát aztán Ádám öcsém, hogy megyen az élet sora ... ? — Hát tanító uram, bizony a szegény embernek rendes konvencziója van a bajból-bubánatból. Ádám nagyot sóhajtott; mire a tanító ur ilyetén való megjegyzést tett: — Ne mondja azt Ádám öcsém, hogy a fájdalom. a baj-bu csak a szegény falusi ember konvencziója. Édes mindnyájunknak ki van mérve a fájdalom porcziója. — Eh, jó tanító uram, a gazdagnak még se olyan a baja, fájdalma ! Azoknak még a tükör is hizeleg, nem eszik ők a fájdalom kenyerét. — Amondó vagyok Ádám öcsém, hogy az arany pohárban is lehet méreg. Palotában is meglakik a bu. Ádám hallgatott... a tanító ur levette pápaszemét, megtörölgette szépen; aztán ujfent feltette és emigyen simult Ádám fájó szivéhez... — Mondanék én kendnek Ádám öcsém egy szép regét, történetkét, ha meghallgatná szerény szavaimat. — Kész szívvel jó tanító uram. Hiszen mint gyermek is olyan jó izüen hallgattam, hát most hogy megemberesedtem bizony nagy örömmel hallgatom ... * * A tanító ur igy kezdett beszélni: »Mikor az Ur Ádám apánkra kimondotta a büntetést, (hogy tudniillik verejtékkel fogja keresni kenyerét —) az angyalokkal egyetemben készülőben volt, hogy visszatérjen a magas mennyországba. Megsajnálta azonban az embert és igy szólott: — Nem engedhetem, hogy az embert egyedül a Fájdalom angyala kisérje az élet utján. Itt marad a Vigasztalás angyala is számára.... Úgy is történt... Az Ur felszállott, de a két angyal itt maradt az emberrel. Az emberek aztán megsokasodtak, népek, nemzetek élnek a föld hátán, paloták és kunyhókban, városokban és falvakban laknak az emberek ... Egyszer aztán megtörtént, hogy a Vigasztalás angyala itt hagyta ezt a bus földet. Ugyan miért ? Halljuk csak őt magát, a mint megérkezik az Ur trónjához és elmondja panaszát. — Uram, kifáradtam munkámban. Nincs erőm többé, hogy vigasztalhassam a szegényt. A Fájdalom ang3rala kegyetlen a szegény emberek iránt. Csak őket látogatja, csak őket borítja a fájdalom tengerébe. így beszélt a Vigasztalás angyala és az ő szemében is a szánalom könve reszketett. Az Ur látta e könyeket és áldó kezével letörölte azokat. — Jöjjön elő a Fájdalom angyala — szólott az Ur! Egy pillanat alatt felszáll tehát a Fájdalom angyala is a földről. — Panasz van ellened, mondá az Ur. Te csak a szegény emberek házát keresed és a gazdagokét kikerülöd. — Uram, esengett a Fájdalom angyala. Tanúm a Yigasztálás angyala, hogy én kunyhóban és palotában, szegénynél és gazdagnál egyformán megszállok. — A szegények mondják, hogy nem vagy igazságos. — Jól van Uram. Küld le tehát a földre az Igazságosság angyalát is. Hadd ítélkezzék ő közöttünk. Az Ur intett s jött az Igazság angyala, ki mindig ott ül az élet nagy könyvénél. A három angyal most sebes szárnyakkal száll a földre... * * * És szólott az Igazság angyala a városoknak, falvaknak, palotáknak és kunyhóknak. — Mindenki hozza szive bánatát az élet nagy piaczára. Megkönyörült az Ur a bánatos sziveken. Az Igazság angyala ítélkezni fog... A gazdagok, az urak., a nagyvárosiak összerezzentek. Hogyan? A mit ők eddig úgy takargattak — azt most piaczra vigyék? Hiába! Az Ur parancsa. Összeszedték tehát fájdalmuk tengerét, melyre még eddig alig tekintett a kiváncsi világ és vitték az élet piaczára. A falusiak, és a szegények örömrivalgásban törtek ki. — Most végre valahára látni fogjuk a nagy városok kényelmét, pompáját, a gazdagok fényét. Ki fog tűnni, mennyit szenved a szántó-vető, munkás szegény ember e siralom völgyében. Lön pedig az élet piaczán egy óriási vásár. Mint valami áruezikket minden emberfia kirakta a maga baját-buját, fájdalmát. Megnyíltak a szivek titkos ajtai, előkerültek a múlt és jelen keserűségei. ... Legelői állott a király. Fényes koronája alól ősz haj lengedezett, feje lehajolt, arczát bánatosra szánták a gondok. Jött a királyné. Olyan volt, mint egy fájdalmas anya, ajkai azt rebegték: >Ivi szenvedett annyit, mint én?« Jöttek aztán a paloták lakói, szivük tele sebekkel. szemük könyekkel! Álinélkodás fogja el az embereket! És rögtön óriási zűrzavar támadt. Legtöbben igy szólották: — Mi a mi fájdalmunk ehhez képest. És hazaszaladtak ... A piaczon meg nem maradt csak a három angyal — Az Igazság angyala most is beszélt a Vigasztalás angyalához. — Mondd meg a szegényeknek, hogy a fájdalom közös sorsa az enbernek. És ez igy leszen. mig e földön emberek élnek. Hogy sokan nem viszik a piaczra... az még nem jelenti, hogy szivükben nem terem bu és fájdalom. Így szólott — és újra felszállott a magas menyországba. * * -K — Ádám öcsém megértette, a mit e példázatban mondani akartam; — Meg tanító uram, bizony, hogy igazság vagyon abban! Megszívlelendő tanácsok. — A magyar gazda kincsesházáből. — Jó vetőmag nem drága. Sok gyümölcs a kenyérnek egyharmada. Ha a homokon trágya nincs, sose lesz a szőlő kincs. Sok jó takarmány : sok marha ; Sok marha : sok trágya; Sok trágya: bő termés és Bő termés: tele bugyiláris. Nincs jobb takarékpénztár a földnél. Szeresd a földet, mert a kié a föld, azé minden.
