Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-14 / 2. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

13

ISMERETEK TÁRA.

Könyves András bácsi oktatása.

Ai évszakokról.

— Nem úgy van most, mint volt régen, nem az a nap süt az égen, — szokta mondani a magyar ember, mikor eszébe jutnak a »régi jó idők«, és elbusulja magát a jelenvaló rossz állapotok miatt.

Pedig, atyámfiai, nekünk is az a Nap ragyog, mely a bibliai paradicsomkert gyümölcseit megérlelte. De hát akkor honnan van az mégis, hogy Földünknek más és más tájékain, sőt ugyanazon a vidéken sem egyarányos melegség uralkodik, — ámbátor mindenfelé ugyanaz a Nap hinti szét sugárait?

Atyámfiai, ti bizonyosan olvastátok már, hogy éjszak felé menvén, ama csillag irányában, a mely körül a Gönczöl szekere fordul, végtére oly vidékekhez érünk, ahol a hó és jég soha el nem olvad; ahol nincs egy arasznyi cserje, egy árva fűszál, — csak szüntelen való zordon tél, csikorgó hidegével.

Arról is halhattatok már, hogy délszak iránt fekvő messze országokban, olt, ahonnan a narancsot, meg a kávét is hozzák: tél helyett tavasz virul, búzát kétszer is aratnak az esztendőben, és a Nap melege csodanagy szemeket növeszt a gazdag szőlőfürtökön. Mint a versike is mondja kedvesen:

Van egy vidék, jó gyermekim ti,

Hol pelyheit a tél nem hinti,

S a fagy nem öl virágokat;

Hol tiszta menny ragyog szünetlen,

A rózsa nyílik véghetellen,

Szép pálmafák alatt. .. .

Még a mai tanultabb ember is elgondolkodik és kérdezi magában: egy Nap süt az égen; hát honnan van az, hogy ibolyát fakaszt, buzakalászt érlel, majd lombokat sárgit és jégvirágokat küld ablakainkra?...

Könyves András bácsi szándékozik ezt megmagyarázni alább következendő írásával.

Elöl eyes tudnivalók.

Hol érik a szőlő jobban? A Napnak néző hegyoldalon-e, vagy pedig a viziránvos fekvésű földekben ? — Tapasztalás szerint a Napnak álló hegy- és domblejtőkön. Mert az ilyen helyek inkább esnek a Napnak alája, kevésbbé vannak tőle elfordulva. A Nap sugarai merőlegesebben tűzvén az olyan rézsut földdarabokra, jobban felmelegitik azokat.

Mikor érezzük jobban a Napnak égetését? Vájjon reggel-e, amint kibújik a látóhatár alól, vagy pedig délben, midőn felettünk legmagasabban áll ?

Atyámfiai, mindnyájan tudjuk, hogy, mikor a Nap alantabb jár, vagy, a mi ugyanazt jelenti, valamely földdarabb rézsut áll hozzá, a melegség tapasztalás szerint kisebb. És mikor a Nap magasabbról, merőlegesebben liiz, vagy, a mi ugyanazt jelenti, valamely földterület inkább fordul alája. a melegség érezhetően sokkal nagyobb fokú szokott lenni. Az előbbi esetben a Nap sugarai csak úgy oldalvást súrolják a Földnek felszínét; mig az utóbbi esetben egész erejükkel nekiszegeződhetnek a területnek, amiért is jobban bevilágítják és, amint mondottam, inkább felmelegitik azt.

A mire a ditűnje tanít.

Minekutána jól megfontoltuk az imént mondottakat, vegyük elő megint azt a múltkori szép gömbölyű dinnyét, melyet jó volna fehérre bemeszelni a tanulmány kedvéért. Aztán egv orsónyéllel, vagy ilyesmivel dőljük keresztül a dinnyét éppen a szivén, hogy megértsük róla a Földnek forgását és állását a"Nap iránt. Gyújtsuk meg azt a gyertyát is az asztal közepén.

Mikor ez megvan, a gyertya lángjával egy magasságban úgy tartsuk az átszűrt dinnyét, hogy ennek tengelye, az orsónyél, éppen függőlegesen álljon, mint a kőműves zsinórja. Legvilágosabb lesz igy a dinnyének középső kidomborodása, melynek a gyertya fénye a legmerőlegesebben tűz neki. Le és fel a tengelyek felé mindinkább rézsut esik a gyertyafény a dinnyére, mely ebben az állásában a tengelyeknél, a sarkoknál leg- kevésbbé lesz világos.

Ilyen helyzetében ha megforgatjuk a dinnyét tengelye körül, igen jól lehet látni, hogyan űzi az egyik 'oldalon a világosság az árnyékot és a másik oldalon az árnyék a világosságot'.' És ebből elképzelhetjük, hogy Földünk önmaga körül forogván, — a Nap fénye előtt miképpen hátrál a sötétség egyfelől, és miképen tér ki a világosság a sötétségnek másfelől? Vagyis, hogy miképen járja körül szüntelen a mi Földünket napvilág és éj- homály ? — Ne feledjük még, atyámfiai, hogy,

amint már említettem, tapasztalás szerint a melegség is éppen olyan arányokban jut valamely felületnek, mint a világosság.

Föld link a Nap iránt.

Képzeljük Földünket a nagy természetben úgy, mint előbb a dinnye állott a gyertya fénye iránt. Földünknek ilyen állása mellett rajta valamely vidéknek az egész esztendőn keresztül mindig egyenlő nappalai és egyenlő éjszakái volnának, és ugyanazon a helyen egyenlőképen mindig az a hőmérséklet uralkodnék. Már pedig tapasztaljuk, hogy a mi vidékeinken az nem úgy van. Nekünk az esztendő folytában vannak rövidebb és hosz- szabb nappalaink és éjszakáink. Nem különben változik nálunk a hőmérséklet is az évszakok szerint. Azt tapasztaljuk, hogy nálunk télen dermesztő, sokszor kegyetlen hideg, nyáron ellenben olvasztó meleg van. Látjuk, hogy télen a Nap más hegy, vagy domb háta mögől és későbben kél, viszont pedig más dombok mögé és komibban nyugszik le, alantabb jár az égen és kevesebb ideig van fent. mint nyaranta.

Ámde azt már tudjuk, hogy a Nap reánk nézve nem mozdul, nem kél, nem nyugszik, nem száll magasabbra és nem hanyatlik alább. Hát nem lehet egyéb magyarázata annak a fény- és hőváltozásnak a mi vidékünkön, mint hogy okvetetle- nül a mi Földünk áll a Nap iránt másképen és másképen az esztendőnek más és más szakában.

Tehát a mi Földünk az ő képzelt tengelyével és sarkaival a világtérben semmiképen sem állhat úgy a Naphoz, amint előbb a dinynyéről mondottuk. Mert különben, amint említettem, valamely vidéken mindig egyenlő nappal és éjszaka, egyenlő meleg, vagy hideg volna. Fzt pedig saját éghajlatunk mutatja másképen.

A rézsútos állás.

De nem is áll úgy a mi Földünk a világtérben. mint ahogy a dinnyéi állítottuk a gyertyafény iránt. A csillagvizsgálók azt tanítják, hogy a Földnek képzelt tengelye arra sik pályára, melyben a Nap körül kering, nem merőlegesen áll, hanem kissé dlilten, oldalvást, rézsutosan. Ily állásban forog a Föld önmaga körül és egyszersmind kering a világtérben a Nap körül. És ebből a kettős mozgásból származnak e Földön a nappalok és éjszakák, valamint az esztendő is a maga évszakaival.