Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-15 / 15. szám
116 MAGYAR FÖLDMIVELŐ — Én nagyot vétettem! Mert még nem értettem, nem tudtam mi az igaz jótékonyság. Nem tanított meg reá senki . . . senki . . . csak az öreg nótárius. Most már tudom . . . Most már az élet is megtanított reá, Síkos szavait a zokogás fojtotta el. .... És e házban is ünnep van és e házba is megérkezett a »szentelt.« A mostani ünnep talán a Kálvárián keresztül vezette a kis családot. De megtisztította, Istenhez emelte. * * * Sikos gazda Erzsókkal egyetemben felépült, újra kezdették az életett, uj, megtisztult gondolkozással. A jó Isten bőven kárpótolta őket a szevedé- seikért! Feltámadt Krisztus e napon! Alleluja! Alleluja! — Képünkhöz. — A római katholikus vallás egyik legszebb; leg- meghatóbb ünnepi szertartása a feltámadás emlékére rendelt húsvéti körmenet, proczesszió. Különösen jó időben szép ez az ünnepély, ilyenkor nincs az az fember, kinek szivét át ne járná, meg nem hatná e fenséges ének: Feltámadt Krisztus e napon! . . . Alleluja! Alleluja! Mai képünk egy budapesti húsvéti körmenetet ábrázol. ECI-lfRŐIr-MÁSRÓL. Hová tűnnek &z elhullott állatok ? E kérdésre még senki sem ludott kielégítő feleletei adni. Oly emberek állítják, a kik egész életüket vaddús vidéken töltötték, hogy még sohasem láttak állati hulát, mely nem emberi vagy állati erőszak által, hanem természetes körülmények folytán hullott volna el. Sanderaon hires elefántvadász, ki évekig kóborolta keresztül-kasul egész Brit-Indiát beszéli, hogy az egész idő alatt csak kétszer bukkant olyan elefánt hullájára, mely természetes halállal pusztult el. A hinduk azt állítják, hogy még soha sem találtak elhullott elefántot, kivévén, ha járványos betegség tizedelte meg az óriási vastagbőrüeket. E miatt a hinduk azt hiszik, hogy az elefánt nem is pusztul el természetes halál által, Az elefántok tudvalevő magas kort — közönségesen 150 évet — érnek el, de még senki sem látott végelgyengülésben elhullott elefántot, ha csak állatseregletben nem. Hasonlóképen vagyunk a többi szabadon tenyésző állatokkal is, melyek közül a legközönségesebbek sem tesznek kivételt. Természetes halállal elhulott egeret, patkányt, mezei egeret, hörcsögöt, menyétet, vakondot, nyulat csak ritkán lehet találni. És hova tűnik az a rengeteg sok madár, a fecske, a veréb, a varjú, mely utóbbi gyakran egész tábla földeket lep el sokaságával, hol találjuk ezek hulláit? Népvándorlás a hangyák között. Ismeretes, hogy a hangyák is képesek államot alkotni, épen úgy, mint egyes nemzetek ; rendes katonáik munkásaik és rabszolgáik vannak, akárcsak úgy mint az embereknek. Azt is megfigyelték már, hogy két hangyatörzs néha háborúba keveredik egymással és ilyenkor elszánt küzdelmek keletkeznek a hangyák világában. Egö hittérítő naplójában érdekes adatok találhatók a kongóbeli hangyákról, többek közt egy népvándorlás leírása. Szerdán, reggeli hét órakor — Írja a hittérítő — egy vándorló hangyatörzs megkezdte az átkelést a misszióépület felé vezető utón, csütörtökön egész nap tartott az átvonulás és ma, pénteken délelőtti tiz órakor még szakadatlanul tart az átkelés. Megpróbáltam megbecsülni a számukat, de ez lehetetlen volt. Az apró állatkák óriási tömegben és rendkívül gyorsan mozogtak előre; a munkások száradt falevéldarabokat, fadarabkákat czipeltek, meg csápjukról és nagyságukról könnyen fölismerhető katonák mindenfelé kordont vontak a menet körül. Helyenkint elősegitetlék a munkások előrehaladását, mélyebb helyeken pedig testükkel hidat képeztek a többiek számára. Hogy hova vándorolnak ilyen esetekben a hangyák, vagy hogy miért hagyták oda eredeti lakóhelyüket, azt persze nem tudhatni. Valószínűleg hasonló okok“késztetik a hangyákat a vándorlásra, a melyek azokat a nép- vándorlásokat idéztek elő, melyeket a világhistória tárgyal. A kicsiny hangyák históriájának azonban nincsen Írója. ISMERETEK TÁRA. Könyves András bácsi oktatása. A bölcs magvető. Minden gazdaember tudja, hogy a tulsürüen ültetett fák és egyéb növények egymástól vonják el a földnek tápláló nedvét, és egyik sem képes jól kifejlődni, úgyszólván egyik a másikat igyekszik elfojtani. Ha már most minden megérett mag, mely az anyanövénytől elválván, ennek alája, a földre hullana és ott maradna: akkor azok a magvak egymásra halmozódva nem tudnának tenyészni, és ahol annakelőtte nem volt növényzet, hát ezután sem . lenne. A nagy természet bölcs magvetője azért már jóval előbb meggondolta ezt és nem várt a mi tanácsunkra. Hanem úgy intézte a dolgot, hogy ahol ember keze nem is vet, a növénymagvak oda is eljussanak. Hogy miképen történik ez? — a következőkből fogjuk megtanulni. Repülő magvak. Némely magvak, midőn megérettek, egy titkos erőtől hajtva szerteszétrepülnek. A legtöbb olyan mag apró és könnyű, ug}-, hogy a legkisebb szellőcske fuvallata is tovaviszi őket. Némelyek azonkívül el vannak látva még egy kis tollazattal is, mint a pitypang, vagyis lánczvirág magvai. A gyermekeknek aztán gyönyörűségük telik abban, hogy szét- fujdogálják őket és ezáltal, habár öntudatlanul is, szintén egy kis szolgálatot teljesítenek a teripé- szetnek. Ismét más magvaknak vékony, széles szárnyaik nőnek, mint a fenyüfélék magvainak. Ha aztán viharos idő alkalmával a forgószél mindent felkavar és a földről a magasba emel, akkor végzi magvetését a természet és a legnagyobb jótéteményt míveli, a mikor mink félünk, vagy panaszkodunk és haragszunk rá. Akkor repül, száll, hánykó- dik-vetődik a felzaklatott levegőben a láthatatlan csiráknak nagy sokasága és szétszóródván mindenfelé, lehullanak a kis magvak, melyeket aztán a nyomukban szálló por mindjárt be is takar. Majd jön az eső, hogy megtermékenyítse az uj vetést, és hegyen-völgyön, erdőn-mezőn, tetőn-lejtőn is beteljesedik az, a mit a szent Biblia mond, hogy némely magvak az útfélre esvén, az ég madarai megették azokat; némelyeket a tövisek elfojtottak; némelyek száraz, köves helyen kikelvén, a Nap hevétől*elfonnyadtak; a magvaknak egy része azonban jó földbe hullt és százszoros gyümölcsöt termett. Költözködő és úszkáló magvak. Igaz, hogy a nagyobb magvakkal nem birkózik meg a szél, mert azok már nehezek neki. De gömbölyűek és simák azok a magvak; amiért is a földre lehullván, továbbgördülnek, és az embereknek, vagy az állatoknak minden kis lökésére odábbgu- rulnak. Vannak ismét más magvak, melyek kam- pós végekkel, vagy kis horgocskákkal bírnak és igen könnyen beléakaszkodnak az állatok szőrébe, vagy az emberek ruhájába. Ily módon aztán tovább kerülnek ; egy más helyen majd lehorzsolódnak, vagy leszedik és igy elszórják őket, — és a ki ezt teszi, nem is- tudja, vagy nem is gondol rá. hogy ő a természetnek egyik magvetője volt ezáltal. Sok mag emésztetlenül és romlatlanul megyen keresztül az állatok belein, a melyek az olyan magvakkal táplálkoznak, és ezáltal a magvak más, távolabbi helyekre is eljutnak, ahol tudniillik az állatok megint kiadják azokat. Kétséget sem szenved, hogy ily módon a költözködő madarak közbejöttével messze vidékekről már sok növény került át hozzánk, a melyek itt nálunk meghonosodván, megbecsülhetetlen hasznot hajtanak. Csak
