Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-15 / 15. szám

MAGYAR FÖLDMIYELŐ 117 igy lehet megérteni azt is, ha magas kőfalakon és tornyokon kisebb-nagyobb növényeket, még fákat is látunk, a melyeknek magvait ember keze bizo­nyosan nem ültette oda. Megint más magvak a fáknak, bokroknak és egyéb növényeknek kinyúló ágairól a vizbe bullá­nak, vagy pedig szelek és áradások juttatják azo­kat a folyóvizek sodrába. Ezek aztán tovább viszik a magvakat és más helyeken újabb áradások al­kalmával megint kivetik őket a száraz földre, ahol később megfogamzanak. Sőt némely magvak a folyó­vizek utján a tengerbe is lekerülnek, elérik a túlsó partot és aztán idegen földön honosodnak meg. Itt-ott találtak már dudvaféléket. a melyekről biz­tosan lehet tudni, hogy azoknak magvai az említett módon jöttek át a tengeren. Lássátok atyámfiai, a teremtő Úristennek jóté­kony szándékait ezen a világon minden erő, min­den porszem segíti teljesedni. Hó és eső, villámlás és mennydörgés, szélvész és jégvihar, — mind az ő szent akaratának végrehajtói. A kurtalátó) ember. Elég baj az, mondja a földmives gazda, hogy ott is terem, ahol nem kell; az is terem, a mire nincsen szükség. Ezért van a kerti veteményágyak- ban és a szántóföldek barázdáiban az a temérdek gyim-gyom és mindenféle gezemieze, a melyek a szép tiszta vetéstől a helyet és a táplálékot rabol­ják el, sok fáradságot okoznak a gazdának és a leg­nagyobb gonddal sem lehet azokat kipusztitani __ Ba rátom, én erre azt válaszolom neked, hogy a dolog nem egészen olyan rossz, mint a milyen­nek első tekintetre látszik. Mert mindenekelőtt tudni kell, hogy az ember nemcsak maga él ezen a Földön. A mindenféle állatoknak megszámlálha­tatlan ezrei, a melyeknek más és más természetük, különböző szükségleteik vannak, mindnyájan kivan­nak táplálkozni és élni; mindnyájan várakoznak az ő eledelükre alkalmas időben. Ez állatok közül sok reánk nézve nélkülözhetetlen, és mink ezt nagyon jól tudjuk; sokan közülök pedig nagy hasznunkra vannak, habár ezt mink nem tudjuk. — Tehát mégis csak igaznak kell lennie annak, a mit asztal előtt szoktunk imádkozni, hogy a természet Ura felnyitja kegyes kezeit és betölt minden élőket áldásaival — Másodszor tudnivaló, hogy az ember hasznát vette már sok olyan füfélének, a melyeket ő nem vetett,nem ültetett, tavaszi fagyok ellen nem takargatott és esőtlen nyáron nem öntözgetett. Márpedig egyet­len olyan, értéktelennek látszó és lenézett növény, a mely az ő hathatós erejével neked, atyámfia, és gyermekeidnek, vagy akár barmodnak egy sebet begyógyít, fájdalmatokat megszünteti, vagy talán életeteket is megmenti: gazdagon jutalmaz meg benneteket azért a fáradságért és kárért, a mit ezer más haszontalan dudva okoz. * De hát ki tudná az embert teljesen kielégí­teni ? — Ha a természet nem úgy volna berendezve, mint ahogy van; ha erdőn-mezőn mind azt a sok növényt, a melyekre jó és rossz napjainkban, egész­séges és beteg állapotunkban annyiszor szükségünk van, nekünk kellene magunknak vetnünk, azokra vigyáznunk és azokat ápolnunk: akkor panaszkod­nánk még csak mink, rövidlátó emberek, hogy mennyi fáradsággal és terhes gonddal van egybe­kötve ez a nyomorúságos élet! Hebel utóm P. L. Jó ügyvéd. — Aztán ügyes ügyvéd vitte a porodét? — Meghiszem azt. Ma már az egész vagyonom az övé. KÖZÖS TANÁCSADÓ. Válasz a köpösdi tanítónak. Kedves Kartárs Uram l F. é. márczius 29-én keltezel! s hozzám intézett be­cses soraira van szerencséin a magyar nép e kedvencz lapja utján a következőkben megfelelni: Ha községében olvasókört akar létesíteni, hívja ösz- sze községe hangadóit, azaz a főbb gazdákat magánérte- kezletre, terjeszsze elő az eszmél, beszéljék meg alaposan a dolgot. Ha az illetők az eszmét megkedvelték, tegye köz­hírré községében,' hogy olvasókört akar létesíteni, tehát ekkor meg ekkor lesz az alakuló közgyűlés, a kik tagjai akarnak lenni az olvasókörnek, iratkozzanak fel egy Ívre és jelenjenek meg az alakuló közgyűlésen. Az alakuló közgyűlés kimondja az alakulást, választ elnököt, alelnököf, vagyis igazgatót, jegyzőt, könyvtárnokot, pénztárnokot meg a választmányi tagokat. A jegyzőkönyv­nek tartalmaznia kell még a jelen voltakat is. Ezen jegy­zőkönyv aláírva az elnök, jegyző és két hitelesítő által 3 példányban, az alapszabály 3 példányban a Belügyminisz­terhez intézett kérvény kíséretében szolgabirói hivatal utján a megyei közigazgatáshoz beküldendő, mely azt pár- tolólag a Belügyministerhez megerősítés végett felterjeszti. — Az alakuló közgyűlésnek le kell tárgyalni és elfogadni az alapszabályokat is, a mely tény felemlítendő a jegyző­könyvben. A jegyzőkönyvek, alapszabályok, úgyszintén a kérvény is szabályszerűen felbélyegzendók. Ha községében van-intelligenczia, az is megnyerendő az eszmének. A legfontosabb az elnöki vagyis igazgatói tisztség, mert ő az olvasókör lelke, ő intézi, irányítja az olvasókör egész működését. Nem tartom feleslegesnek kedves kartársommal tu­datni, hogy tulajdonképen mi is hát az olvasókör? Nem egyéb mint a felnőttek iskolája, a hova úgy az ifjúság, mint a gazdák el-eljárnak, szórakozva okulnak és tanulva szórakoznak; üres idejökben összejönnek, felolvasnak, éne­kelnek, vagy ártatlan játékkal szórakoznak, a községre, a népre nézve föltétlenül hasznos intézményekről értekeznek, azokat életbe léptetik. Egyszóval az olvasókör az a szent eszköz, melylyel a község népét az erkölcstelenségtől, a korcsmározástól, az elzülléstől megmenteni, a jónak, hasz­nosnak, összetartásnak, hazafiságnak megnyerni lehet; ezen intézmény által a község népe gondolkozásában, érzésében, erkölcseiben, tetteiben megnemesedik, az eddig nembánom- ságából, nemtörődömségéből felrázódik, minden jó és ne­mes iránt fogékonynyá válik, a lelkész, tanító közvetlen érintkezése, vezetése mellett modora finomul, egyszóval újjászületik a község népe, a mi kihatással szokott lenni a szomszéd községekre is. Az olvasókör folytatja a népisko­lában elvetett mag gondozását, ápolását. Az olvasókör látogatását és megkedvelését leghatha- tósabban biztosítja az énekkar szervezésével, mert magyar népünk igen szereti a szép éneket. E szellemben vezetni kell az olvasókört, mely teendő az igazgatót illeti, miért is annak minden rendelkezésére álló szabad idejét ezen szent eszme szolgálalában kell fel­áldoznia önzetlenül, a mire csakis egy lelkész, vagy nép­tanító képes, ki népe javát igazán szivén hordozza. A köz­ség, a vidék intelligencziája látván a buzgó, önfeláldozó, sikeres működést elvitázhatatlanul hasznos következmé­nyeivel, az olvasókört működésében hathatósan támo­gatni fogja. Tagsági dij nálunk évenkinl 4 korona. Ebből, vala­mint az időnkint rendezendő tánczmulatságokból megke­rül az olvasókör kiadása u. m. világitás, fűtés, takarítás, könyvtár, folyóiratok, játékszerek, házbér, berendezés, stb Az olvasókör működését megkezdheti, ha a Belügv- ministeriumtől megerősítve visszaérkeztek az alapszabályok. Ezekben kívántam kedves Kartárs urnák rövid út­baigazítással szolgálni és most még arra kérem a Magya­rok Istenét, segítse kegyelmével nemes fáradozásában a maga elé tűzött czélt elérni, adjon-kitartást, soha el nem alvó lelkesedést a nemes ügy iránt, hogy igy községe népe is az uj évezredben uj életre ébredjen, boldoguljon és igy a Magyar Haza fenállását a maga megújult erejével újabb évezredig biztosítsa ! Perbenyik, 1900. évi márczius hó 31-én. Hazafias üdvözlettel: Mary ez Endre, községi tanító. Az iskolában. Tanító: Mit csinált Lóth, mikor Sodomát és Gomorát a kénköves tűz pusztította? Tanuló: Hát, hát . . . tűzoltókért szaladt!

Next

/
Thumbnails
Contents