Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-08 / 14. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 107 TÁECZA. Az öreg huszár, Tüzér Sámuel uram beszélgetései. Sámuel bátyúnak akkor van ünnepe, mikor a mi falunkban valami idegen jő — vendégszámba. Mert mondják, bogy a nagyidai czigányoknak valamikor elfogyott a puskaporuk. Azonképen fogyott el már a mi falunkban a vén huszárnak is. Mikor mi köztünk meg kezd egy egy rémes történetet: mi már ismerjük a közepét is, meg a végét is. Hanem osztég, ha idegen kerül a társaságba, akkor Sámuel bátyúé — a világ. Igv jött közénk a napokban a szegháti esküdt, hozván valami pakszust a község jegyzőjének. Esküdt uram — öreg estére vállván az idő — lemaradt a komájánál, a hol tiszteletére, már mint az esküdt uram tiszteletére egy kis társaság gyűlt össze. Egyszer csak, mankóján bedöczögött a vén huszár is. Nagy volt az öröm... — Na Sámuel bátyú, kötekedtek vele a fiatalok, most aztán tegyen ki magáért. Sámuel bátyú azonban nagyon szútlan volt, semmi harczi kedvet nem árult el. Mikoron azonban a »karczosbóL néhány pohárral beszedtünk, a vén huszárnak megeredt a nyelve... Oda fordult az eskiidthöz. aztán kezdődött. — Mikor ecsém Veronánál táboroztunk, akkor kaptam én ezt a sebet. A vén huszár sohasem elégszik meg azzal, hogy szóval panaszkodik __sebet kaptam — de an nak rendje és módja szerint meg is mutatja. Még meg sem mutathatta azonban ezt a történeti nevezetességű sebet, már is kiáltották a fiatalok. — Hátul van a plezur! A vén huszár nagyot mormogott, aztán ugyancsak megmutatta. — No még ilyet nem láttam, szólott a vendég. Hátulról kapta a plezurt csakugyan. A fiatalok megvest kiáltották: — Akkor kezdették először használni a hátultöltő puskákat! No de erre a kötekedésre a vendég is elnevette magát. De nem úgy a vén huszár. Szörnyen morgott. haragudott, — No hiszen azért derék katona lehetett kend, vigasztalta a vén huszárt a vendég. Látta a társaság, hogy fele sem tréfa, hogy a vén katona lelkében vihar tombol. Hát az öreg kasznár bele szólott a dologba. — Ne hagyd magad vitéz! Mondd el ennek az igaz történetét. Látod, hogy ezek a fiatalok, a kik még ágyugolyóbist sem láttak. — De nem ám, tüzelt a huszár. — Nem csak hogy nem láttak, de tán még puska sem volt a kezükben — isztikélte a öreg katonát a kasznár. — Nem hát! szólott a huszár egész neki vidulva. — Hát csak elő avval a történettel. Sámuel, a vén huszár megvest köhögött egyetkettőt, meg hörpintett is aztán kitálalta a magáét. — Ugv volt az gyermekek és nem másképpen. Az ágyuk bömböltek, a puskák ropogtak. A nagy harcz tüzében én éppen az ellenség egy hires tábornokát vettem czélba. Mert én mindig csak tábornokokra czéloztam ám! A fiatalok szörnyen nevettek, de a vén huszár még jobban állította, hogy őnem is czélozot másra, mint — oroszlánokra. így nevezte a tábornokokat. — No hát, a mint czélzok — folytatja a vén huszár — hallom, hogy a hátam mögött egy bajtársam nyöszörög haldoklik. Hátra nézek meg akarom szorítani felém emelt reszkető kezét... hát uramfia... ebben a pillanatban hátamba fúródik egy golyó. — Ejnye be szörnyű eset, szólott a vendég, bizony hogy még ilyet nem hallottam. — Van még ilyen több is, kiáltották a fiatalok. Az est azonban elöregedett, kihörpintették boraikat és nyugovóra keltek a beszélgetők. JÓ EGÉSZSÉG. * 1 2 3 * 5 Az egészség, betegség, halál stb, a magyar közmondásokban. 8.) A betegségről. A betegnek kevés is sok lehet. Az ember könnyen elfelejti a nyavalyát. Könnyen felejti az ember a más nyavalyáját. Ritka kígyó méreg nélkül. Veszett kutya-harapás, más világra talpalás. Egy rühes juh egész nyájat megveszteget. Ki rühessel hál, megrühesedik. Minél rühesebb, annál vakarósabb. Könnyen ragad a nyavalya, ki beteg körül forgolódik. A mint tartod tehened, ugjf ihatod tejedet. Könnyű sebet ejteni, de nehéz gyógyítani. Az uj sebet ne körmöld. Könnyen gyógyul az uj seb, de a régi még könnyebben elfenül. Ha begyógyul is a seb, megmarad a helye. Ritka egészség betegség nélkül. Nem mondja a gyermek, ha nem beteg. Mindig van valami nyavalyája a szegény embernek. Nem kell nyavalyáért követet küldeni. A nyavalya lóháton jön, gyalog megy el. A nyavalya párosán jár. Egy nyavalya a másikat ott éri. Minden nyavalyának bokros az örvénye. Megtanít a nyavalya jámborságra. A nyavalya a bolondot is eszére hozza. Kiki legjobban érzi a maga nyavalyáját. Akkor van legrosszabbul a beteg, mikor nem érzi hol fáj. Öregség mindennapi betegség. Betegséget nem lehet titkolni. Kedvetlen, mint a beteg ember. Kopasz, mint hagymáz után a beteg. Sáppadt, mint a beteg. Ki betegen él, sokáig vonaglik. Mig cgv beteg sinlődik, száz egészséges meghalhat. Nehéz betegségnek Isten az orvosa. Hosszú betegségnek ásó kapa vége. Betegség adja meg izét az egészségnek. Beteg ember böjtje, részeg ember imádsága nem sokat ér. 9.) A halálról. Bizonyos, mint a halál. Halál mindént lekaszál. Halál szekere minden bűt, bánatot elvisz. Halál ellen nincs orvosság. A halállal senki sem ivott áldomást. Ha sok az amber, sok a halott is, Rövid az élet, örök a sir. A mint élsz, úgy halsz meg. Hamar meghal, ki korán kezd élni. Öregnek ajtóban, ifjúnak lesben a halál. Jó futót is utoléri a halál. Halál halálnak, élet életnek barátja. Szép volna a halál is, ha életben volna. A ki késón jár, jó volna halálnak. Késó a holtat orvosolni. Találós mesék. 1. Elül villa, hátul seprű, közepén meg széna tartó, Mi az? ('BSBq B S3 B>]JBJ 1BA.1BZ^) M O 5] Q 2. Mikor jó a kicsi alma ? (,ͧBU S 3 U I U J o 3f l Pl 3. Egy szántja, négy lábával taszítja, kettő nézi egy hajtja. Mi az? 'OUZSIQ l. Melyik a legtüzesebh ló ? jO|BSBA Y 5. Melyik tyuk jár a föld alá tojni ? •(x j d tu n .1 >]) b a u o 8 j n q y
