Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-07 / 1. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVEKŐ vedélyektől. A korcsmázástól, a gyilkoló pálinkától, a torkig való politizálástól. Ehelyett oda viszünk vissza ismét a te családod tűzhelyéhez, hitvestársad szerelméhez, gyermekeidhez, munkádhoz. Mert atyámtiai itt lakik a megelégedés, itt a munkakedv, itt terem az a titkos vágy, mely örömben és búban — Istenhez vezet. Atyámfiái, ez a mi beköszöntőnk. Gondolkodjatok, és ha elolvassátok . . . akkor belátjátok, hogy igazság a mi kenyerünk. Hát fogadjatok ujfent — szívesen! Mi az igazi neve? Mikor a közvélemény és a bíróságok feljaj- dultak a töméntelen lelketlenség miatt, melyeket a gabonauzsorások a szegény föld népén elkövettek: akkor az érdekeltek, köztük a kereskedelmi kamarák is műjajgatást rendeztek. Hogy hát már a gabona-elővételt is üldözik ebben az országban. Megölik a tisztes kereskedést, vége a világnak — és a többi. Noliát napról-napra bebizonyul, bogy az az úgynevezett »elővétel« is tisztára uzsora, gabona uzsora. Ezaző igaz neve! Ezt bizonyítják az esetek, melyekkel a királyi ügyészségek mostanában foglalkoznak. Hogy is történik csak? Egyik újság igyirjale: »A földmives, ha tavaszkor pénzre van szüksége, az ott lakó u. n. gabona bevásárlási ügynökhöz vagy a kereskedőhöz fordul, a ki többnyire egy nagyobb tőkével rendelkező egyén ügynöke. Ettől vesz fel a földmives kisebb nagyobb összegeket, arra kötelezvén magát, hogy őszkor bizonyos mennyiségű gabonát szállít. Az ügylet biztosítása fejében egy kötelezvényt, vagyis kötlevelet ir alá, leköti összes ingatlan javait s ráadásul még egy kitöltetlen váltót is ad a hitelezőnek azzal, hogy feljogosítja őt ezen váltót oly összeggel kitölteni, a mely az adott pénzt és kamatát vagy árukülönbö- zetet magában foglalja s felhatalmazza a váltónak még a gabonaszállítási idő lejárta előtt leendő kitöltésére. így közeleg el a fizetés ideje, hanem aztán akkor jut isten igazában hínárba a földmives ember. Az történik ugyanis, hogy ha a földmives eleget tud tenni a szállítási kötelezettségnek, akkor kifogásolják a búza minőségét s vagy nem fogadják el napi árfolyam szerint, vagy pénzértékben töltik ki a váltót, mindenfélét beszámítva. De ez még hagyján! Annak van csak nemu- las, a ki nem tudja beszállítani a kötelezett gabonát. Az szabad préda. Beköszönt a végrehajtás s a szegény földmives hol keressen oltalmat? Hiszen nincs pénze perelni! Tehát nem perel, hanem elfogadja az ügynök tanácsát s újból köt e^ üzletet a tengeriszálli- tásra. Aztán ezzel is úgy jár a földmives, mint a gabonával járt: az ő bőrén szárad a különbözet. íme igy jut a földmives ember hínárba Mindig akad, aki 20—20 perczentrc szívesen hitelez mindaddig, mig a földjét is el nem liczitáltatja. íme hát ez nem gabona elővétel, — ez valóságos uzsora! Itt nem lehet szó adásvételről. Ez burkolt uzsoraügylet s legfeljebb hitelezési ügyet kötnek az uzsora elpalástolására. Hogy aztán veszélyes-e ez a földmivesre? Ezt kérdezni sem kell, — ez világosabb a napnál! Csak folytassa a földmives s pedig ha egyszer belekerült, muszáj folytatnia: évek múlva utánna megy egész vagyonkája. Az uzsora körmei közül nem bir kiszabadulni. Hiába adnak más czimet az ügynökök a különbségnek, hiába nevezik províziónak és más egyébnek. Az igazi neve uzsora. íme földmives társak igy beszélnek a királyi ügyészek a gabonauzsoráról! A valóságnak megfelelő hűséggel adják elő a dolgot és hangoztatják, hogy törvény áltaí kell megvédelmezni a földmi- vest a gabonauzsorások ellen. Reméljük, hogy ez be is fog következni, mert addig hiába való minden. A hínárba jutott földmives polgártársak sorba pusztulnak anélkül, hogy a bírák jóakarata őket a vérüket szívó uzsorások karjai közül kimenthetné. Itt csak a szigorít, bölcs törvény fog segíteni. Nos hát mindzekből is láthatjuk, mit kelljen adni az országnak azon jajgató felszólalásokra, melyekkel a kereskedelmi kamara ijeszgeti a kormányzatot és melyekről mi is bőven irtunk a minapában ! Miért vagyunk szegények ? Ezer és — egy okból! De higyjétekeí atyámfiai, ujfent mondom, hogy az ezer sorszámban nem nagyon utolsó helyen áll az az ok, mert nem vagyunk élelmesek. Sokszor mondottam én ezt már, de most — a karácsonyi ünnepek alkalmából tapasztaltam. A kereskedéseket sorra jártam, üsszenéztem tenger mennyiségű és minőségű gyermekjátékokat. Kis szekrényeket, székeket, asztalkákat, szobaberendezéseket, földmives-házba való bútorokat, kis kan- esókat, edényeket és én már nem is tudom mifajta — féléket. Es azt is megtudtam, hogy ezeknek legesleg- nagyobb mennyiségét a kereskedők külföldről hozatták, Persze ők is megadták az árát, de ‘ meg is vették a közönségtől magyarmiskásan. — Szörnyűség, szólottám egyik kereskedő barátomnak, ki őszinte pártolója a magyar munkásoknak. Hát nincs itt fa ebben az országban ?: Nincs munka-kéz? Nincsenek felnőtt suhanczok, a kik téli időben játszva készítenék az ilyen csecsebecséket? Nekünk ki kell az ország határain túlra dobálni a pénzt? Akkoron az én barátom bevezetett a raktárba? — Nézd — igy szól —- itt van 50 darab kis puttó n. Gyermekjátékok ezek is. Itt készültek hazánkban. Tudod-e mennyiért lehetett adnom darabját. Körülnéztem azt a kis darab tákolmányt és ugv hozzávetőleg azt mondottam, negyvenkrajczárt. — Nyolczvanért sem adhattam. Azért maradt a nyakamon. Pedig tetszettek ám a szülőknek, hát még a.gyermekeknek ! , — Hiszen egy valóságos nagy puttón sem drágább! Nem ám — felelt a barátom. Mert azt a mesterember készíti, a mesterember adja el. Ezeket a szegény felvidéki tótok készítik, de nem ők adják, szállítják. Vállalkozók veszik át potom árért és aztán ők szabják meg az árát — nekünk. Persze a kereskedő nem is boldogulhat e tárgyakkal. A másik baj, hogy a magyar ember a kraj- czárt, mondjuk a fülért még most sem becsüii. Négy-öt fillérért nem érdemes dolgozni. Inkább tétlen marad. Akkurátusán, mint a mezei munkások. Ha egv forintot nem adnak napszámba, hanem csak 9t) krajezárt, inkább ácsorog és tétlenül tölti az időt. Bezzeg nem úgy tesz a külföldi ember. Serényen dolgozik a krajezáros portékán, mert tudja, , hogy krajczárjával is 30 krt kereshet egy hóban. És ez- is valami. De aztán tovább garast, sőt forintot is kereshet. Ezt a magyar nép nem érti. Hát azért vagyunk szegények ! Itt a nőegyesületeknek van szép hivatásuk. A mozgalom megkezdődött, csak általánosítani kell az egész vonalon.
