Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-26 / 13. szám
Meg kell védeni hazánk földmiveíö népének érdekeit! Az iij főminiszter, Széli Kálmán ur, mint azt lapunk múlt számának e helyén megmagyaráztuk, nagy beszédben mondotta el az ország népének, hogy hát mi módon akarja ő Magyarország ügyeit vezetni ? Ebből a beszédből sietett kihámozni minden érdekelt fél a maga részét: igy a politikai pártok, a kereskedők, az iparosok — és a többi. Hát mi is kiveszszük a főminiszter urnák szájából azokat [a szavakat, melyek a földmivelő nép érdekeire vonatkoznak, mert hiszen nem kis dolog óm az reánk nézve, hogy az ország kormányának fő embere: miképpen gondolkozik mi rólunk!? Atyámfiái, meg kell adni, hogy a főminiszter "ur nem csak nem feledkezett meg a földmives nép ügyéről, de úgyszólván az képezi beszédének egyik fő-fő részét, a miből joggal következtethetjük, hogy kormányzási gondjaiban sem leszünk az utolsók. A főminiszter ur — mint a múltkor is említettük — ország-világ előtt kijelentette, hogy »hazánk első sorban földmivelő ország, « És mert a dolog igv van, közjólétünk Ls attól függ, hogy hát földmivelési ügyeink miképpen állanak ? A ki lapunkat olvassa, igazat fog adni nekünk, hogy mi kezdettől fogva hirdettük: Az a mi bajunk, hogy a nem földmives nép vagyis az úgynevezett nem agrár osztály nem akarja belátni, hogy az ő sorsa is javarészben attól függ: vájjon a földmivelés ügye virágzik-e? íme most az országházban, a főminiszter maga mondja ki ,.hogy minél főbbel szenved — pedig rossz viszongaink sulija alatt sokat kell szenvedni a magyar gazdának — annál inkább meg érzi a többi gazdasági ág is/“ A kormány tehát tudja, hogy nagyon nehezek a viszonyok. De a főminiszter tovább megy és azt is kimondja, hogy »sok forrás nincs még kinyitva és sok dolog nincs itt bevégezve!« Ez annyit teszen a mi egyszerű magyar nyelvünkön édes atyámfia: a kormány maga beismeri, hogy kötelesség várakozik reá, hogy néki tennie kell, hogy neki a gazdaosztály minden rendű és rangú tagjainak segítségére kell sietnie. I)e első sorban meg akarja védeni hazánk földmivelő népeinek érdekét, mert ez a nép — a viszonyok súlya alatt legkevésbbé tudja magát megvédeni. Egyenes, nyílt beszéd ez atyámíiai; melyet jobbra-balra se csűrni se csavarni nem lehet. A főminiszter ur még itt sem állapodik meg, hanem rögvest megjelöli a módot is, a hogyan e védelem sikerre vezethet . . . Hogy t. i. ezt a védelmet úgy lehet sikeresen keresztül vinni, ha édes mindnyájan összefogózkodunk. Ha a nép bizalommal lesz földes ura, papja, elöljárója iránt és ott őszinte igaz tanácsra, segedelemre találhat. Ha a népet megtanítjuk az okos gazdálkodásra, a szövetkezetek értékének és erejének felismerésére és gyakorlati kihasználására. Míg a kormány e segedelmet várja a társadalomtól: addig ő maga is komolyan hozzá fog látni a parcellázás és telepítés kérdéséhez! íme atyámíiai, mi is kimagoltuk tehát a főminiszter beszédéből a magunknak való részt. Es mondhatjuk, őszinte öröm fogja el lelkünket, mert ti is tudhatjátok, hogy eze
