Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-19 / 8. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ fii A földmives fia, Magyarország nagy költője. i. Úgy bizony atyámfia, Arany János, a mi édes hazánk egyik legnagyobb költője földmi velőnek a gyermeke volt. Beteljesedett tehát a közmondás szava itt is, mint annyiszor, hogy hát: ■— Alacson kunyhóból néha nagy ember támad. Hát nagy ember volt Arany János . . ? Bizony az! Mikor az országos kiállításra felmentünk Szarka János gazd' urammal a fővárosba, osztég a muzeum-kertben megpillantotta azt a hatalmas szobrot, mely Arany János költőnket ábrázolja, hát csepp hijja, hogy Szarka koma is majd- hogy — só-oszloppá nem változott. — No már csak nagy embernek kellett lennie, a kinek az emlékezetét igy megörökíti az ország. így szólott Szarka koma. Mikor aztán elmondottam neki, hogy ennek a nagy embernek az apja egyszerű becsületes földmives ember volt vala, akár Szarka koma: akkor meg éppen nagyot nézett.Nem is nyugodott addig, mig rendre el nem beszéltem a mi nagy költőnk sorát. Méltán feltehetőm tehát, hogy nemcsak Szarka komát fogja érdekelni a földmives ember fiának élet-sora, hanem édes mindnvájatokét — atyámfiái: azért vegyétek jó lélekkel ezen soraimat. * .* * Arany Jánosnak, a mi nagy költőnknek aívja: György, szegény mint mondám földmives ember volt Nagy-Szalonlán, Hi bar megyében. A szalontai határban szerzett pár hold földccs- két, Szalontán meg volt egy kis házikója. Mikor nagy költőnk Arany János született, édes apja már az nü-ik esztendői tapodta, édes anvja meg lő körül járt. így akarta ugyanis az ég, hogv a tiz gyermek közül, a mivel őket a jó Isten megáldotta, nyolezat eltemessenek még csecsemő korukban, (.sak a legidősebb, Sára, meg a jcgfiatalabb, János maradtak életben. Mikor a mi nagy költőnk születeti, Sára néiije már asszony volt. de azért sokat foglalkozott a Jánoskával, mert édes anyjuk beteges asszonv volt. Sára nélkül bizony alig tudta volna felnevelni Jánost. Az Arany család igen vallásos család volt. Az öreg Arany szabad idejében vallásos könyveket olvasott: a minek Jánoska nagyon örült, mert fogékony lelke a szebb olvasmányok egv-egy részeit ugyancsak magáévá tette. Nagy Örömük is telt az öregeknek ebban a kis fiúban. Alig volt ö ti éves, ínár ismerte a hetüket, melyeket édes atvja-ura hamuba irt neki. Az iskolában rövid idő . íatt megtanult olvasni. A tanító ur nagyot nézett, mikor észrevette, hogy Jánoska túltesz tanuló társain. Mindjárt elsőnek ültette az iskolában . . . Arán}’ János első maradt aztán mindig, sőt többet is tanult, mint a mennvil a tanító ur feladott. Mert kegyetlen módon szerette a könyveket mindig azokat bújta. Még alig ért a diák osztályig, már a játszás közben történt dolgokat rímekbe, rigmusokba szedte. 11a pedig a tanuláson felül még akadt ideje, akkor segített apja-urának egyetmást a gazdaságban. * * * Szalontán már nem tanulhatott Arany János tovább, mert nem volt nagyobb iskola. Hát 1833. esztendő novemberében elment Debreczenbe, a nagy kollégiumba. A szegény földmives fim bizony nehéz napokat élt. Keresménye csak akkor volt, ha egy-egy temetésre elment énekelni. Hazulról is szűkén kapott segítséget, mert hiszen nem tellett. Egy ideig tűrte a sanyarú napokat. De aztán tovább nem bírta. Tanítói állomást vállalt tehát j Kis-Ujszálláson. Itt is nagyon takarékosan élt, mert egy kis pénzt akart gyűjteni, hogy visszamehessen Debreczenbe, a tanulást folytatni. Vissza is ment, a hol egy tanár gyermekeit, mint magántanitó tanitgatta. Hanem itt fordult ám Aranyunk élete sora. A kik nagy embereknek születtek, azoknak sokszor száz és száz féle szándék fordul meg az agyukban. IgV történt Aranynál is. Egyszer csak szobrász, majd festő akart lenni. Végre is szinészszé lett. Úgy bitták őket a régi öregek, hogy komédiások. A színész ur azonban, nagy nyomorba jutott. Éhezett, rongyokban, járt, még fehérneműje se volt elegendő. Meg aztán a lelkiismerete is mardosta, hogy hát miért hagyta el öreg szüleit ? Igv tépelődött, gyötrődött, mikor M.-Szigeten j szinészkedett. Egyszer csak álmában halottnak látta édes anyját. Nem volt tovább maradása. Felszedte magát és elindult az ötven mértföldnyi útra, Szalontára. Egy huszas volt a zsebében, és egy kis batyu a vállán. Hosszú gyaloglás után haza érkezett. Atyját mindkét szemére megvakulva találta. Anyja pedig nagy beteg volt, néhány hét múlva meg is halt. Egyedül maradt tehát ősz, világtalan apjával, a ki napról-napra hitves társa után sirdogált. Aranvt nagyon meghatotta öreg apja állapota és felfogadta, hogy ott marad az öreg mellett és ápolni fogja. Úgy is cselekedett! Tanítónak választották szülővárosában, később városi aljegyzőnek, majd pedig főjegyző lett. Aztán megnősült. Elvett egy árva leányt, becsületes neve: Ecsei Juliánná. Most végre csöndes, békés tűzhelye volt. El is határozta, hogy nem bújja többé a könyveket, nem ir. Hivatalának él és lesz olyan közönséges ember, mint más ember. Hanem hát édes atyámfiai. ember tervez, Isten végez. A kit egyszer a Gondviselés valamire kiválasztott, az ellen nem állhat. Arany Jánosnak az volt hivatása, hogy Magyarország nagy költőjévé legyen. Az is leit. Hogy és miképpen, az következnék most. Tehát tovább ás van. Mondjam még? Hát a jövő vasárnapra elmondom. Mexter. Viz alatt járó hajó. Eddig még azt nevezték hajónak, amely a viz szilién úszkált, ezután már olyan hajók is lesznek, amelyek lemennek a viz fenekére s ott kóborolnak a tenger fenekén. Ezekre aztán jöhet a zivatar, elbújnak előle az oezeán mélységébe és olt suhannak tovább. Ilyen hajót találtak fel a franeziák s nagyban készülnek rá, miként fogja ez az elsülyedt hajókat fölkeresni a tenger fenekén. De mig a franeziák éhez készüigettek. ime egy magyar is hozzáfogott s egy másik viz alatt járó hajót talált ki Ez az ember Sas Béla, fővárosi tanár, aki már fel is ajánlotta találmányát a magyar kormánynak. ISMERETEK-TÁRA
