Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-15 / 3. szám
22 MAGYAR FÖLDMIVELŐ tennni: Trágya éréskor, annak idejében soha sem veszem azt felülről alólra, hanem úgy bánok el vele minekelőtte a földre viszem, mint a jóféle svájczi sajttal; azzal a bizonyos szerszámmal, amit a sajtvágásnál : késnek; a szappan vágásnál: drótnak, ennél pedig másként neveznek — azt jól tudja János bácsi — úgy vágom feló'lről lefele - persze függőlegesen — azt a trágyát, hogy a felerészben levő rossz, a közepes minőségű jó és az alanti legjobbal egyformán legyen a földön elgaraszolva, sőt még azt is megnézem, hogy cselédeim azt a trágyalevet, ha nem is mindennap, de legalább hetenkint egy párszor a trágyadomb felszínére öntsék és nem hagyom, hogy elpárologjon; mert az úgy van, hogy ez a dj a me g tulajdonképpen a trágyának a maga értékét, mivel a felül levő nem öntözött, úgynevezett trágya csak igen kevés termékenyítő erővel bir. Azután meg jól tudom, hogy János bácsi is bölcsen tudja azt, hogyha jó táplálékkal tartom a jószágot, bizony jobb lesz annak a trágyája is: tisztán kóróval, szalmával ugy-e bizony nem igen tarthatjuk a jószágokat? Hanem még mindezekhez szükséges egy kis táplálóbb takarmány is; olyanformán, mint a magunkféle embereknek a száraz kenyérhez egy kis szalonna! — Na na, meg van a’! — Örömmel legeltetem szemeimet azon a szép, nagy terjedelmű jószágon, de sehogy sem fér a fejembe, hogy helyesen gazdálkodva, miként lehetséges olyan csekély marhaállomány mellett azt a roppantok nagy terjedelmű földet jól megtermékenyíteni. Mert azt hiszem az összes marhaállománya nem több, mint 2 ökör, 2 tehén és egy tinó, ugy-e bizony János bácsi ? . . . — Hát a biza ugv van és nem másképpen ! — No látja János bácsi: Feltéve, hogy egy közönséges szekerei! körülbelül 5 métermázsa trágya tér el, ha egy katasztrális holdra 20—20 szekérnél kevesebbet viszünk a földre, akkor, azt tartják — hogy a trágyázás gyenge. Már pedig sokszor említettem magának János bácsi, hogy az a beláthatlan messziségbe elnyúló fekvő jószág a környékben ritkítja párját; de azt is megmondtam már egyszer egészen jóakarólag, hogy bizony ehhez képpest nagyon csekélynek mondható az a marhaállomány, a melylyel rendelkezik. Most is azt mondom. Itt, ha azt nem akarja, hogy a földje s ezzel együtt maga is tönkre menjen, nagyobb marhaállományról kell gondoskodnia. Én azt tanácsolnám, hogy legalább még vagy két tehénkét vásároljon a gazdasághoz. Javára válik. És azt is hiszem, hogyha megtapogatja a lajbli-bélés utján szive tájékát, nem is fogna nagy megerőltetésébe kerülni. — Na iszen, ezt eltanálta a Teens ur . . . . mikor most is éppen úgy állok, hogy ezt a két szomorú fejőst csak éppen hogy tartom, mert hát muszáj a trágya mián, mert biz ezt a föld megkívánja, de máskülönben ? ... azt a kis fejecskét ?! Hát mit? Ami igaz, hát igaz. Az anyjukom, a gyerekek, cselédek, szóval a családjaim felhasználnak a mit felhasználnak, de a többivel nem igen tudunk mit csinálni. Már mint hogy kárba ne vesszen örökösen aludttejet, meg túrót együnk?! Isten bocsáü Krajczárt látni belőle úgy sem tudunk egy fikarcz- nvit sem, messze van a város, hát mit csináljunk ? a disztóknak prédáljuk a drága tejet csak csupádon azért, hogy éppen kárba ne vesszen ?! Ments Isten, hogy én még csak egy fia tehenet is vegyek, mikor ez is sok a mi van. — No de most már kedves János bácsi tudja meg, hogy ezen beszédével nekem éppen a tyúkszememen levő elevenemre tappintott. mivel én a tejgazdaságnak rendkívüli nagy barátja vagyok. Ezt már még sem vártam volna magától! . . . Hanem azért nem haragszom érte a világnak minden sűrű kincséért sem, jól tudom, hogy nem akart engemet megsérteni általa . . . Megenged János bácsi, hogy azt mondjam: meglássa, hogy még lesz idő, mikor elejtett szavait megsajnálja; magamról tudom és most magamról beszélek, mert higyje meg én is .ilyenformán gondolkoztam annakidejében, mikor még nem ismertem a a tejgazdaságot és annak áldásos hasznát, de mióta Hohenhám-felé a tejgazdaságnak minden csinvját- binját megpraktizáltam — igazán szólok — egészen megváltoztattam elmém gondolkozási módját . . . Hagyja csak el János bácsi, jó hogy beszélgetésünk már a tehénhez érkezett, majd módját fogjuk ejteni annak, hogy tovább is beszélgessünk a tehén kimondhatatlan hasznosságáról és ha ketten, valóban megértjük egymást, miként igen is jól tudom. bogy úgy lesz, egyszer csak egy uj mesterség előállításával fogjuk meglepni a falut. Biztosan bi- szem, az lesz jelszavunk: létesítsünk legelőt, emeljük a marhaállományt; alakítsunk tejgazdaságot ; szövetkezzünk, hogy tejgazdasági szövetkezetei is létesíthessünk ugv a magunk, valamint a környék és szép hazánk közös javának előmozdítására ! — Bár a jó Isten meghallgatná a teens ur szavallatját! . . . — No de János bácsi, szó a mi szó, most már még az irigység sem tagadhatja, hogy mi kettecskén egy kicsit igen eltaláltuk tereferélni az időt. Engedjen meg érte, ha netalán munkaidejéből elraboltam egy pár perczenetet! — No még csak a vón a szép, mikor én vagyok a legalázatosabb köszönettel . . . Majd máskor folytatom a diskurálást, ha úgy tetszik, de már most odaigazitom a szememet a torony irányához. Isten áldja János bácsi. A legközelebbi viszontlátásra! Magyar László. így van jól! Orosházáról biztató hírek érkeznek. A föld- mives, munkás nép gyűlést tartott, melyen dicséretes higgadsággal és nyugalommal határozta el, hogy az aratási sztrájkhoz nem csatlakoznak és tisztes egyességgel állanak munkába, aláírván az aratási szerződést! így van ez jól édes magyar népem! Bár követnék az orosháziak példáját széles e hazában mindenütt . . . Mert hiszen a múltak keserű tapasztalatai vezették az orosházi földmives népet is arra, hogy az erőszakosságból csak a népnek van kára. Kára van ugyan a gazdáknak is, de e kár is főleg a népet érinti. Ha a gazdák látják, hogy a nép komoly munkát kíván, hogy megbízhat munkásainak kötelességtudásában : úgy legyetek meggyőződve atyámfiai az igazságos jóakaratról. Mert el kell ismerni, hogy a gazdáknak rs méltányossággal, igazságossággal, jóakarattal kell a nép iránt lenniök. Hiszen egymásra vannak utalva, egymást kölcsönösen megértve közös haszonra dolgozhatnak. Mig ha úgy az egyik, mint a másik félt a folytonos súrlódások, bizalmatlanságok vezetik : abból bizony haszon nem igen válik. Jelszavunk legyen tehát: Egymást megértve, egymást becsülve kössünk a jövő aratáshoz becsületes szerződést. Egy gazda. Jó mondások Könnyen költ, kinek apja keresett. Legnagyobb kincs — a jó egészség. Madár repülésre, ember munkára született.
