Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-15 / 3. szám

MAGYAR FÖLDMIYELŐ 23 MI UJSÁ&? — Nagy a bizonytalanság még e perczig is mi fog hát történni a politikai világban. Bukik e a főminiszter és vele együtt a kormány vagy csak ő egymaga vesz búcsút a kapufélfától. A fővárosi újságok már hirelték is, hogy megbukott Bánffy, már mint a főminiszter. Ezt onnan gondolták, mert ő maga és más két miniszter társa egyre szalad­gáltak ő Felségéhez — Bécsbe. A felséges ur még ma, mikor e sorokat Írjuk nem döntött. Bikfalvy Dániel urambátyám azonban megígérte, bogy a mint Bánffy főminiszter beadja a derekát, lapunknak is megsürgönyzi. Nekünk az a véleményünk, hogy mire e sorokat a mi olvasóink olvasni fogják, a főminisz­ter már csak volt — Magyarország, minisztere. — A szepesi pütpök Szmrecsányi Pál tiz ezer forintot adományozott jótékony czélra. — Az uj román gör. kel. metropolitává az elmúlt héten Nagv-Szebenben Metianu János aradi püspököt választották meg, az elhunyt Román Mi­ron helyébe. — Alapítvány. A battonyai vörös-kereszt fiók­egylet annak az emlékére, hogy tizenöt év óta fenn áll, az Erzsébet-kórházban kétezer koronás alapít­ványt lett. Ezzel a kórház alapja 261011 írt 74 krra emelkedett. — Halálozásod. Károlyi Ferencz gróf, Károlyi Tibor főrendiházi elnök fia hirtelen elhunyt. — Timkó József Ka«sa város tanácsos, szerkesztő szivszélhüdésben elhalt. — A mi jó anyánknak, Erzsébet királyné­nak gyilkosa teljesen megtört a börtönben. Beval­lotta, hogy bűntársai is voltak és hogy a gonosz anarchisták biztatták a gaztetre. — A perbenylki katk. Olvasókör Gyürky Ödön drt, a kath. szövetkezési ügyek lelkes vezérét tiszteletbeli taggá választotta. Örvendünk a szép kitüntetésen \r — Uj Árpádházi ereklyék a Mátyás temp­lomban. Szent István király székesfej érvári bazili­kájában az 1848—49-iki ásatások alkalmával nem­csak III. Béla király és nejének maradványait talál­ták meg, hanem több más csontereklyét is. Ezek is biztosan Árpádházi királyok vagy berczegek lehet­tek. Mint hírlik, most ezeknek maradványait is át­szállítják a budavári koronázó Mátyás-templomba, hol megfelelő sírbolt is van számukra. — Életmentő pap. Lucska alatt (Beregvm.) az országidról két gyermeket sodort le a jeges árvíz. Nagy Imre bárkái pap rögtön utánuk ugrott és a két gyermeket kimentette. A papnak nincs semmi baja, de a gyermekek nagy betegek. — Meleg vacsora a katonáknak. A bécsi kaszárnyákban üdvös újítást tettek. A bakák minden este meleg vacsorát kapnak és pedig kávét kenyér­rel, levest vagy tésztát és kétszer egy hétben kon- zervet. — Váratlan áldás. Akna-Szlatinán egy öreg házaspárnak iker gyermeke született. Az apa 7a éves, az anya 20 évvel fiatalabb. A boldog szülők ő Fel­ségéhez, a királyhoz folyamodtak, hogy elvállalni kegyeskedjék a keresztapai tisztet. — Nagy vihar dühöngött a múlt héten Ó-Be­csén és vidékén, mikor négy aracsi lakos csolna- kon ment át a Tiszán Ó-Becsére. Bevásárlásukat el­végezvén, betértek egy kocsmába, hol ivogattak, mígnem reájuk sötétedett. Ekkor aztán csónakba ültek, hogy visszatérjenek. A Tisza közepéig halad­tak már, mikor az óriási szélvész a csónakot egy nagy jégtáblához verte. A csónak felfordult és a négy ember sírját lelte a Tiszában. — Schlauch Lőrincz nagyváradi püspök az országos »Pázmány« egyesületnek 500 forintot adományozott. — Szász Domokos erdélyi református püspök meghalt. — Pestmegye a szövetkezetekért. A pest­megyei gazdasági egyesület is nagy tevékenységet szándékozik kifejteni a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek érdekében. Erre indítja a nevezett egyesületet az a szép siker, melyet a hitelszövetke­zetek terén már elért. — Verekedés. Mulatságot tartottak Szenl- Király-Szabadján. Szabadi-i virtus szerint össze is verekedtek, mire Cseh Miklós biró az egyik duhaj­kodó legényt kivitte. Alig tette azonban le a le­gényt, ez kést rántott elő és össze-vissza szúrta vele a kötelességét teljesítő bírót. — Földrengés. Keddről szerdára forduló éjje­len, éjfél után két órakor földrengés volt Veszprém­ben, a mely a szélviharhoz hasonló morajjal jött. Minthogy ezen egész éjjel erős szélvihar tombolt, kevesen vették észre ezt a tüneményt. — A pálinka. Madarason László Kovács János házánál az ünnepek alatt többen összegyűltek. Ott volt a többek közt Csáki Imre, Gutrán Márton és az édes anyja. A férfiak már jól bepálinkáztak volt, mikor észrevették, hogy a pálinka fogyatékán van. Gutrán erre az anyjára támadt, hogy hozasson még, de ez nem akart. Erre fejszét ragadott. Mikor ezt Csáki látta, az öreg asszony segítségére sietett, de vesztére, mert Gutrán ugv a vállába vágta a fejszét, hogy az menten összerogyott. Most a halállal vivődik. Látjátok jó magyar nép, mit nem lesz a pálinka! — Uj buzabetagség. A párisi tudományos akadémiában Guignard tudós előadást tartott egy buzabetegségről, melyet Mangia fedezett föl, a mely már sok rósz termést okozott, anélkül, hogy létezé­séről tudomással bírtak volna. A betegség csak esős években mutatkozik; a búzaföldek ekkor úgy néz­| nek ki, mintha állatok taposták volna össze. A le­tört kalászok össze-vissza hevernek. Gondos kutatás után sikerült fölfedezni az ismeretlen parazitái, mely a gombafajhoz tartozik. A fölolvasó szerint az esős évek rósz terméseit nem a viz, hanem ez a gomba okozza, mely nedvességben tenyészik. —- Tűz volt B.-Sára községben. Elégett Ko­csis Sándornak a háza és összes életnemüje. — Veszett disznók. Vámos-Újfaluban a ser­tések közt elterjedt veszettség még most sem szűnt meg s igy a megveszett disznókat naponkint bun- kózzák le és a hulla-temetőbe ássák. A megveszett kan által összemart Siposué már haza érkezett Buda­pestről a Hőgyes-intézetből, de még most is félős, hogy meg vau-e mentve az irtózatos betegségtől. Az összes sertések most is zárva tartatnak s a sze­gény nép kétségbe van esve, mert még saját szük­ségletére sem meri leölni a sertését. — Eltemetett vonat. A vonat a múlt héten Káposztafalva és Poprád közt úgyszólván a nagy hóba temetkezett. Negyvennyolez órát kellett állni a rengeteg hótömegben és csak óriási munkával si­került a megrekedt vonatot kiásni a hótengerből. — Agyonütötte a fa- Petegd községben Lipás Mihály földmivelő több ottani lakossal kiment az er­dőre fát vágni. Egykedvűen döntögették ki a hatal­mas szál fákat. Lipás Mihály is egy óriási fa kivágá­sával küzdött s nagy 'oppanással csapott a szomszé­dos tölgy gályái közzé a levágott törzs. Egy hatal­mas galy ketté törve úgy fejen vágta a szerencsét­len Lipást, hogy menten elterült a földön. A hatal­mas koponya törés daczára nem halt meg a szegénv ember, s megrémült társai még élve szállították haza, azonban pár óra múlva kiszenvedett.

Next

/
Thumbnails
Contents