Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-05 / 10. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ // Atyámfia, a hideg és meleg levegő a két szobában ki akarja magát egyenlíteni. Fent a meleg levegő beáramlik a fütetlen szobába és ennek a szobának hideg levegője alant a meleg szobába tódul be. Tehát a szoba levegőjében egy kis mozgás kerekedik, egy kis szél, mely hogy csakugyan keletkezett, erről bizonyságot teszen annak a gyertyalángnak említett elhajlása. Kint a természet nagy háztartásában is hasonló történik. A hidegebb és melegebb levegő ott is igyekszik kiegyenlítődni. Ezáltal kint a szabadban is légáramlás keletkezik és pedig annál gyorsabb és erősebb, minél nagyobb volt az egyik helyen a melegség, másik helyen pedig a hideg. A külső levegőnek ez az áramlása, ez a mozgása is más szóval szél, az ő kisebb-nagyobb erejével. Néha a szél csak gyenge fuvallat, mely jól esik hevűlt arczunknak a nyári nap melegében. Máskor meg gyorsan és nagy erővel áramlik a levegő, úgy, hogy mint szélvész rombol és pusztít. Es az a szerencse, hogy a levegőnek szünet nélkül ilyen áramlása van! Az egészségtelen gőzök, bűzös kipárolgások, füst és több efélék valósággal megölnék az embert, ha a szelek el nem hordanák azokat és helyükbe nem hoznának tiszta jó' levegőt a mi környékünkre. Egyszer pusztít a szél, de ezerszer jót tesz, és az életre és tenyészetre nézve alig van áldásosabb valami, mint ez a közönséges mindennapi levegőcsere a természet nagy országában. Atyámfiái! Könyves András bácsi e helyen még csak azt kérdezi tőletek: okosan cselekszik-e az az ember, ki a téli ablakokat kívülről felszegezi a házára, hogy aztán ki se lehessen nyitni azokat, és egész télen egv kis jó levegő se mehessen be a szobába? llát a köpeny eg ltol maradt? Mindjárt megkerül. Elébb azt mondottam, hogy ahol levegő van, ott más valami ugyanakkor nem lehet. Most pedig azt is állíthatjuk, hogy ahol más test nincs, ott levegő van. Mert atyámfia, ez a láthatatlan légnemű jószág nagyon terjengős anyag és minden zeget- zugot betölt, ahová csak benyomulhat. Azért levegő mindenütt van az egész Földön, fent a magas hegyek tetején és lent a völgyek mélyén. Nem lehet elzárni tőlesemmi rejtekhelyei. Betódul az az ablakok és ajtók résein és a falak repedéseibe, pinczékbe, vermekbe, árkok és kutak fenekére, barlangoknak és bányáknak mélységébe és az erdei bozótok legnagyobb sűrűségébe. Lám, embernek, állatnak, növénynek egyaránt nélkülözhetetlen ez az éltető levegő, és mindnyájan kimondhatatlan nagy mennyiséget fogyasztunk el belőle. Azért adta az Úristen ezt az ő nagy áldását oly mérhetetlen bőségben, hogy mindenütt készletben legyen az, ahol tenyészet van, ahol emberek, állatok és növények élnek. Fent a messze magasban ott találja a levegőt a madár és lent a bánya fenekén a dolgozó munkás. A mi rengeteg nagy Földünket körös-körül- veszi a levegő mindenfelől, mint ahogy a baraczk- nak húsa beburkolja a magvát. Ez a légburok pedig megint oly nagy tömeg, hogy számokkal és mértékekkel alig lehet azt neked, atyámfia, valamennyire felfoghatóvá tenni. A tudósok úgy vélik, hogy a levegőrétegnek vastagsága, vagyis a Föld színétől kifelé a levegő külső határáig magassága hozzávetőleg 8(1—87 kilométer volna. Oly magasság ez, atyámfia, egyenesben felfelé, bogy a Földnek legmagasabb hegye, az ázsiai Gaurizánkár, csak tízszer egymásra téve érne túl a levegőnek legkülső határán . . . íme atyámfiai, a mi Földünk az ő légkörében, — köpenyegben. A KÖZSÉGHÁZA. Az öreg nótárius szentencziái — Atyámfia, mikor tényleges nótárius voltam, akkor szereztem én azt az öreg tapasztalatot, hogy a melyik ember mindig kiabál, követel, hogy hát igv kellene, meg amúgy, az az ember, mikor dűlőre került a dolog: legcsendesebb volt — a munkában! — Már hogy kelljen ezt érteni, Nótárius uram! — Hát csak úgy atyámfia, mint a hogyan történt. Teszem fel egyszer tűz ütött ki, nagy tűz a faluban. Persze a szerencsétlenség után Kaszás Péter, meg Bódi István voltak az elsők, a kik tele torokkal kiabálták: »Nem tesz a biró, meg a jegyző semmit a faluért. Akár porrá éghetünk ő kigyelmük- tül !« Na jól van, gondoltam. Hát teszek. Lótottam, futottam, hogy községünkben a tűzoltó egyesület megalakuljon. — De meg is van ám nótárius uram, ugy-e bár ? — Meg van. De nem a Kaszás Péter, meg a Bódi István kegyelméből. ■— Meghiszem ám! — Emlékszik, atyámfia, hogy mikor alakuló félben voltunk, eljárogattak a gyűlésekre és nem csináltak egyebet, mint a kereket kötötték! — Az úgy van! — Milyen dolgot csaptak, mikor arról volt a beszéd, hogy ők is, mint telkesgazdák tartozni fognak egy hónapban egyszer a poszton virrasztani. — De nem is virrasztanak ám! — Ugy-e, hogy nem: sőt mi több. Most már azt hajtogatják, hogy tulajdonképpen a mi községünkben nincs szükség tűzoltóra, mert itt nincs szállása a veres kakasnak, már mint a — tűznek. — De miért nincs? Mert bejárjuk a gazdákat, osztég megnézzük: hova rakják a szénát, milyen állapotban van a kémény, hova épit gazd’uram, hogy áll a csűr átlapolja és — a többi! — Hát Kaszás Péter, meg Bódi István kiveszi arató részét ebből a munkából. Mert ugv gondolom, hogy az idő — pénz ám! — De még mennyire! Csakhogy az időt nekünk kell ám fecsérelnünk a Kaszás Péter meg a Bódi István portáján. — Hogy-hogy? — Olyan csetepatét csinálnak ezek, valahányszor odakerülnek, hogy nem mondható! — No lám, hát ezenkívül semmit sem tesznek ? — De nem ám! — Azért mondom én, hogy az ilyen nagyszájúnk : legcsendesebbek — a munkában! Az anyai szív. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szerető anyai szív. Tele aggodalommal gyermeke jövő sorsa iránt. A mikor a diákfiára nézett, a ki már akkor szeretett faragni verseket is, szobrokat is, a művész sorsára gondolt és megijedt a fia jövőjétől. Elhatározta, hogy ha bármily csekélységgel, de mégis csak gondoskodik a fia sorsáról. 1842-ben történt ez, ekkor a jó anya, egy bécsi Ycrsorgungs-Anstaltnál tiz forintot tett le a fia érdekében, a mi kamatos kamattal évek során megnövekedve, egykoron támogatni fogja esetleg erre szoruló fiát. Telt az idő, a jó anya meghalt, az ifjúból férfi lett: .1 ó kai M ó r, Magyarország legjelesebb regényírója. A bécsi intézet sokáig kereste azt az ifjú Jókai Móriczot, irt ide, irt oda, de arra nem gondolt, bog}’ az a Jókai Móricz Jókai Mór legyen. Az akták azonban mégis csak ezt bizonyították s minekutánna Jókai közjegyző előtt igazolta személyazonosságát, kézbesítették neki a járulékait. Az intézet küldött Jókainak egy 240 frt
