Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-05 / 10. szám
76 MAGYAR FÖLDMTVELÓ — De hát mi lehet ennek a betegségnek az okozója? — Azt mondják atyámfia, hogy ennek is amolyan baczillus, aféle láthatatlanul a levegőben szállongó apró, apró, szabad szemmel észre se vehető gomba-féle a nyitja. Azért ez a betegség ragadósam... — Hát a doktorok nem tudják ezt a bakcsilust megfogni ? — De nem ám, mert még a tudományuk nem bírja szuszszal. — Hogy kezdődik ez a betegség ? — Váratlanul lepi meg az embert. Nagyon el- gyengül, a ki bele esik. Majd borzongás fogja el a beteget, főfájás gyötri, és szörnyű láz, forróság lepi meg. A nyelv száraz lesz, szomjúság áll be és különös fájdalmat érez az ember az egész testben, de különösen a derék táján és a végtagokban. —- És sokáig tart ez ? — Legtöbbször négy vagy hat óra után a főfájás és a forróság csökken, miután a beteg erős izzadáson ment keresztül. Ha a forróság megszűnik, egy nap lefolyása alatt a beteg meggyógyul. De a láz napokig is eltarthat és veszedelmessé is válhatik, ha daczolunk vele. Ha azonban a beteg gyors ápolásban, orvosi segélyben részesül, akkor nem leszen veszélyessé. Különben, mint az szegény Kormos gazdával is történt, tüdőgyuladássá fajul és sok más halálos nyavalya származik belőle. — Hát bizony jó lesz vigyázni. — De jó ám. A ki érzi, hogy efféle baj kerülgeti, az maradjon otthon a szobában, óvakodjon a hideg levegőtől és másokkal ne érintkezzék, mivel, mint mondottam a betegség ragadós. ' — Köszönöm a tanácsot, jó uram. ISMERETEK-TÁRA. Könyves András bácsi oktatása. Földünk — köpenyegben. Ami nem látszik, és mégis belé ütközünk. Miért hal meg az, akit földomlás eltemet, és idején ki nem szabadítanak? Miért fulad meg a vízben elmerült ember, ha mindjárt segítség nem érkezik? Miért kezded magad, atyámfia, rosszul érezni, ha orrodat és szádat erősen betartod, amig, teszem fel, csak harminczig is lehet számlálni ? . . . ^z elevenen eltemetettnek és a vízbe fulónak halála, meg, atyámfia, a te fuldoklásod is onnan ered, hogy a léiekzés megakadt és időn túl szünetelni volt kénytelen. Es valójában úgy áll a dolog, hogy álmatlanul, vágj' étien és szomjan, ha véletlen körülmények úgy hozzák magukkal, napokig is ellehet az ember; azonban lélekzetvétel nélkül egy negyedóráig sem élhetünk. Azért adta a jó Isten az éppen megszületett csecsemőnek és mindnyájunknak a levegőt, hogy azt szüntelen beszivhassuk és élhessünk, mert levegő nélkül nincs ezen a Földön élet, nincs tenyészet. A levegő egy igen vékony, big anyag, amelynek részecskéi — parányai — csak gyengén, lazán tartanak össze. Es azért a levegő még mozgékonyabb és folvósabb természetű, még inkább szűrődik és hullámzik, mint a viz. Piz a könnyű, terjedékeny anyag, a levegő, minden oldalról körülvesz minket; benne élünk, mozgunk és vagyunk. Azonban ép szemmel, fényes nappal sem látjuk soha, mert a levegő egy színtelen és tisztán átlátszó anyag. De mégis érezzük, hogy körülöttünk van, mert minden mozdulatunk alkalmával belé ütődünk. ! Hogy ? hogy ? . . . Hát úgy, atyámfia, hogy példának okáért ha kocsin megyünk és felhajtjuk hátulról az ernyőt, a lovaknak sokkal nehezebb lesz huzni, mivelhogy ez a zárt ernyő érezhető akadályt talál a levegőben. Ha szaladsz, atyámfia, öltözetednek libegő részei, pántlikák és efélék mintha hátra akarnának maradni, mert a levegő ellentáll nekik, így leng a zászló is, mikor követválasztás alkalmával lóháton nyargalnak vele. A madár is csak úgy tud felszállani és a magasban lebegni, hogy a levegőben úszkál és kapaszkodik, mint te, atyámfia, a vízben. De még inkább ütközik a levegő mi belénk és más tárgyakba. Mi Hajtja oly nagy erővel a szélmalmot ? Mi az a láthatatlan valami, ami egyszer-másszor lekapja fejünkről a kalapot? . . . Semmi más, mint a mozgásban levő levegő, vagyis a szél. Igen, a levegő, mint szélvihar, tördeli ki a fákat, szed le házfedeleket és dönt fel épületeket. Tehát ugy-e, atyámfia, hogy az a láthatatlan levegő egy nagy hatalmasság, a mely ellentáll és gyors mozgásával még pusztítani, rombolni is tud?! Ahol levegő van, ott más test akkor nem lehet. A levegő éppen úgy test, mint akár a kő;nem enged semmi mást a helyére, amig ott van. Végy elő, atyámfia, egy .nagyobb üvegfazekat. Töltsd meg azt jó kétharmad részben tiszta vízzel és egy üres, sima vizivó poharat a talpánál fogva szájával lefelé nyomj le az üveg fazékba a viz alá. Oldalról nézve, azt fogod látni, hogy a viz alulról a poharat nem töltötte meg egészen, hanem csak egykét ujjnyira tudott belé nyomulni és tovább nem megy. Valami nem engedi a vizet egészen fel, a lefordított pohár fenekéig, akár csak kő, vagy vas darab állna útjában. Pedig csak a levegő szorult ott össze a pohárban, de ugv, hogy nincs emberi erő, amely keresztül bírná törni azt a láthatatlan valamit, azt a maroknyi kis levegőt, mely eszerint éppen olyan ellentálló test, mint a csont, vagy az érez. Ha egy szükszáju palaczkba a szorosan beillesztett tölcséren át valami folyadékot töltünk, azt fogjuk tapasztalni, hogy a palaczk félig talán megtelik, de több folyadék nem megy belé. Mi itt az akadály? , . . Ismét a levegő, mert ez a palaczkban összenyomódott és ilyenkor mindennek ellentáll, mint akár a legkeményebb sziklafal. Ha azonban a tölcsért kissé kiebb huzzuk, hogy ne zárja el egészen a palaczknak a száját, akkor megint ömleni fog a folyadék, mert a levegőnek egy része a palaczkból kiszorul és helyet enged a folyadéknak. Két dudás nem fér meg egy csárdában! Ámde tudjuk, hogy mindannak, ami a test nevét viseli, súlya is kell hogy legyen. Hát vájjon a levegő sulyos-e? . . . Súlyos bizony. ‘A tudósok azt is megmérték, és hidd el nekik atyámfia, mert nagyon könvü azt megmérni. Eszerint 10 liter levegő, — pedig ez nem is sok, — éppen 1 dekát (10 grammot) nyom. Vagyis egy olyan csomó levegő, amelyet egy 500 literes hordó magában foglal, kereken fél kiló sulvu. Tehát, atyámfia, minekutána te óránként hozzávetőleg 500 liter levegőt lehelsz be, egy nap alatt nem kevesebb mint 12 kilogrammnvi tömeget fogyasztasz el a levegőből. Be honnan kerül a szél ? Hány ember hal meg anélkül, hogy tudta volna, miből keletkezik az a láthatatlan erő, amelyet szélnek nevezünk! Pedig ez már csak mégis mindennapi dolog, amely mód nélkül szükséges a mi életünkre és egészségünkre. Kemény téli időben egy jól fűtött és egy fütet- len szoba közt nyissuk ki az ajtót! Ha aztán mindjárt egy égő gyertyát tartunk az ajtóközbe, a következőket fogjuk tapasztalni. A felső küszöbhöz közel a gyertya lángja a fütetlen szoba felé fog hajlani, mig az alsó küszöbnél éppen ellenkező irányban, a fütött szoba felé fog lobogni a láng.
