Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-12 / 7. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 53 Más tudósok egyébiránt másképen magyarázzák a dolgot és azt állítják, hogy igenis, a Föld kérgét nagyjából azok á rétegek alkotják, amelyekről előbb szó volt. Ámde aztán a Főid belseje egészben véve már nem izzó és föl y ó s, hanem teljesen kihűlt és megmerevedett v a s tömeg volna, És csak helyenkén t keletkeznék a Föld kérgében az a megömlött tüzes lávafolyadék, melyet a feszitő gőzök a Földnek s z e 1 e 1 ő nyitásain: a tűz h á n y ó hegyek tölcsérein időnként kihánynak a nagy mélységekből. De hát akkor honnan származik az a szörnyű melegség ott a Föld belsejében? Mondd meg nekem, atyámfia, hogyan kerül az az égető melegség a mész oltásánál, holott csak hideg vizet öntünk a szintén hideg mész- darabokra ? Lásd atyámfia, ez az úgynevezett vegyi b o m 1 á s, mikor teszem fel, valamely szilárd anyag folyóssá válik. Az anyagok elegy ülése és átváltozása mindig k i s e b b -nagyo 1) b melegség kifejlődésével szokott egybe- j k ö t v e lenni a n agy t e rmésze t b e n. Már most elképzelhetni, micsoda szünet nélkül való bomlások mehetnek végbe ott bent a Föld kérgében és hogy mily nagy hőség származhatik az olyan átváltozásokból! A tudósok még azt mondják, hogy némely tömegek a Foki kérgében az igen nag y n y o m á s alatt mer e v e d t e k meg. Aztán mikor egv-egy rétegcsuszamlás, vagy repedés támad a Föld kérgében, olyan megmerevedett kőzettömegek felszabadulnak a nagy nyomás alól, de ezáltal egyúttal újra megolvadnak és az átváltozásnak ez a munkája kimondhatatlan nagy melegséget fejleszt ki. Olvadás közben még nag}' mennyiségű gőzök is keletkeznek, melyeknek feszitő ereje aztán a Föld repedésein kiveti azokat a megolvadt anyagokat a mélységből ........... * Ke dves atyámfia, ime a Föld gyomra! Feltártam előtfed, ahogy tudtam és megmutattam képzeletben, amit lehetett. Kísérteteket, hazajáró lelkeket, földalatti szellemeket és tündér leányokat nem láttunk ottan. Kristálypalotákat sem találtunk. De a bányáknak üregeiben mégis felfedezhetünk egyet-mást, amiből itt, a Föld felszínén, a fényes kristálypaloták lesznek. Ott találjuk a Föld mélyében a mindenféle márványkőzeteket és egyéb épületköveket. A kápráztató aranyat, a kedves csengésű ezüstöt és a a többi végtelen hasznos érczeket és ásványokat. Ott csillognak valóban a kristályok, melyeket oly szépen öntött meg a föld porából egy láthatatlan kéz. Ott tündökölnek gyönyörű szinpompájokban a drágakövek, melyekkel Isten az ő világát felékesi- teni akarta. Nézzétek a mezők virágait, igy szól a szenl- irás. Salamon király az ő dicsőségében sem volt úgy felöltözve, mint egy is azok közül. — Atyámfiái, szép ez a nagy világ itt a Napnak ragyogásában; de lent a Földnek sötét mélyében is csodálatos szépségeket és nagy drágaságokat rejtett el a teremtő isten az ember számára. r. l. Szövetkezet. Február 2-án a mezőkövesdi fogyasztási szövetkezet alakuló gyűlést tartott, amelyen Hock János országgyűlési képviselő, a városnak képviselője elnökölt. A szövetkezet legközelebb megkezdi működését. Botos ispán ur a gazdák közt. Az Olvasó körben Buzafalván na gyón nevezetes na]) — a vasárnap. Mert Botos ispán ur, ez az igaz népbarát, minden vasárnap délután eljön az olvasó-körbe. Leül szerényen egy székre és egyszer csak azt veszi észre, hogy a gazdák körül veszik. És Botos ispán ur oly édesden kezd beszélni, hogy gazd’uramék lélegzés nélkül hallgatják. Én a múlt vasárnapi beszélgetést irom le e kedves lap olvasóinak. Reméltem, hogy miként mi szívesen hallgattuk, úgy a gazdák is szívesen fogják — olvasni. Minden ember fia tudja, igy kezdette Botos ispán ur, hogy az állatoknál »mag«-nak a legszebbeket, a legderekasabbakat hagyjuk. Mert hiába az ivadékot nemesíteni kell ám. Lássák kentek be, hogy igv van ez a gabonanemüeknél vagy mondjuk hát a növényeknél is. Én biztosan tudom, hogy például Pintye Márton gazdának a múlt esztendőben is feltűnt, hogy gabona földjén — egy-egy részen — sokkal szebb a termés, erővel teljesebb a kalász és a mi fő: több a szem egyes kalászokon, és a szemek is szebben fejlődtek. — Bizony, ügy ám! Sőt azt is tudom, mert magam is megnéztem ám, hogy voltak egyes tövek, melyekből alig két-három szál kalász bujt fel, inig ismét voltak olvanok, melyeken öt-tiz, sőt több kalász is volt. — Igaz, ugv volt! — Mit mutat ez ? Hogy az egyes tövek lehet, hogy szerencsésebb módon fejlődtek, de az is lehet, sőt valószínű, hogy erővel teljesebb magból származtak. — Persze! — Hát ez arra taníthat minket, hogy a vetésre bizony ilyen magokat kellene használni. — Persze, mozogtak ismét a gazdák és sokan megpederték baj szokat. — Belátok a szivekbe, szólott Botos ispán ur, Igaz, hogy a gazda nem ér rá, hogy kiválogassa táblájából a legszebb töveket egyenként, és azokból készítené elő a vetőmagot. De hát módjával bizony megteheti azt. Megmondom rögvest — hogyan? A táblának azon részét, melyen láthatólag legszebb, legegyenletesebb a gabona, kijelöli s azt külön aratja. Es ennek aratására sokkal nagyobb gondot kell ám fordítani, mint a tábla többi részére. De valamit meg kell még mondanom. Tudjuk édes mindnyájan, hogy a sárga érésben levő gabona a legalkalmatosabb a letakaritásra. Az ám, de egy nagyobb táblán ezt nem igen lehet olyan akkurátosan keresztül vinni. Mert a kalászok nem egyenlően érnek ám. Hanem a vetőmag nyerésére kijelölt területen ez mégis könnyebben eszköz zölhető. Éppen azért, mihelyst a kijelölt gabona aratható, mindenek előtt azt arassuk le s csak aztán a többit. Aztán is ajánlom, hogy a vetőmagnak szánt gabonát inkább sarlóval, mint kaszával vágjuk le, mert kevesebb mag pereg ki belőle. Rendesebben is lehet végezni az aratást sarlóval, mint kaszával. — Hát a cséplésnél? — A cséplését, ha lehet, kézi cséppel esépel- lessiik el, mert a géppel csépelt gabona magvainak jó része többé-kevésbbé megsérül. Ez pedig a vető mag hátrányára lenne. Csépiés után a leggondosabb rostálás szükséges. Selejtes mag ugyanis még a legszebb kalászban is akad. Tegyük aztán külön helyre a kirostált, megtisztított magot a vetésig, lapátoljuk is át néhányszor, hogy meg ne dohosodjék.
