Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-12 / 7. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 54 Persze ehez is, mint mindenhez a világon, nagy kitartás szükséges. * Aztán másrafordult a beszéd sora, melyről én is máskor fogok megemlékezni. Kurátor. Házi-asszony. — Miért nem mosod ki azt a szövet ruhát Julis? — Attól tartok, hogy mosás közben színét vesztené. — Bátran kimoshatod, csak ne használj mosás közben szappant, hanem buzakorpát. Nem tanácsos külömben az ilyen szöveteket nagyon piszkosra hagyni, mert maga a dörzsölés is koptatja a szint. — Dehát mennyi korpát használjak? — Körülbelül egy liternyi korpát forráz le. s midőn a korpa félóráig ázott, sürü szitán szűrd át. A korpa lében rövid ideig ázzék a ruha, aztán deszkán dörzsöld ki. Utána langyos vízben, majd sós hideg vízben kiöblíted. Csak jó durva korpát használj asztán, mert a finom korpában bizony sok a liszt és a ruhához tapad. A KÖZSÉGHÁZA. Az orvosról. Felteszem, hogy azt mindenki tudja, hogy minden községnek van egy orvosa, vagy ha egy község nem képes egyedül egy orvost tartani, több község szövetkezik és tart egy körorvost. Azt tudja a község minden adózó polgára, hogy a községi költségelőirányzatban föl van véve az orvosnak a fizetése és hogy azon fizetéshez min- denik községi pótadójának kifizetésével hozzájárul. Azt azonban nem mindenki tudja, hogy miért van ez a kész, meghatározott fizetése az orvosnak, azt sem tudja, hogy a körorvos mely napokon jelenik meg a községben, valamint azt sem, hogy ha azon napon, melyen az orvos a községben megjelenik. betegének bemutatása esetén vagy ha a házhoz hívja, mit kell fizetnie, pedig ha a községházát fölkeresné, megtudhatná a kifüggesztett hirdetményből, mert ennek a megyei szabályrendeletek értelmében egész éven át ki kell függesztve lennie, úgy hogy mindenki erről felvilágosítást szerezhessen. Már pedig ha ezt tudná, hogy milyen csekély dijjat kell azért a receptért fizetni a körorvosnak: akkor is, ha a beteget viszik hozzá, akkor is, ha az orvost hívná a beteghez, nem tennének e tekintetben oly mulasztásokat, melyek által nem csak anyagi károsodást szenvednek, hanem sokszor pótolhatlan veszteséget az által, hogy orvosi kezelés hiányában haláleset is következik be, mely a családnak bánatot, gyászt, sokszor nyomorba jutást okoz. Vagy talán van olyan család, hol az elhalt azelőtt szerető anya, gondoskodó apa által dédelgetett gyermeket meg ne siratná és elvesztése miatt egy pótolhatlan űrt ne érezne szivében. Vagy van-e olyan hitves férfi, ki életének támaszát, vigasztalóját bajaiban —• a gyermekének életet adó édesanyát elhunyta alkalmával meg ne siratná és nem érezné a sírig a veszteséget, az árvaságot, elhagyatottságot gyermekeivel együtt. Vagy van-e olyan nő, ki kenyérkereső férjének, életében egyedüli oszlopának elhunyta alkalmával gyermekeivel együtt nem kétségbeeső és szivet megrázó zokogással állana a férj koporsója mellett? Ha van olyan, az nem ember, hanem ember bőrbe öltözött ördög, erről példát venni nem szabad. És hányszor volna a szülőknek alkalmuk mindezeket kikerülni, ha teljesitik azt a kötelességet, melyet teljesiteniök kellene, ha egyik vagy másik megbetegszik és orvoshoz fordul és mindjárt a baj keletkezésekor gyógyításhoz kezd. Van a magyarnak több jó köszöntése a találkozáskor, ezek között halljuk sokszor ezt a két kö- szöntési módot is: »Jó egészséget kívánok!« »Isten éltesse!« Miért kívánunk jó egészséget? Mert tudjuk, hogy ha jó egészségünk van, dolgozhatunk, munkálkodhatunk, kereshetünk magunknak és családunknak kenyeret, ruhára valót, fizethetjük terheinket az állammal és községgel szemben, járhatunk templomba Isten igéjét is hallgatni stb.; tehetünk szerény viszonyaink között jót a szegényekkel, áldozhatunk jótékonyságunkkal templomra, iskolára, tehát nemcsak magunknak szerezhetjük meg a jólétet, de még másokon is némileg segíthetünk és még mennyi testi kíntól, szenvedéstől vagyunk mentek, ha egészségünk van. Hát azt miért kívánjuk, hogy: Isten éltesse! Bizonnyára azért, mert tudjuk, hogy minden jó keresztény, ki Istenben hisz, ki érzi, hogy e földön is van hivatása, óhajtana legalább addig élni, mig e földi hivatásának eleget tehet. A férj boldogíthatja nejét, a nő férjét, együtt fölnevelhetik gyermekeiket, azoknak összekuporit- hatnak annyit, hogy nem kezdik az életet koldustarisznyával hátukon. El ne mulaszsza tehát senki, hogy betegség esetén akár gyereke, akár a házastársak bármelyike beteggé lesz, azonnal orvoshoz fordulni segélyért, mert' e nélkül hiába kívánjuk a »jó egészséget« egymásnak és hogy Isten éltesse!« mert azért a kis baj nagyobb bajjá fejlődik ki, amikor már nagyon nehéz vagy éppen nem lehet az orvosnak sem segíteni és a haláleset beállta után már hiába minden sopánkodás, csak a bánat, a gyász, a mulasztás miatti lelkiismerct furdalás áll be. A szegénynek sem kerül sokba az orvosi segély és a patika, azt megtudhatja a községházánál. Attól sem kell visszariadni, hogy esetleg nincs pénze. A község elöljárósága ösmeri a lakosokat és ha nincs pénze, ad Írást a patikárusnak és az orvosnak, melyben biztosítja, hogy dijját megkapja, a szegények meg az uj törvény szerint ingyen győgyit- tatnak, ingyen orvosságot kapnak, csak ne féljenek a községházát ezért fölkeresni. És vájjon drága-e a gyógykezelés? Nem! Sokkal többe kerül a munka keresőnek idő- vesztesége, mit betegségének tartóssága okoz. mert az alatt nem keres, valamint hogy betegét kellvén ápolnia, nem kereshet, mint az a 20—50 kr. a re- ezeptért és ismét néhány hatos az orvosságért. Hát még aztán a halál mily vesztesség! Hogy mily kötelesség a betegség kezdetén azonnal orvoshoz fordulni, telhozok egy példát. Múlt évben egy apának lábán valami kiütés támadt. Hozzá is kezdtek a vénasszonyok kuruzsolni őt, de bizony nem használt az semmit, sőt elrontották annyira, hogy ágyban fekvő beteg lett, nem tudott fordulni sem, csupa eleven hús lett a teste. Én megtudtam, rá parancsoltam a nejére, vigye azonnal orvoshoz, mert különben följelentem. El is vitte, ki aztán kórházba küldte, mert már igen előre haladt betegség volt, hol hiába gyógykezelték már és részesítették a leggondosabb ápolásban. meghalt, eltemették. Fizetni kellett orvost, kórházi, temetési költséget idegen helyen, nő maradt özvegyen, gyermekek árván és még ki sem zokoghatták magukat a koporsó mellett, mert a temetésre nem mehettek el. Hát ez aztán kevesebbe kerül, mint egy-két forint költség idejében az orvosnak és patikusnak. Gyógyítsátok magatokat és tieiteket, akkor aztán lesz foganatja a: Jó egészség! és'isten éltesse! köszöntésnek. Beniczfcy,
