Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-12 / 7. szám
52 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Könyves András bácsi oktatása. ► ' . 7-VLátogatás a Föld gyomrában. Egy mese. Volt egyszer egy fiatal házaspár. Megelégedetten és boldogan éltek ők együtt és csak egy bajuk volt nekik, a mi édes mindnyájunkkal közös. Tudniillik, ha jól is megyen valakinek a dolga, úgy titokban mégis azt kívánja, hogy talán egy kissé jobban is mehetne! A mi ifjú házaspárunk is éppen ilyen volt. Egyszer azt kívánták, hogy vajha volna nekik oly nagy szántóföldjük, mint a biró uramnak. Máskor olyan szép ház után óhajtoztak, mint a milyen a Dongó Péter uramé, — vagy hátha lenne nekik is annyi pénzük, mint az »Arany szarvas« vendéglősének a szomszéd helységben! Midőn egy este a meleg kemencze mellett ülve igy tűnődött magában az ilju pár, egyszer csak belép az ajtón egy hófehér női alak, nem magasabb egy rőf hosszánál, de igéző szép arczu és termetű kisded személyke volt. Kellemetes virágillat tölté be az egész szobát; a mécses kialudt ugyan, de e helyett rózsaszínű hajnali fény sugárzott a csodaszép vendég arczáből és ruháiból. Mikor a fiatal házasok meglepetésükből magukhoz tértek, a gyönyörű leányka édes, lágy zengzetü ezüst hangján igy szólalt meg: ne féljetek, én egy hegyi tündér vagyok, a li jóakarótok, aki a hegyek mélyén kristály palotában lakom, láthatatlan kézzel aranyport hintek a folyóvizek iszapjába és hélszáz tündérnek parancsolok az én országomban. K i v á n j a t o k, ami csak tetszik n e k t ek; három kivánságtokat teljesíteni l ogom! Az asszonykának sem kellett több! Majd kiejtette hirtelenében, hogy ő szeretne egy tuczal aranynyal átszőtt főkötőt, meg csipkekendőt, meg szép szoknyákat nehéz selyemből. De a férjem- uram rátette a kezét az ő száj acskáj ára, hogy el ne szólja magát. A kis tündér észre is vette ezt és igy szólott tovább hozzájuk : nyolez napi időt adok nektek a gondolkozásra. Vigyázzatok és el ne hamarkodjátok a dolgot! Ezt mondván, eltűnt a szép hegyi szellem . . . Azaz, hogy nem is jelent meg olyan. Csak egy régi mese kezdődik úgy, melyből egy árva szó sem igaz. A valósúg. A hegyek mélyén, a Föld gyomrában ugyan nincsenek kristály paloták. Élők ott nem élhetnek, lakók nem lakhatnak. Csak a felszabadult gőzök háborognak időnként, meg-meghasadozó kemény sziklák ropognak: egyszer-egyszer hatalmas kőzet- rétegek megcsuszamlása, majd terjedelmes üregeknek összeomlása reszkedteti meg helyenként a Föld kérgét, — de máskülönben siri csend van ott lent a mélységekben és örökkévaló sötétség . . . Kedves atyámfia, hogy lássad és tapasztaljad, mennyire nem akarlák én téged áltatni, nyíltan kijelentem, hogy. amit a tudósok a Föld belsejéről mondanak, annak legnagyobb része csak puszta g y a n i t á s. Az ember mindössze csak 2 ezer méternyire fúrt le a Föld mélyébe és csak a külső kéreg az, a melyet a Föld rengeteg tömegéből annvira-mennyire ismernek a tudósok. A Földnek magvát és több százezer millió köbméterre menő kitöltő anyagát azonban senki sem látta, emberi elme el sem gondolhatja. A Föld kérgének egy részét mindnyájan ismerjük. Legközönségesebb képződmények Földünkön a külső, puhább anyagok, melyeket a viz és levegő elmállasztott, milyenek: a televény (humusz), agyag, homok. Ezek után említhetjük a vizek lerakodásaiból származó réteges kőzeteket. Ilyenek a többi között a meszes, pala- és homokkőzetek, meg a sórétegek. Végre ezek alatt mélyebben találjuk a többi ismert és roppant keménységű szikla- rétegeket, milyen például az aczélnál is keményebb gránit-kőzet. Ezek a keményebb sziklatömegek alkotják aztán a Föld kérgének összetartó legszilárdabb állományát. De hát milyen tovább a föld belső vésze ? A természettudósok azt tartják, hogy a nij Földünk réges-régen, sok száz millió esztendőkké, ezelőtt izzó, tüzes, folyós tömeg volt, gömbölyű. mint egy sűrű csepp és olvadt, mint vasöntőműhelyben a megömlött érez. Lassanként aztán kihűlni kezdett ez az izzó, folyékony anyag, amint tapasztaljuk, hogy a legforróbb étel is utoljára elhül, tüzes kemenezénk is végre elveszti melegét. Földünknek egykori tüzes, olvadt anyaga is úgy járt és a kihűlés arányában kezdett k i v ü 1- r ő 1 kérgese d n i mindig keményebben és keményebben az esztendők millióinak leforgása alatt. Ez a kéreg aztán lassanként összébb és ösz- szébb húzódott, miközben megránezoso- d o 11, mint a szilva, mely az aszalóban nedvességét vesztvén, fonnyadni, száradni kezd. Azok a ránezok Földünknek kérgén a hegye k. Atyámfiái, ez a kihűlt, immár lakható kéreg mindenünk itt e földi életben. Az a kér^g adja a táplálékot nekünk és a megszámlálhatatlan állatoknak. Tulajdon testünk is ennek a földkéregnek alkotórészeiből van összetéve, mint a bogáncs, vagy pünkösdi rózsa. Egykoron, holtunk után mi is fel fogunk oszlani a sirgödörben, és hamvaink egybekeverednek majd az anyaföld porával, mert, miként a szentirás mondja, porból vagyunk és p orrá lesz ü n k . . . . A Földnek ez a szilárd kérge, mint a tudósok általában hiszik, éppen nem nagyon vastag és aránylag csak olyan volna, mint amilyen vastag egy jókora hordónak a dong á j a. Ezen a kérgen belül a tudósok véleménye szerint aztán nem volna egyéb, mint a Földnek izzón folyós tömege, mely ez ideig még ki nem hűlhetett. Tehát Földünknek. ennek a rengeteg nagy golyónak üregét egy iszonyatos tüztenger tölti be, amelynek melegségéről mi képzeletet sem alkothatunk magunknak, mert ott a legkeményebb érczek és kövek meg- olvadottan csak oly hig folyadékok, mint az a jó tüzes magyar bor a hordóban. Hogy pedig ez a Föld befelé mindig melegebb és melegebb, ezt már egész biztossággal tudjuk, mert a mély (artézi) kutak fúrásánál arról meg lehet győződni. Sőt már kisebb mélységekben is tapasztaljuk, hogy a Föld alatt csakugyan meleg van. Mert mikor télen csontkeményre fagy minden, bent a jó vermekben és pinezékben egészen enyhe hőmérséklet vagyon, és a kutban soha sem fagy meg a viz. Ha aztán mélyebben szállónk le a Föld gyomrába, akkor ez a melegség is egyre növekszik, ámbár a Földnek nem minden helyén egyformán. Budapesten pl. a városligeti 970 m. mély ártézi kútnak vize oly meleg, hogy a tojást meg lehet főzni benne. A tűzhányók. I logy bent a Föld gyomrában csakugyan izzó, c s e p p e s ü 11 anyagok vannak, tehát, hogy mélven-mélyen a Föld belsejében kimondhatatlan nagy hőség uralkodik, arról a t ü z h á- nyó hegyek szomorú tanúságot tettek és tesznek. Mert hiszen ezek borítottak és pusztítottak el az ő tüzesen folyó hányadékaikkal (láva) régebben falvakat, városokat, sőt egész vidékeket és még manapság is szüntelen rettegésben tartják a közel lakókat, mint a Vezúv és az Etna Olaszországban
