Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-12 / 7. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÜ 51 TÁROSSÁ. Visszatért boldogság. Irta: BÖHM ENDRE. Mikor Kegye Mátyás megnősült és az apja urától átvette a jó karban levő birtokot, a faluban mindenki azt beszélte, hogy az ifjú párnál boldogabb két halandó a föld kerekségén nincs. És úgy látszott. Hogy a boldogság teljes mértékben meglegyen a portán, nem hiányzott semmi. A fiatalok szerették egymást, akárcsak a gerle pár. A vagyon sem hiányzott. Olyan ház, hozzá való pajta" és jószág benne, mint Kegye gazdáé volt, nem sokat számláltak a faluban. Be is költözött a boldogság a házba, de nem sok időre. Egy bibéje volt a férjnek: szerette a kártyát és az itókát. Már legény korában is sokszor kirúgott a hámból, dehát azzal vigasztalták magukat a jó szülők, hogy majd csak megjő az esze neki is. Eleinte még csak visszatartotta az asszony édes szava és szeretete, de mikor egy néhány rossz, pajtás azt a gúnyos megjegyzést tette reá, hogy házában a seprű uralkodik — büszkén felelt vissza, megmutatja, hogy nem ugv van. S ezután már hiába valók voltak a hitves kérései. Sokszor egész éjszakákat töltött kártyázással, dorbézolással s csak reggel felé vetődött haza rossz kedvüen, mámoros fővel. Az nap természetesen nem ment a munka, mert hiányzott a ki vezesse, a gazda. A szegény asz- szony pedig dolgozott, némán tűrt és imádkozott. Néha-néha elgondolkozott Kegye gazda, hogy hát bizony nem jó vége lesz ennek, ha igy folytatja és erősen feltette magában, hogy elhagyja ezt az életmódot, mert bizony sokat elnyelt már az a kártya, meg az ital. Néhány napig tartotta is magát, de a kártya szenvedély már annyira természetében volt, hogy azt elnyomni nem tudta. Ismét felkereste a mulató helyet, játszott és veszített. Hogy aztán vesztességét némileg feledje, borba temette bánatát. így ment ez hétről-hétre, hónapról-hónapra. Ha néha egy szekér búzát szállított be a városba eladni, egy "néhány forint híjával mind elmulatta. Ilyen életmód mellett természetesen nem tudott kijönni, vett fel kölcsönöket nagy kamatra s néhány év múlva nyakig volt az adóságban. De még ez sem riasztotta el Kegye gazdát az eddigi életmódtól, hanem az Istentől is elfordult. Mig a többi hívek vasárnaponkint a templomban imádkoztak, addig ő korcsmában ült. így történt, hogy egy vasárnapon találkozott a plébános ur Kegyével és megszólította:- Hát kend csak nem tér le már a rossz útról Kegye gazda? — Nem járok én rossz utón tisztelendő atyám — felelt vissza Kegye — nem bántok én senkit. — Jól van, dehát mit gondol kigyelmed, hova visz ez az élet. Nem sajnálja szegény feleségét, két gyermekét? Igv kell beszennyezni azt a nevet, mit az apja-ura oly tiszteltté tett? Kegyc-Kegve, majd eljön még az idő, mikor nagyon meg fogja bánni I mostani cselekedeteit. A férfi szó nélkül vállat vont és haza felé indult. Forró nyári nap volt. Kegyéné künn volt a cselédekkel és szénát gyűjtött. Siettek a munkával, mert az ég alján nehéz feílegck emelkedtek. Szegén}" asszony dolgozott, mindent elkövetett, hogy a gazdaság tönkre ne menjen. A gyűjtést nem 'végezhették be. sebes zápor lepte meg őket. Az asszonyról csurgóit az izzadság a munkától és most egészen átázott. Másnap már ágyban feküdt. Mindig betegebb és betegebb lett. Nem volt ki a ház körül végezze a munkát, nem volt ,ki főzzön. Csak most látta a férj, hogy mi az asszony a házban. Felesége állapota aggasztani kezdte. Orvost hivatott. Ez óva intette, hogy jól vigyázzon nejére, ha még egészségben akarja látni. Az asszony rosszabbul lett. Erős láz gyötörte. S mikor a gazda el-elnézegette szenvedő nejét és az ágya mellett siró két gyermekét, keserű könv- cseppek gördültek végig arczán. Elővette kapcsos imakönyvét, melyből már any- nyi ideje nem imádkozott és buzgón könyörgött Istenhez adja vissza annak egészségét, kinek hiányát csak most érezte igazán. ...........Ejfélt ütött. Kegye a felesége ágya mellett virrasztód. Minden csendes volt, az egész falu néma. Mindenütt alszanak nyugodtan, álmodnak szépeket, csak itt virrasztanak beteg mellett. A férj imádkozott. Egyszer csak hangot hall. A felesége hívta. Odasietett az ágyhoz, a felesége megfogta kezét és magához vonta. — Férjem, Mátyás — szólott csendes hangon — én meghalok, érzem, nagyon gyengén vagyok. Megbocsátok neked mindenért, a mi rosszakat tettél. Hanem ígérd meg nekem, ez az utolsó kérésem, azoknak a szegény árvák nevében kérlek, hagyj fel eddigi életmódoddal. ígéred ezt nekem? — ígérem — felelt a férj, és könyezve borult feleségére.- Es most hagy nyugodnom, kifárasztott a beszéd szólt a beteg és elszunnyadt. A férfi letérdelt az ágy mellé és sirt keservesen. Bűneit siratta........ * *- * Kegyéné néhány hét múlva felgyógyult. Az Isten meghallgatta a bűnbánó férj kérését. S Kegye megtartotta Ígéretét. Lemondott eddigi életmódjáról. Istenben bízva munkálkodott és a jó lét és boldogság ismét visszaköltözött a házba. Az öreg Nótárius szentencziája Az én jánvomnak is megvették egyszer az eszét. Azon törte a fejét hét számra, hogy hát a falubéli bálon hogyan kéne hát mégis feltűnni? — Ilm, mondottam, hát már minek akarsz éppen te jányom feltűnni ? —í Hát tudja apám, mégis csak a Nótárius leánya vagyok. A Lidi is, a Terka is, a Náni is úgy kicsipik magukat, hogy mindenkinek a szeme csak ő rajtuk akad meg. — Hm, mondottam, hát ezennel biztositlak jányom. hogy azért is te fogsz legjobban kitűnni. Hogy mivel, azt csak holnap mondom meg. Az én jányom alig várta a holnapot. Kakas kukurikulásakor már hozta a früstökömet, mert szörnyen kiváncsi volt, mi légyen az, a mivel ő ki fog tűnni, már mint a többi jányok közül. Úgy cziró- gatta bozontos szakálamat. — Édes apukám, mondd el hát, mivel fogok én kitűnni ? — Mivel, szólottám. Hát édes jányom. Hát tud meg, hogy mikor megbomlik a világ a pucz’miján, akkor az egyszerűséggel lehet legjobban kit ü n n i. Ugv is volt. Az én jányom kitűnt a többi közül, mert egyszerű ruhája volt ám! Hej feleség . . Sára .... bizony igy volt az 1
