Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-12 / 7. szám
50 MAGYAR FÖLDMIVELŐ SZÖVETKEZZ ÜMSI! Hát adósság hordozza! Becsületes ember szavát tartja. A réczefalusi v tanító ur is megtartotta. Megvest látogatást tett Kaczérfalván. Mert most már nem kendőzzük tovább, kibeszéljük. Ennek a derék, jó tanítónak nem a volt eszébe’, hogy talán vendégségben mulatgas- son ott Kaczérfalván. hanem, hogy ott is megismertesse a néppel a hitelszövetkezetek áldását. Mert jól tudta a magyar népet oly igazán szerető tanító, hogy legnagyobb baja a mi népünknek, mert nem ismeri és csak sokára ismeri meg azt, ami valóban áldására van. Köztünk a rossz, átkos szokások szárnyakon repülnek szerte-szét, a jó, áldásos dolog meg mankón jár. Ismét ott ülnek tehát azok, kik a mnlt alkalommal együtt valának: birö, jegyző, esküdt és más jó emberek. — Úgy bizony bíró uram — beszél éppen a réczefalusi tanító ur, adósság válogatja, h o r- dozza. Mert szép dolog ám, a mit bíró uram mondott, hogy t. i. az adósságtól úgy kell őrizkedni, mint a tüztől. De vannak idők és állapotok, mikor éppen akkor emészti fel a gazdát a tűz, ha nem néz tisztességes, olcsó kölcsön utón. — Igaz, szólott a jegyző ur is. •— Mert, hogy is áll ma a magyar kis gazda? — Rosszul, nagyon rosszul — szólották többen. — Azt százszor és ezerszer mondottuk, be is láttuk, hogy nekünk valami módon iparkodnunk kell, hogy a fiöld jövedelmét fokozzuk, emeljük. Mert hát tudjuk, hogy terheink is szerfölött eme- lődtek. Aztán meg a rossz esztendők kátyúba juttattak. De hát édes Istenem, hogyan emeljük ?. Ahhoz »beruházások«-at kell tenni. István gazdának nincs elegendő szarvas-marhája, Péter gazdának gazdasági eszközökre lenne szüksége és igv tovább, kentek érzik azt legjobban, hogy hol viszket. Hogy mi járna gazdálkodóink nyilvánvaló hasznára? Hát miért nem teszik ? — Mert nincs reá pénz? — Ugy-e bár. Mert a földekbe tőkét kellene befektetni. »Mint a fa törzséből friss hajtások erednek — igy szól egy iró ember — a gazdára is uj haszon származik abból, a mivel gazdaságát gyarapítja. Azért ezt is »tőkének« — nevezik«. Tehát akár épületet, (istállót, csűrt) akar építeni a gazda, akár szarvasmarháját szaporítani, akár ekét, boronát vagy más valamit akar szerezni (pl. szöllőt ültetni) ez mind tőke. De ezekhez pénz kell! Pénzünk meg nincs. Rossz esztendők, rossz termés, rossz gazdálkodás és a többi nem hoznak pénzt . . . No már mostan kérdezem szívesen, mit te- tegven a gazda? Ölberakott kezekkel várja, hogy valami tulvilági szellem mindazon szükséges dolgokat az udvarára hozza? Vagy nézzen utána, hogy pénzhez, tisztességes kölcsönhöz jusson ! ? Bizonyára ez utóbbit fogja az okos gazda cselekedni. De ezt a hitelt nem azért fogja ám csinálni, hogy haszon nélkül elköltse, elverje, elszórja, mint fájdalom eddig nagyon sok gazdánál megtörtént. Mert akkor csakugyan nyakig belekerül a mocsárba. Hanem azért, hogy szaporítsa jövedelmét, melyből aztán az adósság is visszatérüljön. Mert minden kölcsön károjs, a melyet az adós nem termelésre fordít, hanem egyedül fogyasztásra, íme gazd’uramék itt van annak titka,' hogy a hitel ne pusztítson, de áldást hozzon. Vegyük csak a dolgot úgy, a mint van. Hiába gazd’uram 500 forint kölcsönt vesz.. Beszerez jobb vetőmagot, igavonó állatot és a többit. Az Isten elég jó esztendőt ad, szemmel láthatólag több lett a jövedelem, mint más esztendőben. Siet is, hogy a kölcsönt, ha nem is egészen, de nagy részében a többlet jövedelemből törleszsze. így lesz ez másik esztendőben is, inig a tőkét egyszer csak lekoptatja. Már a következő esztendőben a többlet jövedelemből uj beruházást tesz. De ha Hiába gazd’uram, mikor felvette azt az 500 forintot — első gondjának tekintette volna, hogy a városban egy jót mulasson belőle, a feleségének meg czifra viganót vegyen: ez a kölcsön ugyan szőrén- szálán elfogy, a benne levő tőke elhasználódik a nélkül, hogy láttatja, gyümölcse lenne. Az adósság meg nem térül, sőt a kamatokkal erősből. Honnan fogja visszafizetni? Majd az utolsó órákban saját vagyonának — romjaiból. Igv ment ez eddig a mi édes hazánkban, azért pusztultunk, vesztünk! No de ennek nem szabad tovább igy lenni! Be kell látnia a mi gazdáinknak, hogy nekik másféle hitelre, a hitelnek másféle felhasználására és másféle életre van szükségük. Erre, és sok-sok másfélére pedig a hitelszövetkezetek fogják őket rávezetni! A Csallóköz regéje. A Csallóközt régebben évenként megöntözte a Duna áradása. Mivel azonban az áradások sok kárt is okoztak, lassanként gátakat emeltek a partokon viz elé, mely most már nem önthet ki oda köny- nyen. Az áradások igy maradtak ugyan, de a termékenység is csökkent. A nép e változást a következő szép mesével magyarázza. A Csallóközt hajdanában Aranykertnek nevezték, mert örök tavasz virított rajta s arany gyümölcsök termettek a fáin. Ez aranykertbe jártak mulatozni a tündérek, kik a Kis-Duna egyik szigetén ezüst palotában laktak. A tündérek lakomájában mindenki szabadon részt vehetett. A ki oda ment. ahhoz a tündérek nyájasak voltak; kínálták mindennel, a mi szivének, vagy szemének megtetszett. A merre a tündérek jártak, lábuk nyomán a por mind arányúvá vált s abból szedhetett mindenki tetszése szerint. Egyszer egy gonosz ember vetődött oda a tündérek lakomájára. Ez tetszése szerint evett, ivott, s mikor jóllakott, a tündérek királynőjének, Tündér Ilonának, le akarta vágni a haját. De a tündér nem engedte. Erre az ember goromba módon sértegetni kezdte a tündéreket. Ezek egyszerre látatlanokká lettek, eltűntek örökre s velük együtt eltűnt a tündér palota és a sziget nagy termékenysége is. Azóta nevezik a szigetet Csallóköznek. Harang-óriások. Az egész földkerekségén a legnagyobb harang, az u. n. czár kolokol (harang-király), mely Moszkvában a Kremlben van. Ez a harang 21 láb magas, átmérője 23 láb, súlya 4437 mázsát tesz ki. Anna czárnő öntette ; sok ezüst és arany is van benne, mit a jámbor lakók a kemenezébe tettek, mikor a harangot öntötték. Soha sem lehetett azonban vele harangozni, mert öntése nem sikerült. Még egy másik nagy harang is van Moszkvában, melyet bolshoi (vastag) névvel neveznek, mely 1000 mázsánál súlyosabb és a szent István templomtornyában van elhelyezve. A bécsi szent István templom harangja 324 mázsa, 1711-ben öntötték.
