Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-05 / 6. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 45 A fehér veréb. Káros József gazd' uramnál rák módjára ment a gazdálkodás. Évről-évre rosszabbul állt. Marhája egyik a másik után pusztult a rendetlen és rósz tartás miatt; földjei elhanyagolva, s azért piros búza helyett gazt termettek. Rajta is kopott, szakadt a ruha, könyöke már kikandikált a posztó mándli ujján, pedig ünneplő' számba is ez járja. Mert hát nem kerül, nem lehet 1 Egyik héten az adóvégrehajtó kér »bocsánatot az alkalmatlankodásért», másik héten a hitelezők tisztelegnek, majd a falu nótáriusa veszi föl a zálogolási jegyzőkönyvet, bocsánatot kér mindegyik, de »kötelességem. Kötelességüket megtették ismerősei, jóbarátai is ; a jó tanács nem hiányzott; lassankint otthon maradtak a jóbarátok is e kötelezetségszerü nyilatkozattal : K á ros bar á tóm, téged m á r m e g nem ment senki sem! Csak egynek volt ások közül helyén a szive is, meg az esze is. Egyszer ép a mint a pohár mellett« üldögélnek, mintegy merő véletlenségből ráfordította a szót a verebekre ; elmesélte e kis madárkákról milyen csodálatosan elszaporodnak, milyen ravaszok és falánkok. Káros csak bólintgatott fejével s’ e közben azt gondolta, s ki is mondta: búza földjén azért olyan gyönge a termés, mert megeszik felét a verebek, a jóbarát helyben hagyta s aztán folytatja: »De Káros szomszéd uram! látta-e már a fehér verebet? — Nem, — siet a felelettel Káros gazda — a mik itt röpködnek, azok mind hamvasak. — Meghiszem azt — felel a szomszéd — a fehér verébbel egészen máskép áll a dolog. Minden esztendőben csak egy kel ki és mert olyan különös, a többik elmarják és ezért korán, hajnalban kell eleségét megkeresnie s aztán fészkébe húzódnia. — Lehetetlen! — feleli Káros gazda — No azt meg kell látnom, s kerüljön akár mibe azt meg is fogom. — Hát csak rajta! — biztatja a jó barát. * Másnap kora hajnalban talpon volt már Káros uram. Körül járta a háza tájékát, a portát, a tagra is befordult, hátha oda szólt a fehér veréb. Azt bizony nem láthata. Boszankodott, de még jobban ölte a méreg, hogy cselédsége még mindig kényelmesen aludt, pedig már a nap is régen fölkelt és vidáman mosolygott le az égről. A jószág bőgött az istállóban, s nincs a ki eléje vessen. E közben észre veszi, hogy egyik szógája az udvar elején jókora nagy zsákkal a vállán ép a kapun akar kiosonni; utána siet, lerántja válláról a zsákot; mert biz’ az nem a malomba hanem a korcsmába volt szánva a bőrös botba« a hol gazd’ uram szolgája meglehetősen be volt fehérítve a fekete táblán. A fehér verebet keresve benéz a tehén istálóba, hát uramfia, a szolgáló épen akkor nyújt ki a szellőző lyukon jókora fazék tejet egy ott álló asszonynak ! Á tejet bizony nem mérte meg a gazda literjével. Szép gazdálkodás — gondolja magában — és esörölve-pörölve riasztja ki az ágyból feleségét. Ne legyen Káros a nevem, ha a hosszú alvásnak véget nem vetem ! Magában pedig azt gondolja, ha mindennap ilyen korán talpon leszek mint ma a cselédségnek is korán talpon kell lenni s e mellett még a fehér verebet is meglátom, s ha szerencsém lesz, még meg is foghatom. így gondolta, igy is tett. Egy pár hónap múlva már nem is gondolt a fehér verébre, hanem szorgalmasan fölkelt, cselédség és gazdaság után nézett s bizony csak a neve volt Káros. Nemsokára ezután találkozik vele szomszédja s kérdi: — Komám uram megfogta-e a fehér verebet? Mire Káros gazda mosolyog, megszorítja szomszédja kezeit e szavakkal: »Isten fizesse meg!« rK. Cs.“ A takarmányrépa eltartása. Gazda társaim közzül sokan csodálkoznak azon hogy még a nyáron is teljesen egészséges répám van. Gazda társaim oktatására elmondom, illetőleg leirom eljárásomat, melylyel oly szép eredményt értem el. Szokott időben ássuk fel a répát s a levelét vagdaljuk le. A levelek egy részét megetettem a jószággal a másik részét pedig a szántó földön hagytam. A répát ekkor csomóba hordjuk és jó időjárás mellett fedetlen hagyjuk, 8—10 napig, előbb szalmával,azután pedig földdel befedjük, hogy a fagy hozzá ne férhessen. Február végén a rakást felbontjuk s a répát kamarába hordjuk és szalmával jól befedjük. Ily módon a répa egész junius elejéig eláll. Mgg gazda. A nyulaktól megrágott fák ápolása. Télen a nyulak óriási károkat tesznek mindenütt, hol a faiskolák és gyümölcsösök bekerítve vagy a fák bekötve nincsenek. Azonban ezen károkon még könnyen segíthetünk, ha az éves vesszőket a rágáson alul valamely jó helyen álló szemre vissza- metszük. A hol vastagabb ágakat, vagy törzset támadják meg: ott, ha a rágás az egész ágon vagy törzsön körül nem ment, késsel szépen le kell fejteni az összerágott kérget az egészséges részig és aztán be kell kenni oltóviaszszal. Néhol a törzsnek a kérge nem egész vastagságában van átrágva ily esetben a vágott résznek a levegőn megbámult kérgét lehámozzuk s aztán a sértett részt szintén bekenjük oltóviaszszal. A „Gymnölcskertésss“ titán. Föltaláló gyermekek. Sokaknak feltűnt már, hogy mennyi találékonyságot tanúsítanak a gyermekek, ha uj játékszereket kell összeállítani. Több esetben hasznát is vették ennek a találékonyságnak. így egy napon egy hollandi pápaszemcsinálő gyermekei az ajtó etőtt atyjuk üvegeivel játszottak. Két üveget tettek egymásra és úgy néztek át rajta és ugyancsak elcsodálkoztak. amikor az üvegeken át a templom tornyán a keresztet olyan közel látták, mintha egészen az orruk előtt lelt volna. A gyermekek atyjukhoz futottak a csodaüvcgekkel, hogy ő is nézzen át rajta és kevéssel ezután a pápaszemcsinálő föltalálta a távcsöveit. — Egy Argang nevű svájezi ember béllel ellátott lámpát készített, melyet üres hengerbe csavart bele, hogy a kerek lánghoz a tápláló éleny ki vülről-belülről hozzá juthasson. Argand előbb üveg nélkül használta a lámpát és talán még jó sokáig nem találták volna föl a lámpaüveget, ha Argandnak egy kis öcscse nem lett volna. Ez a fiúcska egy este, amikor atyja az égő lámpás mellett dolgozott, azzal mulattatta magát, hogy egy üveget, amelynek a feneke ki volt ütve, mindenféle tárgyakra borított. Végre az égő lámpára tette és a láng azonnal felszökött az üveg karcsú nyakába és mégegyszer olyan jól világított. Argand figyelmét nem kerülte ki ez a dolog, fölhasználta és föltalálta a lámpaüveget. Mü.Sfl'ü.11. ÖÜ25IÍA.
