Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-05 / 6. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 43 CSALADI-KÖR. Neveld gyermekedet munkásságra! No már meg azt akarják, hogy még a gyermek is munkálkodjék, dolgozzék. így fogtok felkiáltani jó szülők, mikor ennek a czikknek a czimét elolvassátok. Hát nem csudálkozom! A gyermek a játszásra való ugv-e bár és nem — a munkára! Az ő munkája a játék és éppen azért ebben a korban legboldogabb az ember. Azért mégis csak. a mondó vagyok, hogy bizony a szülőknek nagyon, de nagyon korán ügyet kell arra vetniük, hogy a gyermekeket a munkásságra előkészítsék. Persze, hogy ez a munkásság sem kapálás, se szántás, se favágásból nem fog ám állani. Játéka leszen ez a gyermeknek és mégis munkaszámba megy. Például felszedetik a gyermekekkel az elszórt babszemeket. Fát hozatnak be vele, ha mindjárt darabonként is. Ha valami leesik felvétetik vele. Egy általán ne akadályozzuk meg a gyermeket abban, ba ilyen féle > munkát akarnak teljesíteni. Mert ezzel dologra szoknak, utálni fogják a tétlenséget, az unalmas nagyobb korukban is. Vannak szülők, a kik még az idősebb gver- mekeket is igy utasítják rendre: — Eredj játszani, nem neked való a munka. Ez nincs rendén. Mért a gyermekben a munka után való vágyódás hamar kifejlődik. És igy benne — az ily eljárással — csak ezt a nemes vágyat üljük ki. A gyermek aztán még kamasz korában is a játékra gondol és később minden komoly foglalkozástól fázni fog. Régi közszólás, hogy >a példa vonz !« A szülők tehát különösen jó példával járjanak elő a munkában is. A gyermek korán lássa, hogy apja mennyi fáradsággal keresi a mindennapi kenyeret. A mikor csak teheti, vonja azt a gyermekeket munkája körébe. A földműves ember vigye ki a mezőre a fiút és engedje, hogy ott neki aprólékos dolgokban segítségére legyen. Az anya is foglalkoztassa a kis leányt a tűzhelyen. Legyen példa előtte már korán, mennyi gondja, baja van a jó házi asszonynak. Mert amilyen az apa, olyan a fia, amilyen az anya, olyan a leánya. Nem messze esik az alma fájától. Megható példákat lehet olvasni arról, hogy különbén kiskorú, gyenge gyermekek, mily munkásságot tudnak kifejteni. Ki nem olvasott arról a szép történetről, mikor a kis fiú beteg édes anyját egész télen — az erdőből hátán haza czepelt gályákkal látta cl. Mikor a kis leány, anyjának már főzött és szobáját takarította. Igen, mert az élet korán rászoktatta a munkásságra. Azért szoktassuk reá mi is, ha mindjárt nem is az élet, a szegénység és nyomor visz a munkára. Mert hej, nem lesz annak a gyermeknek nagyobb kincse, nagyobb tőkéje a mnnka-szeretetnél A vagyon, ha még oly nagy is, könnyen elpusztulhat. De ha valakinek nemcsak munkabíró két keze van, de munka kedve is: az ne féljen az élettől és annak terheitől. Midőn azonban arra figyelmeztetjük a szülőket, hogy gyermeküket korán szoktassák a munkásságra, világért sem akarjuk, hogy a gyermeket időnek előtte a nehéz munkával öljék meg ! . Mindennek meg van a maga módja, és ideje. . Azért itt is okos mérsékletet kell tartani. Ne engedjük. hogy a gyermekek olyan tárgyakat emeljenek, melyek erejüket meghaladják. Vigyázzunk, nehogy hátgerinezük a nehéz munka közijén meggörbüljön. Egyszóval kövessük a gyermekeknek a munkára való szoktatásban fent elmondott tanácsainkat! TÁHÖZA. A menyasszony. Fehér asszony, szép menyasszony Ott fekszik a fehér gyolcson, Fehérebb az arezulatja. Mint a gyolcs, mi betakarja. Olyan szép volt, oly fiatal! . . . . Es jóságos, mint egy angyal; De szegény volt szeretője, S az apjának gazdag vő kell. Fehér asszony, szép menyasszony Ott fekszik a fehér gyolcson. Szól a harang, oly busán szól, Mintha sírna fájdalomtól. Az apja is úgy siratja, Keservesen ráborulva. »Balázs gazda! miért sir kend, Alit sirat oly keservesen?« Keservesen Balázs gazda Hogy’ne sírna, hogyne rina? Vége van a sógorságnak, Vége a nagy gazdaságnak. Mérttel i/i Laj os. Meghallgatta az Isten! Irta : Erdős Károly. Becsületes, féltelkes gazda volt Kormos Péter a tihanyi hegyoldalon. Munkás, takarékos ember lévén. nem is maradt a boldogság kapuján kívül. Takaros kis felesége volt. kit úgy szeretett, mint a galamb a párját. Már egy kis (iu is ott játszadozott a tűzhelyen, Jancsinak .hívták. Szakasztott mása volt ez Kormos uramnak. Bezzeg szerette is az apja! Ha hajnalhasadtakor kiment a mezőre dolgozni, mielőtt eltávozott volna, csókjaival halmozta el és mikor esteliden haza érkezett, ölébe kapta és azt sem tudta, hogy mit csináljon vele. No de, meg kell adni, szép kis gyerek is volt ám a Jancsi! Még talán pingálni se lehetne sokkal külömbet! Kormos uramnak ugyan nem lehetett panasza az Isten rendelése ellen, mert ugyan csak jókora rész jutott ueki a. boldogságból! Félre .Verik a tihanyi torony harangját. Tűz van! A Kormosék háza ég! Magasra csapnak fel a lángok, mintha az eget akarnák felgyújtani s a tüzet magával ragadja a szélvész. — Tűz van! Tűz van! hangzik mindenfelől. Egész sereg ember bámulja tátott szájjal a tüzet, de az oltásra nagyon kevesen vállalkoznak. A Kormosék háza porig leégett. Szerencsére legalább megmentették a holmikat, Kormos uram a megmentett dolgokat rendezgeti, felesége pedig sir, és karján tártja siró kisfiát. Tekintetük akaratlanul is mindig oda téved azokra a körmos falakra s ilyenkor egy-egv köny- csepp szalad végig arezukon. Nem is csoda! Hisz a pusztító tűz az rabolta el tőlök, amit két kezök keserves munkájával ku- porgattak össze. Hajléktalanokká tette őket a pusztító elem!
