Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-05 / 6. szám
• > 'r- * <.- - * J II. évfolyam. Szatmár, 1899. február 5. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTL’LAJDOXOS: ROMÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre.....................2 frt — kr. Fél évre..........................1 » — » Negyed évre » 50 » A mitől a magyar nép még most is — fázik! Nem lesem a szó-beszédet, de ha módomba van, bizony meghallgatom én, mert igv van mit venni — a pennám hegyére. A minapában két asszony, még pedig jól kelepelő két asszony beszélgetését hallottam. itt van la. halljátok ti is : — Csak képzelje, komám asszony, Szántó Laczi megtette azt a csúfságot, hogy az öreget. az édes anyját a kórházba vitette. A kórházba — érti komámasszony í? — Ugyan ne öljön meg már komám asszony mondta elképedve a másik. — No szegény öreg Szántó, te bizonyosan megfordulsz a sírodban. Én nyomban szörnyet halnék, ha oda jutnék. A mint e két asszony beszéde mutatja, úgy van a dolog. Hogy t. i. népünk nagy része még most is szégyennek, szerencsétlenségnek, sőt boldogtalanságnak tekinti, ha a kórházban vak) betegápolást kell igénybe vennie! Hogy népünk, még most is fázik a kórházaktól. Mily hibás gondolkozás, mily sajnálatra való tévedésben van a szegény nép. íme azonnal megmondhatom, hogy mint később megtudtam egész hitelesen, hogy Szántó Laczi azért vitte az öreg anyját a kórházba, mert az orvos ur kijelentette, hogy máskülönben el kell az öregnek pusztulnia! Ugy-e atyámíiai meghökkenve kérdezed: mi ez? No hát hallgassatok meg! Hát igaz, hogy szerencsés ember — minden baja közt az-az ember, a kit betegségében otthon ápolhatnak. Ápolhatnak pedig úgy, a mint azt a tudomány, okosság, maga a betegség követeli. De hányszor és hányszor történik, hogy igy nem ápolhatják. Vannak betegek, kiknek mindennapi orvosi segélyre van szükségük? Megtörténhetik-e a segélynyújtás naponkint pl. a falun? Pedig, ha ezt igénybe vennék, a beteg meggyógyulna. Különben el kell pusztulnia! Vannak esetek, mikor az orvosnak orvosi szerszámokra van szüksége, melyek igen drága voltuknál fogva csak a kórházakban találhatók. Es éppen ezért lássátok édes atyámba, nagyon sokszor gazdag emberek, főurak is L igénybe veszik a kórházakat. Mikor felejthet - len László főherczegünkkel az a megrendítő szerencsétlenség történt: őt is egyik fővárosi kórházba vitték. Mert belátták, hogy Isten után csak a kórházi ápolás segithet. A fiatal, nagyon szeretett főherczeg itt hunyta be szemeit. Hát ez szégyen volt a főherczegi családra? Ugyan édes komámasszonyék, már csak ilyet eszükbe se forgassanak. Ha bejárnák a kórházakat a fővárosban, meg a vidéken is: akkor látnák csak, hogy hányán és hányán fekszenek ott a jómódú, úri emberek közül is, mert belátták, hogy a kórházi ápolás segithet bajaikon. Hát aztán a szegény ember, a szegény nép, miért fáznék a kórházaktól? Az emberek milliói közül . hánynak és hánynak nincs boldog otthona ? Nincs meleg szobája, betegnek való eledele, nyugalom, jó levegő, csend, a mi a beteg számára olyan nagyon szükséges, hogy talán éppen ezektől függ az élete. A kórházakat az emberszeretet állította fel. Igaz első sorban azok számára, kiknek irgalmasságra van szükségük. De nagy tévedésben van, a ki azt gondolja, hogy a kórházban való ápolást csak a szegények veszik igénybe. Es különösen a nép vét saját jól felfogott érdeke ellen, ha még mindig nem tudja belátni, hogy a kórházak oly menedék helyei a szegény és nem szegény betegeknek, hol gyöngéd ápolás és tudomány mellett legjobban visszanyerheti egészségét a beteg ember.
