Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-29 / 5. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 39 — Templomrablások. Esztergomban egymást érik a templomrablások. Gyors egymásutánban három templomban követtek el rablást: a bazilikában, a plébánia templomban és a Ferencziek templomában. A rablók értékes aranynyal hímzett oltárteritőket vittek el. A rendőrség még nem tudta megkeriteni a gonosztevőket. Négyéves testvérgyilkos. Magnovejcz községben egy házaspár egyedül hagyta otthon két gyermekét a négyéves kis fiút és bugát. Egy ideig szépen játszottak a gyermekek, de midőn a kis lány sírni kezdett, bátyja fogta a szobában levő baltát és kis bugának a fejéré ütött. Mikor a szülők hazatértek, halva találták a kis leányt. A szülőket letartóztatták. — Szülők figyelmébe. Engel István kereskedő üzletébe Kraszna-Béltek (Szatmárvárme- gve) jó keresztény családból való ifjú tanulóul felvétetik. Megkeresések Fugel István kereskedő Kraszna- Béltek (Szatmárvármegye) intézendők. A NAGYVILÁGBÓL. — A galicziai zsellérek helyzetét nagyon szomorúvá teszik azok a lelketlen üzérek, a kik őket munkába szerződtetik. A dolog úgy áll, hogy a galicziai zsellér földmives nép a legnagyobb munka idején is keveset kereshetnek. Hát szállingóznak Porosz-Sziléziába. Ezt az alkalmat kizsákmányolják az üzérek, és ők vállalkoznak a munkás } szerződések megkötésére és a munkások szállítására. Egy-egy ágens kétezer munkást is szerződtet és ennek fejében százezer forintot is nyernek, mert az általuk szerződtetett munkások dijának csak felét adják a szegény embereknek, A lelketlen emberek ellen erélyes intézkedésre készülnek. — Ausztriában sincsenek valami nyugodt országgyűlések. Ott most javában folyik az obstruk- czió, vagyis semmitmondó agyonbeszélések. Az üléseken egyik vihar a másikat kergeti. — Maczedóniában is mozognak. A bolgárok, szerbek és montenegróiak arra izgatják a maezedo- niaikat, hogy rázzák le nyakukról a török l'önható- ságot. Abban bizakodnak," hogy majd segítségükre siet valamelyik állam és akkor a hatalmak majd őket is felszabadítják a török uralom alól, mint a krétabeliekct. — fiz orosz czár — mint hírlik - márczi- usban találkozni fog a német császárral és a fran- cziaországi köztársasági elnökkel. Ebből aztán sokan azt jósolják, hogy az uralkodók e találkozása békét jelent Európában, * * NEVESSÜNK!!! A szórakozott levélhordó. Egy skót városban a levélhordó annyira szórakozott volt, hogy saját nevét is elfelejtette. Egy ízben nevére levél érkezett és ő reggeltől estig hordozta a városban anélkül, hogy Sauny White (ez volt neve) lakását megtudakolhatta volna. * líát ez is postahivatal? Beállít egy paraszt egyik budapesti postahivatalba és kér egy skatulya szekérkenőcsöt. A postatiszt megmagyarázta, hogy ne keressen a postán szekérkenőcsöt. Erre az ember lenézőleg felkiált: Hát ez is postahivatal?« Ezek után előadta, hogy községükben külörnb posta van, mert ott mindent és pedig a legjobbat lehet kapni. Azért jött B.-pesten is a postára szekérkenőcsért, de csalatkozott, mert az ő postájuk külömb mint a pesti. EGYRÖL-MÁSROL Mendemondák az állatokról. A denevért, e hasznos állatot két mende- mondó is üldözi. Sokan azt gondolják, hogy a denevér megdézsmálja a kéménybe füstölni tett szalonét. Persze ezzel azért vádolják, mert a padláson és a kéményben szeret tartózkodni, hol az emberek a szalonét szokták tartani. Ez a vád alaptalan, mert a denevérek kizárólag bogarakkal táplálkoznak és igy nem okoznak semmi kárt, sőt még megbecsülhetetlenül hasznosak. A másik mendemonda az, hogy a denevér az ember hajába kapaszkodik. Ez a bal- hit nagyon régi eredetű, valószínűleg képelőadás által keletkezett. A v a k o ndot avval rágalmazzák, hogy a fák és egyéb növények gyökereit pusztítja, pedig ebben egészen ártatlan, mert a fogságban inkább éhen hal, minthogy a növényeledelekhez nyúlna. Az elefántról az a mese jár szájról-szájra, hogy nem tud lefeküdni és ha aludni akar, kénytelen egy fához támaszkodni. Mivel pedig mindig egv megszokott fához támaszkodik, nagyon könnyen meg lehet fogni. Azt beszélik, hogy azon fát elfürészelik, mikor neki támaszkodik az elefánt s a fával együtt eldül s onnan többé nem tud felkelni. Persze mindez mese beszéd ! A bagolyról azt beszélik, hogy nappal nem lát. Aki már látta, mily ügyesen védekezik a bagolv még nappal is az őt ostromló madársereg ellen: az csak nevetni fog e mendemonda felett. Azt is mondják, hogy a medve nem eszi a dögöt s a halott embert nem bántja, azért ajánlják, hogy a veszedelemben lévő vadász feküdjék le, tetesse magát boltnak és a medve nem fogja bántani. Igaz, hogy ha mást ehetik, nem eszik döghust, de bizony ha éhes,' aligha ment meg valakit a halottnak tettetése. A szalamandráról azt tartják, hogy a tűz nem árt neki. Ez sem igaz. A v á m p i r r ó 1 azt mesélik, hogy az alvó ember lábhüvelykére száll és alig látható seben át kiszívja a vért és ha esetleg el is zavarják az állatot, az áldozat menthetetlenül elvérzik. Mindebből egv szó sem igaz. Sell . . . Káról)/. A dolgos elefántok. Az elefántok munkásságát, ügyességét és okosságát Keleten jól ismerik, A tanult elefánt vezetőjét a hátára segíti, minden vezetés és biztatás nélkül végzi el munkáját. Az óriási fa törzseket agva- raival hengeriti, a kisebbeket pedig agyarára veszi és ormányával átfogja. Ceylon szigetén "a kőmive- seknek segít az elefánt. A mészvakolattal bekent nagy kődarabra másikat tesz. Ha valami terhet túlságosan nehéznek talál, határozottan vonakodik tőle, ha pedig a mahn nógatja, valamelyik társát hívja segítőnek. Ha meglevő rakásból kell gerendákat szedni, melyek egymást támogatják s egynek-egy- nek megmozditásával mozgásnak indul az "egész, valóban érdekes nézni az okos munkást, minő hozzáértéssel löki félre azonnal a megingatott gerendát. Az elefántnak ormánya a fő műszere, a melylyel bámulatosan sokféle munkát végez. A mi növényi dolog ormánya ügyébe esik, az segítségével mind a gyomrába kerül: megeszi a bambusz szálkás, tüskés levelét, fagalyat, a rizstarlók szalmáját és mindennemű füvet. Az Hatónál ormánya szívó csővé alakul át, teli szívja vízzel, aztán a kovács fújtató zúgásához ha
