Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-29 / 44. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 34(> áldás rejlik a nép biztositó szövetkezetekben is. A népbiztositást is szövetkezeti utón lehet tehát megvalósitani! Az az, ha sikerült a hazai szövetkezetek központjának 13 év alatt odavinni a dolgot, hogy száz kétezer magyar embert összegyűjtött 465 szövetkezetbe és ezektől az emberektől be tudta szedni minden vasárnap a tiz krajczárt — mely apró összeg nagy- gyá nőtt — akkor meg lehet ám találni a módját annak is, hogy reá vegyük a népet saját életének, özvegyének és árváinak — biztosítására! Úgy van-e atyámfia ? Gondolkozásra méltó dolog ugy-e bár, de hogy tisztán láthass: segidségedre jövünk. Csak szorgalmasan olvassátok, a mit majd a népbiztositásrói nektek Írni fogunk! Útlevelek megrendelésre! Zemplénvármegye közigazgatási bizottságának ülésén nagy fontosságú ügyre hívta fel gr. Mailáth József a vármegye, illetőleg az ország figyelmét Hogy nálunk a kivándorlás oly mérveket ölt, annak nem csak az ágensek, ügynökök izgatásai az okai, hanem . . . mert az útlevelek kibocsátásával is szörnyű visszaélések történnek. Több helyen megrendelésre, gyárilag szállítják az útleveleket, melyekkel természetesen nagyban megkönnyítik a nép kivándorlását és eszközük annak a szegény földnépének irtóztató csalódását is. A nép látván, hogy az útlevél biztosítja a kivándorlás kellemetlenségeitől, könnyebben bele ugrik a csávába. Csak ott, az idegen földön nyílnak meg aztán szemeik, ho.'V mily csapdába kerültek, mint azt mai számunkban megkezdett igaz történet bizonyítja. (Itt élned, halnod kell. Szerk.) Szomorúan tapasztaljuk ennek daczára, hogy pl. a Zemplénvármegyei Battyán és Damócz községekben még mindig nem látta be a nép, hogy a magyarnak a nagy világon e kívül, nincs számára hely. No hát olvassátok csak, mi történt Yirágfal- ván — és aztán gondolkozzatok 1 A megyék az italmérések eilen. Megmozdulnak végre a megyék is a népet gyilkoló, butitó és az ősi vagyont pusztító méreg, a pálinka ellen. Hontvármegye kérvényt szerkesztett a miniszterhez, mert szomorúan tapasztalják ott Hontban (mint az egész országban) nagy, sőt legsúlyosabb csapása a lakosságnak a pálinka ivás. Ott, úgy mond a kérvény, hol a nép már teljesen rabja a pálinka ivásnak, nem elég az italmérés korlátozása, hanem Svédország példájára teljesen be kell szüntetni. Hontvármegye pártolás czéijából e kérévnyt Biharvármegvébe is megküldötte. Nos, hát a minisztérium majd megmutathatja ezeket a kérvényeket a kis kereskedőknek, a kik az italmérés korlátozása miatt panaszra szaladnak a minisztériumba ! Egy másik vármegye az uzsora ellen. Torontál vármegye közigazgatási bizottsága Chudov- szky Géza dr. ügyész indítványára elhatározta, hogy a vármegyében félelmesen elszaporodott gabonauzsora ellen a legerélyesebben lép fel s nem engedi a jövőre, hogy 50—100 százalékos kölcsönökkel a népet tönkretegyék. A nagybecskereki törvényszék vizsgálóbírója már hetek óta gyűjti a törökbecsei járásban az adatokat, melyek elrémitő lelketlenségről tanúskodnak. A bizottság felszólítja a főszolgabirákat, hogy az uzsoratermészetü üzelmeket azonnal jelentsék be nála a bűnügyi eljárásnak hivatalból leendő megindítására. Igen ajánlatos lenne, ha az összes vármegyék intéző körei szivükre vennék a szegény né]) ügyét, mint Torontói vármegye s mindent elkövetnének a gabonauzsorával hallatlan visszaéléseket űző senzálok ellen. A szegény-ügy rendezése A »Magyar Földmivelő« már másfél évvel ezelőtt sürgette, hogy hazánkban a »szegény-ügy«-et lehelő sürgősen rendezni kell. Sőt egyenesen azt javasolta, hogy egy-egy megye már most Írja össze a területén levő »igazi« munkaképtelen szegényeket, hogy igy a nagy horderejű ügy rendezése annál könnyebb legyen. Most örömmel olvassuk, hogy a belügyminisztériumban egy javaslaton dolgoznak, melynek czélja lesz: a szegény ügyet végleg rendezni. Az egyes törvényhatóságokhoz rendeletet intéznek, hogy a - vármegyék területén levő szegények létszámát Írják össze. Szerény megjegyzésünk itt az, hogy az összeírásnál a leglelkiismeretesebben kell eljárni. Mert ha a munkakerülő, de munkabíró csavargók is a szegények lajstromába kerülnek, a kérdés soha megoldva nem lesz! A falusi földek. A kié a föld, azé az ország — mondotta a miniszter is. No hát, hogy a falusi földek miként pusztultak, vesztek, azt a következő hirecske is bizo- nyitja: A szatmárnémeti-i kir. törvényszék Purjesz Ignácz ellen végrehajtást rendelt el Nagy-Szokond és Oláh-Hódos községek határaiban levő ingatlanaira. Az árverés alá került ingatlan pedig áll 32, mondd harminczkét telekjegyzőkönyvben több, mint 200, mondd kétszáz helyrajzi szám alatt bejegyzett falusi földekből. Mennyi gondolkodásra méltó kérdés rejlik e néhány sorban atyámfia? Ugy-e látod, észrevétlenül, csendesen, hogy pusztulnak a falusi földek. Ugy-e látod, mennyire nem becsülte meg a magyar azt a földet, melyet most nyakra-főre osztogatni akarnak egyes nagylelkű hősök? Ugy-e érted; hogy mennyi dicsőség illeti meg azt az arany szabadságot, mely- lyel a magyar jobbágyságot felszabadították? Ugv-e belátod, hogy mily igazságuk van azoknak, kik az örökösödési törvény megváltoztatása (a birtok minimum) ellen azzal harczolnak, hogy hát »veszélyezteti a szabadságot,« vissza felé menés a jobbágysághoz ! No köszönjük szépen az ilyen szabadságot. Hiszen itt a példa! Nagy-Szokond és Oláh-Hodos községeknek lakossága — úgy látszik — nem gazda emberekből áll, de Purjesz Ignácz ur jobbágyaiból. így szedegették össze a falusi földeket a nagy szabadság alatt, mikor »már a jobbágyság« megszűnt. Jött helyébe egy másik! És ez jobb ? Tessék csak rajta gondolkozni! Szerezzük vissza tehát a falusi földeket a falusi gazdáknak. Ez az első nagy álami .és társadalmi kötelesség!
