Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-22 / 43. szám
338 MAGYAR HÖLDMIVELŐ ígérjük meg a népnek igenis» hogy mi kezet fogunk az ő boldogitására ; tanultsá- gunkat, munkánkat, testvéri szeretetünket, sőt anyagi áldozatainkat is leteszszük a haza oltárára. De a lelkiismeretes orvos példájára mondjuk meg az igazat, hogy a javulás egy nap alatt meg nem történhetik, a mulasztások tengerét egy óra alatt ki nem menthetjük. Az ő önmegtartóztatásukra, takarékosságukra, életmódjuk megváltozására van első sorban szükség, hogy a javulást az egész országban örömkönyek közt üdvözölhessük! És hogy végre egészen lenyomjam a mérőt, azt is megjósolom a népnek, hogy „Mi Atyánk nélkül nem leszen kenyér“ A föld egymagában nem boldogit. A boldogság és megelégedés forrása: az Isten! SZÖVETKEZZÜNK ! A szervező-bizottság ülést tart. A szervező bizottság elnökének az öreg nyugalmazott nótárius uramat kérték fel, pennás emberének, intézőjének meg a tanító urat. Tanító uram nyomban jelenti is, hogy az aláírási ivek nagyon szép számmal érkeztek vissza. Sokan egyszerre fogják majd kifizetni a részvény árát, mások azonban és számosabban igénybe veszik a már megmagyarázott kedvezményt. Ennek okáért, ha majd a boltot meg akarjuk nyitni és "ÉTé/fö""Hiö'cteít berendezni, — szükségünk leven a jegvzett alaptőkére. — kénytelenek leszünk inkább várni, mig az üzletrészek teljesen befizettetnek, —- vagy kölcsönt venni de csak a szomszéd hitel- szövetkezettől. Ezt a kölcsönt aztán a befolyó üzletrészekből rendesen törlesztjük. Jelenti továbbá a tanító ur, hogy megszerezte Budapestről már az alapszabályokat és a többi nyomtatott utasításokat. Az alapszabályt a mi viszonyainknak megfelelőleg a már megbeszéltek nyomán rendbe hoztam. Azokat im felolvasom. A szervező bizottság némi módosítás után az alapszabályokat a közgyűlés elé való terjesztésre helyben hagyta. Megkészitettem — folytatja a tanító ur — azon írást is, melyben a »Hangya« központi szövetkezetnek jelentjük*), hogy mikép állunk, meddig haladtunk, minő eredményt értünk el eddig. Az Írás emigyen szól: Tekintetes »Hangya« Központi Szövetkezet Igazgatóságának*) Budapesten. Isten jó voltából és vezető embereink fáradozása folytán itt Rétháton is megműveltük a talajt a fogyasztási szövetkezet megalakulására. Népünk jól el van készítve a nemes ügyre, megértették az áldást, mi e szövetkezetből a magyar népre árad. azért tisztelettel jelentjük, hogy 1. idáig 80 tagot gyűjtöttünk. 2. Ezek összesen 200 üzletrészt Írtak alá és, hogy : 3. az ügyek vezetésére vállalkoztak : T o m b o r y Bálint nyug. jegyző, birtokos, Balázs Béla helyi káplán ur, Tanódy Imre tanító ur, Tyukody Dániel községi biró ur, M á t y u s Sándor esküdt, Mosolygó Gáspár gazda, Tóbiás Jeromos gazda, L u k ács Pisla gazda. Jéke y Ignácz földbirtokos, Harasz ti János ispán és H orváth Endre másod-tanító. *) Vagy a Keresztény Szövetkezetek Országos köz pontjának! Azért tisztelettel kérjük a tek. Igazgatóságot, hogy kegyeskedjék kitűzni az alakuló közgyűlés napját és pedig vasárnapi napra, mert a nép máskor nem vonható el a munkától; aztán kegyeskedjék kiküldeni egyik tisztelt képviselőjét hozzánk. Azt a napot aztán — a hol csak tagok vannak, mi majd egy héttel előbb kidobottalj :k és erről biró uramtól bizonyítványt is kérünk, mert úgy tudjuk, hogy csakis igy lehet megtartani az alakuló gyűlést. ' Réthát. 1899. okt. 27. Hazafias tisztelettel Tombory Bálint Tanódy Imre a szervező bizottság elnöke. jegyző. A szervező bizottság helyesléssel fogadta a tanító ur komponálását és köszönetét mondott érte. Most a jegyző ur arra hívta fel a bizottság figyelmét, hogy tanácsos lenne talán már előre a bolt helyiségről gondoskodni. Ő már nézett egy ilyen helyiséget, éppeg a község közepén van; ut- czára ajtót is lehet vágatni, meg jó mellékhelyiségek vannak, ezekre a raktározások mián nagy szükség leszen. Még ha szorítjuk egy kissé, a boltkezelő is ott lakhatik. Nótárius uramat megbízzák, hogy alkudja ki — lehetőleg jutányosra — a helyiséget. Addig is a tagok nézzék meg, hogy a szerződést közös megállapodással csinálhassák meg. Ezzel csak meg lennék, mondotta a biró ur, de kérdések kérdése, hogy ki kezelje a boltunkat.. ? — Bizony ez nagyon fontos kérdés — mondotta a tisztelendő ur is. Mert mi — különösen kezdetben nem nyújtózkodhatunk ám valami kényelmesen. Igaz ugyan, hogy legczélszerübb volna, ha ügyes, tanult kereskedőt nyerhetnőnk meg, mert hiába — a kereskedéshez is érteni kell, mint mindenhez a a világon. De hát a mi szövetkezeti boltunknak olyan természete vagyon, hogy n e m éppen a szakértelem a lege s-1 e'g f ő b b dolog, hanem a 1] ű ség, bee sül e t e s s.é g. a &. z ö v e f Ee. z e t n ék ős z i ute s z e retet-e. Féldák mutatják, hogy kitűnő szakértelmű kereskedő emberek tönkre juttatták a szövetkezetét. Csak későn vették ugyanis észre, hogy miben spekulál a boltvezető. Össze- paktált a szatócsokkal például egyik és valóságos lelketlen kezelés, prédálással, olcsón való spekulálással tönkre tette a szövetkezetét. Egy másik meg nem paktált ugyan senkivel, de furfangos módon játszotta ki a szövetkezetét, csak azért, hogy aztán ő a szövetkezeti bolt mellett boltot állíthasson. Hát ezek bizony mind megtörténtek! Azért nagyon óvatosnak kell lennünk és meg kell választanunk jól, kit bízunk meg a bolt-vezetésével? Aztán meg különösen az ellenőrzésnek kell lelkiismeretesnek, pontosnak és szigorúnak lenni. Erről meg a központ kiküldötte megoktat minket. Ha kezdetben nem is alkalmazhatunk tehát szakértőt, nem baj! Hiszen ismerek én polgár embert, gazdát, a ki kis házacskájában boltot nyitott. És csakhamar ugv belejött, hogy ma már semmi fenakadása nincs. Van a mi községünkben is egy penzionált ember, majd megkérdezzük ez irányban. De legyen az bárki emberfia, tőle biztosíték (kauezió) letételét követeljük. Mi kezdetben csak igen szerény fizetést adhatunk, talán 200 írtnál nem többet, de idővel majd aztán egy jóravaló fint segítségül adunk. — Nagyon helyes! — Meg kell hánynunk — vetnünk — fűzte a gond fonalát tovább a tanitó ur, hogy hát mily czikkeket áruljunk és tartsunk a raktáron?* — A tapasztalat eddig azt bizonyította, szólott a tisztelendő ur, hogy akkor érheti el a szövetkezett igazi czélját, ha a nép mindazon czikkeket megkaphatja nálunk, melyek a fainban lévő szatócsboltban feltalálhatok. — Természetes, mondotta a biró uram. Ha eleinte nem is lehetne, csak egy pár élelmi czikket, de majd ha berendezkedünk, búzát gabonát is értékesíthetünk. %
