Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-15 / 42. szám
330 MAGYAR FÖLDMIVELŐ E törzs, a magyar föld mi vés nép ti lesztek atyámfia i. íme, ebben munkálkodunk, oktatunk, tanitunk, lelkesítünk, feddünk mi mindig — de szeretettel! Ha tehát bíztok bennünk, ha megértetek minket, úgy sorakozzatok zászlónk alá! Itt lesz a téli időszak! Bő alkalma van ilyenkor a gazdának is az olvasásra. Olvassátok a mi újságunkat! Aztán, ha látjátok, meggyőződtök, hogy igaz barátotok vagyunk: Szeressetek, kövessetek! Ennyit mondunk nektek atyámfiai ez alkalmatossággal! A tanító ur béváltja ígéretét. — Hogy vájjon hitelbe lehessen-e vásárolni a szövetkezetnél, ez a kérdés hozatott megfontolásra a tegnapi napon. Azt Ígértem, hogy felelni fogok reá. Atyámfiai. hát nem e eddig is a hitel okozott sok-sok bajt? Elmondottuk már miért? De hiszen itt becsületes hitelezésről lenne szó, ugy-e bár! ? De ez is öreg hiba volna! Mert mondva volt, hogy nagy veszedelem az, olyanokat vásárolni, a miknek árát csak az elfogyasztás után reméli az ember megkeresni. Már pedig a hitelezéssel még a szövetkezés is közremunkálna az ilyen veszedelem bekövetkezésére. De más részről, ha a szövetkezet hitelbe osztja ki árukészletét, miből fogja azt kiegészíteni újra? Hitelhez kellene neki is fordulnia, a mi aztán bizony nagy zavarokat, sőt kárt is okozna. Azért ma már a városban látunk olyan kereskedéseket, a hol öreg betűkkel van kiírva: »Nincs hitel!« »Készpé nz fiz e t en dő 1« Az ilyen kereskedéseket azért szívesen felkeresi a közönség... — Az ám — szól most közbe egy gazda — de a földmivesnek nincs mindig garasa. Az év bizonyos szakában kereshetünk csak; bizony télen aztán rászorulunk a hitelre. — Értem atyámfia! De ha például a kereseti idő alatt, munka idején, kapálás, kötözös. aratás és a többi időben jól tudjuk, hogy majd télen nincs hitel! Akkor jobban a fogunkhoz verjük ám a garast; nem költünk jobbra balra; nem iszunk pálinkát, nem veszünk czifra, haszontalan ruhát; ekkor is szerényen élünk, mert több nap, mint kolbász... Ezen tudatban azt fogjuk majd észrevenni, hogy hasonlókká leszünk a hangyák- h o z. Igen ezen apró jószágokhoz, melyek munkaidején szorgosan gondoskodnak arra az időre is, mikor dolgozniok nem lehet. (Közbe legyen mondva, veszitek észre, hogy a gr. Károlyi-féle »Hangya« szövetség, miért választotta e nevet?) Igen, a gazda félre tesz majd keresményéből, leszokik a hitelezési mániáról, takarékos lesz. Ha pedig azt látjuk, hogy vannak tagjaink, akik szerencsétlenség vagy más mián valóban kölcsönre szorulnak, majd sütünk ki valami másnemű szövetkezetei is, de ne szólj szám... erről most nem akarok beszélni. — Én is igy gondoltam, szólott ismét a biró ur, mert hitelezés esetén még a szavazatosság is bajosabb volna. — Ugv van ! Igaz! — A másik kérdést, a mit érdemes biró uram — igeu helyesen — szóba hozott, szintén kitiztázzuk. Egyenest kimondom nézetemet, hogy a fiók szövetkezetnél hol t. i. csupán egy kis községre terjed ki a szövetkezés, csakis tagok vásárolhatnak! Miért? Mert ilyen helyen kötéllel sem lehetne tagot fogni. Bolond volna valaki üzletrészt jegyezni, ha a szövetkezet áldásában amúgy is részesülhetne! De meg veszedelmes dolog lenne ez! Mert a nagy forgalom ugyan megvolna, de hasonló nagy árukészleteiét is kellene tartani. Ezzel szemben az alaptőke csak csekély maradna. A szövetkezetnek meg- vest hitelhez kellene fordulni. No hát ebben nem lenne köszönet! De meg aztán annyit megérdemel az a szövetkezet, hogy csak azt boldogítsa, annak életmódján könnyítsen, a ki kebelébe sietett, a ki zászlója alá szegődött, a ki büszke arra, hogy tagja lehet. — Úgy is van az, kiáltott közbe Szegi molnár. Ámde vannak helyek, hol a viszonyok megengedik, hogy nem tagok is vásárolhatnak. Például ott, hol a szövetkezet több községre terjed ki vagy a központi szövetkezetnél, hol van megfelelő forgó tőke, befektetés. Most pedig atyámfiai két előterjesztésem volna: Van még dolgunk elég, de a legnagyobbakat elvégeztük. A többi dolgokat nem végezhetjük mindnyájan, mert nehezen mozoghatnánk. Hát válaszszunk ezek teljesítésére egy szervező bizottságot. A választás megtörténik. Aztán, kiosztom a szervező bizottsági tagoknak az aláírási iveket az üzletrészek beszerzésére. Eg}' üzletrész ára tiz vagy öt forint. A ki egyszerre befizetheti jó; a ki nem bírná egyszerre leszúrni, az majd az alakuló közgyűlés után fizet 2 forintot és 50 kr. belépési dijat, a többit meg majd részletekben. Kívánatos, hogy mentői előbb és mentői több részvény-üzlet jegyeztessék, mert nyomban összeköttetésbe akarunk jönni a Hangya központi szövetkezettel, vagy mint említettem a Keresztény Szövetkezetek Országos Központjának irodájával, hogy végre érvényesen megalakulhassunk. Most Isten áldja kenteket! No még ezer szerencse! . . . A lutrit, a mely annyi szegény embernek meghódította a fejét — eltörölték. Helyette megcsinálták az úgynevezett osztálysorsjátékot. De hogy ezzel is a csalásnak mennyi újabb módját találták ki. arra czélszerünek véljük a következő esetet elmondani: Az osztálysorsjáték sorsjegyeit szét szokás küldeni s a ki azokkal azután részt is akar venni a játékban valamely húzáson, az ehhez való jogot csak a sorsjegy árának beküldésével szerzi meg. Szóval a sorsjegy birtoka magában véve még nem ad jogot az esetleg ráeső nyereségre. Ezt a körülményt igen elmésen aknázta ki a napokban Szabolcson egy vigécz. Beállított Komor János vagyonos gazdához és nagy ékesszólással mondotta el, hogy az osztálysorsjátékban minden sorsjegynek nyerni kell, miért is okos ember ma már mind vesz ilyen sorsjegyet, melv- lyel százezreket is nyertek már sokan. Komor János azonban nem igen akart kőfalnak állani. és a kért 20 frt sehogysem szúrta le. A vigécz erre megnyugtatta a gazdát, hogy lehet azt részletekben is fizetni és elegendő, ha egyelőre csak öt forintot ad. Erre ráment Komor János és meg is kapta a szép kék papirost. Jött aztán a húzás és Komor János sorsjegyére 100 frt esett. Nagy örömmel ment a pénzért és képzelhető elkeseredése, mikor megmagyarázták neki. hogy a sorsjegy csak akkor sorsjegy»
